Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-04-01 / 4. szám

2016. április <&>■ mym paksi atomerőmű 21 kJ Látogatás Cernavodá-ban Huszonnyolcadik kommunikációs konfe­renciáját tartotta a nukleáris ipar, ezúttal Bukarestben. Szerbin Pável kollégám már beszámolt az előző számban a fontosabb tör­ténésekről, ezekhez teszek némi számszaki kiegészítést. Kettőnkön kívül Laszlóczki Ivetta (YES WANO) és Simon Zoltán vett még részt a konferencián magyar színekben. A megjelent szakemberek száma megint száz alatt volt, je­lezve a már évek óta folytatódó létszámcsök­kenést. Hiányzott a keleti blokk több országa (Belorusszia, Oroszország, Litvánia, Csehor­szág), illetve nem volt jelen a már lassan be­épülő egyesült arab emírségekbeli csapat sem. A február 15-ei nap legjobban várt előadása a csernobili és a fukushimai balesetek helyszí­nein járt fiatalok beszámolója volt/lett volna. Sajnos csak az előbbi volt kielégítő, a második nem találta meg az egyensúlyt a szakmaiság és a személyes élmények bemutatása között. A következő nap legjobb témaköre a leszerelés és a hulladékkezelés lakossági kérdéseit járta körbe, számos tapasztalatot és kommuniká­ciós technikát bemutatva. Érdekesség, hogy a konferencia ideje alatt jelent meg a román és a nemzetközi sajtóban az a közlemény, misze­rint a Romatom támogatja Paks II. projektet. Február 17-én mintegy 35 fő látogatta meg Európa egyetlen olyan atomerőművét, ahol CANDU blokkok üzemelnek. A beléptetés, a nemkívánatos eszközök leadása, a területen történő mozgás hasonlatos a mi eljárásaink­hoz. Az erőmű igazgatója, Ionéi Bucur tartott részletes előadást, amiben ismertette a telep­helyet, a blokkok jellegzetességeit, terveiket és lakossági kapcsolataikat. Ezt kővetően számos kérdésre válaszolt, nem volt tabutéma. A 3. és 4. blokk befejezése és indítása kínai segítség­gel valósul majd meg, így tovább növekszik az országban a szénmentes energiatermelés részaránya. A csoportot négy részre osztották, és megosztva az 1. és 2. blokkra vezettek ben­nünket. Előtte közösen felkerestük a szimu­látort is, ahol részletes tájékoztatást kaptunk az ott folyó tevékenységről, illetve láthattuk egy LOCA-s üzemzavar lefolyását is. Mind itt, mind a blokkvezénylőben angol felirattal rendelkeznek a panelek és a kezelőszervek, ez lett a hivatalos nyelv a kanadai partnerek­kel való együttműködés során. Napi két mű­szak látja el a kezelői feladatokat, összesen öt műszakos csapat áll rendelkezésre. Az erőmű nem működtet látogatóközpontot, csupán egy nagyobb előadóterem van. Cernavodá-ban és Konstancában van lehetősége az érdeklődők­nek nukleáris ismeretek megszerzésére. Varga József lOOlOlOOlOHOOlüi piooeimooooioioo . uio-ioioioioooioio: niöooioioiioioio: íomiooooiioioiio: ídioiöíoiioioiooo Megfontoltságot az információfogyasztásban! -1. rész Már-már közhely, hogy a túl sok információ éppúgy dezinformáltságot eredményezhet, mint a túl kevés. Az internet révén elérhető információözön például hasonlóképpen megnehezítheti a tájékozódást, mint a néhány évtizeddel ezelőtt jellemző viszonyok, amikor összehasonlíthatatlanul kisebb számú forrásból (néhány rádió- és tévécsatorna, illetve nyomtatott sajtó), jobbára szigorúan megszűrt - sőt cenzúrázott - információknak lehetett csak a birtokába kerülni. Az internet, az általa biztosított felbecsülhetetlen pozitív