Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

KLÍMA ÉS ENERGIA

11

Szakértő szemmel

Laikus szemmel

„Az atomerőműnek igen kicsi a légköri emissziója, nem bocsát ki üvegházhatást okozó gázokat, port, pernyét, sem légszennyező anyagokat. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. telephelyén három hagyományos, inaktív levegőterheléssel üzemelő technológia található, melyek mind gázolaj-fogyasztásúak:- 12 szükségáramforrásként üzemelő biztonsági dízelgenerátor,- 2 dízelhajtású tűzivízszivattyú,- 4 SBK (súlyosbaleset-kezelés) mobil dízelgenerátor.

A biztonsági dízelgenerátorokra vonatkozó levegőtisztaság-védelmi működési engedély alapján a generátorokhoz tartozó pontforrások éves üzemideje egyenként az 50 üzemórát nem haladhatja meg. A levegőtisztaság-védelmi követelményeket az atomerőmű szigorúan betartja.

Az atomerőmű, amelynek elhanyagolható a széndioxid kibocsátása, nagyban segíti Magyarországot a klímavédelemben és a kiotói vállalások teljesítésében. Jelenleg a magyarországi C02- kibocsátás a megállapított kvóta alatt van, amelynek hatására hazánk kvótaeladásra jogosult. Az ebből befolyt pénzeket többek közt energiahatékonysági fejlesztésekre fordítják."

Kováts Gergely, környezetvédelmi mérnök

„Szeretem Paksot és a Dunát. Megérinteni a Duna-parti fákat, hallgatni a folyót. A távolban az atomerőmű sziluettjét látom, a hatalmas szellőzőkéményeivel - amelyek bár gyárkéménynek tűnnek, sosem füstölnek. Paksiként tudom, hogy csak a szellőzőrendszer részei, hiszen odalent több ezren dolgoznak zárt terekben.

Két éve élek Budapesten, és sajnos nagyon ritkán jut időm arra, hogy hazatérjek Paksra. Amikor mégis belesűrítjük egy hétvégébe a hazalátogatást, és kiszállok az autóból itthon, egyből arcon vág a friss levegő, cseng a fülem a folyamatos moraj hiányától, és ha este érkezem, még a csillagfényre is rácsodálkozom.

Amikor itthon vagyok, mindig feltöltődni jövök: nem kell megvárni, hogy egy szeles nap kitakarítsa az utca levegőjét, hogy egy jót sétálhassak, és nem kell a reggeli kocogást kora hajnalban abszolválni, amikor még emberi fogyasztásra is alkalmas a levegő. Kilépek a házból, és a lábam előtt a természet: csodálatos szőlősök suhognak, milliónyi zöldben pompáznak az erdőpamacsok, a Duna felszínén szikrázik a nap, a szántóföldek száraz illata csapja meg az orromat. Madárcsicsergés kíséri az utamat a motorzaj helyett, még a fülhallgatómat is otthon hagyom. Barátságos, tiszta utcákon vezet haza az utam.

Paks az én gyorstöltőm: ahol majd szeretném, hogy az én gyermekeim is felnőjenek.

Budapesten élek, és mégis Pakson vagyok itthon."

Ózner Otília, informatikus