lehetőségek mellett számos veszélyt is magában rejt. Ez utóbbiakkal a háttérben a megfontolt infor­mációfogyasztás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. A szólás-, illetve véleménysza­badság elvitat­hatatlan emberi jog és - összes­ségében - két­ségtelenül építő jelen­ség. Azonban ugyanilyen kétségtelen, hogy az ezzel való élés - akár a közlés, akár a befogadás tekintetében - foko­zott felelősséget ró mindannyiunkra. A szólás-, illetve véleményszabadság­gal felszínre kerülő problémakört még inkább kiélezi, hogy az internet meg­jelenésével az elektronikai csúcstech­nológia siet az információdömping ge­­nerálódásának és néhány másodpercen belüli világszéles közzétételének segít­ségére. (És ugyanebbe az irányba hat természetesen az egyéb média - például tévécsatornák - számának jelentős nö­vekedése is.) Nem véletlen tehát, hogy posztmo­dern korunk egyik filozófiai mélységű, egyszersmind húsbavágóan gyakorlati kérdése éppen ez: ki, illetve mi legiti­málhatja a tudást, avagy az informáci­ót? Jasszosan szólva: ki mondja meg a tutit? A politikusok? A tudósok? A jo­gászok? Az újságírók? Az utca embere? Vagy másvalaki? Nem nehéz belátni, hogy a hírek, in­formációk befogadásának - azaz elhívé­­sének - végső alapja a bizalom, vagyis annak feltételezése, hogy nem fognak becsapni. Ugyanakkor az is elmondha­tó, hogy nemigen lehet olyan informá­ciólegitimáló csoportot találni - ideért­ve a tudósokat is -, akik ne adtak volna még okot e bizalom megrendülésére, más szóval ne érték volna őket még té­vedésen vagy elfogultságon, esetleg ki­fejezett hazugságon. Érzékletes példát kínálnak a vázolt bizonytalanság nyo­mán kialakuló látásmódkülönbségekre - avagy a posztmodernitást jellemző, a hagyományos kapaszkodók elvesztésé­re - azok a kommentek, amelyeket egy, jobbára gyógyszerészek által működte­tett, egészségügyi sarlatánságok leleple­zését célul kitűző weboldalhoz fűztek az olvasók. A viszonyulások szélső pontjai talán a következő két idézettel határol­hatok be a legjobban. Egyfelől: „Kb. 3 napja találtam meg a blogjukat, azóta majdnem az összes cikket elolvastam, és nagyon érdekesnek találtam. Köszö­nöm, hogy létrehozták. Az objektív né­zőpontjukat nagyon kifinomultnak és értelmesnek találom, különösen a sok háttéranyag miatt.” Másfelől: „Hát, szé­­gyelljétek magatokat mélységesen, hogy hazugsággal traktáljátok, meg méreg­anyaggal ezt a társadalmat!” Mindazonáltal késedelem nélkül rá kell itt mutatni arra is, hogy bár- mint említettük - a hírek, informá­ciók befogadásakor bizonyos ponton túl megkerülhetetlen a bizalom, ám elhívés és elhívés között óriási különb­ség lehet. A ránk áradó információk­hoz való viszonyulások skálája a vak­hittől a megalapozott bizalomig terjed. (Megjegyezhetjük itt: különösen ne­héz - mondhatni fokozottan veszélyes- helyzetben vannak azok, akik még a korábbi, erősen korlátozott médiaviszo­nyok között szocializálódtak, s ebből fakadóan számukra már önmagában az is erős hitelesítést jelenthet, ha valamit nyomtatásban vagy monitoron látnak, illetve bemondta a tévé, rádió.) Nyilvánvalóan az a kívánatos, hogy ne vakhittel, hanem megalapozott bi­zalom révén bólintsunk rá a különböző információkra. Cikkünk folytatásában ennek néhány szempontját járjuk körül. Prancz Zoltán Fotók: internet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents