Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-03-01 / 3. szám
2016. március Vöröss Endre önálló múzeumi tájékoztatási munkatárs Negyven esztendeje már, hogy kollégánk Szekszárdon meglátta a napvilágot, a megyeszékhelyhez ezen felül más kötődése csak két lánya születési helyének okaként alakult azóta is. Paksi lakosként végezte helyben általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának elvégzése (magyar-művelődésszervezés), illetve újságírói képesítésének megszerzése után is ide tért vissza. Több paksi laphoz, majd a művelődési központba, végül egy helyi általános iskolába vezetett az útja. Ilyen-olyan okok miatt egyik sem Faragó Szandra tájékoztatási munkatárs, restaurátor Budapesten született 1982-ben. Még kicsi volt, mikor édesapja az atomerőműben kapott állást, Paksra pedig követte őt a család is. Három évtizede él a tolnai kisvárosban, általános iskolába, illetve gimnáziumba is az atomvárosban járt. Paksinak vallja magát, eddigi két munkahelye is idekötötte, ideköti. Szandra a múzeumi szakmák közül talán a leglátványosabbat gyakorolja: restaurátor, akihez a műtárgyak állnak a legközelebb. Nem csupán óvja azok állagát, hanem az Atomenergetikai Múzeum (AEM) ■■■■■■ mym paksi atomerőmű 11 tósa, már több mint tíz éve fotózza az erőmű mindennapjait. Nagyon fontos emlékeket és pillanatokat örökít meg a nagyközönség számára. Röviden és átfogón „jegyzi fel” az eseményeket képekben, amelyek révén egy pillantás elég a helyzet megértésére, mert a külső megjelenésben mutatja meg a dolgok és emberek lényegét. Fotói által, a technikai eszközök segítségével nyitja fel szemünket környezetünk mindennapi dolgainak formaszépségeire. Úgy gondolja, hogy az idő hossza csak akkor tűnik fel igazán, amikor az archívumból kérnek tőle képeket évekkel ezelőtti eseményekről, és ráébred, hogy nem csupán pár éve kezdett itt dolgozni. Mindig is szerette a munkája ezen részét, hiszen különleges emberekkel találkozhatott, és eljutott szinte mindenhová az erőműben. A különleges emberek alatt nem elsősorban a VIP-vendégekre gondol, hanem a bent dolgozókra. Szeret elbeszélgetni velük, szívesen hallgatja, ahogy beszélnek a munkájukról. Ákos a fotózáson kívül a múzeum megnyitása óta tárlatvezetést is tart csoportoknak. Ilyenkor lehet felhasználni azt a sok érdekes dolgot, amit hall, lát az ember. Nagy a rálátásuk a látogatóközönségre, és ez alapján el lehet dönteni, hogy az adott csoport milyen beállítottságú. Nem egyszer kaptak olyan visszajelzést, hogy „de jó hogy ilyen hétköznapi nyelven magyaráztak, nem pedig valami száraz mérnöki nyelven”. Ákos Pakson él boldog párkapcsolatban már több mint három éve. Amire büszke az elmúlt időszakra vonatkozóan az az, hogy két magazinban, az atomenergia nemzetközi műszaki lapjában, a NEI Magazinéban és az MVM Csoport szakmai lapjában, az Energiaforrásban is címlapon jelent meg a Cserenkovsugárzásról készült képe. Orbán Ottilia volt hosszú életű. Nem úgy - mint később kiderült - az a munkaviszony, melyet 2003-ban létesített az Atomix Kff.-vel. „írástudó” emberként a Tájékoztató és Látogatóközpontba került, annak is a „tájékoztatási feléhez”, ahol negyedmagával vett részt a feladatok ellátásában. Csaknem hatévnyi tájékoztatási munkatársi viszony után vette át 2009. augusztus 10-én az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., de munkáltatójának „személyén” kívül csak beosztásának elnevezése változott önálló tájékoztatási munkatársra. Állandó feladatai továbbra is: 2004 áprilisától reggelente sajtóelemzés, 2008 májusától a Heti Hírlevél szerkesztése és - még korábbról - válaszlevelek írása minden mennyiségben. 2013 szeptemberében megváltozott kollégánk erőműves élettere, miután az Atomenergetikai Múzeum (AEM) akkori gárdájából két munkatárs is távozott. Ruff Ferenccel egyetemben őt is idehelyezték, és lett múzeumi kommunikációs referens. Az AEM új kihívást, munkakört jelentett: a régiek helyére a múzeum kommunikációjának erősítése, illetve látogatócsoportok számára tárlatvezetés, illetve rendezvények szervezése, lebonyolításukban való részvétel lépett. Hobbija és 2016 januárja óta civil munkája is a kerékpározáshoz köti: a Magyar Kerékpárosklub Paks-Szekszárd Területi Szervezetének alapító titkáraként szeretne minél többet tenni a fél Tolna megyét lefedő terület kerékpárosaiért, az ezen kört hátrányosan érintő általános szemlélet megváltoztatásáért. VE létrehozásának kezdetétől rendezi, leltározza is azokat. Diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem textil-bőr szakirányának elvégzésével szerezte meg 2009-ben, és az ötéves képzést követő esztendőben már kamatoztatni is tudta friss tudását. A paksi Városi Múzeumban eltöltött három esztendő - mely során elvégezte a műtárgyvédelmi asszisztens tanfolyamot - után a város új múzeumában helyezkedett el 2010 júliusában. Munkaköre az eltelt öt és fél év alatt jelentősen kibővült. Ez egyrészt annak eredménye, hogy az AEM múzeumpedagógiai kínálatában fontos szerepet kap a nagycsoportos óvodások számára kidolgozott programsorozat. Szandra az a munkatárs, aki korábban felvállalta ezt az akkor még alkalomszerű feladatot, és ma is ő az egyik házigazdája az elmúlt évben rendszeressé váló, másfél-két óra hosszú ovisprogramnak. Emellett részt vállal a tárlatvezetésből is, általános iskolai csoportok hallgatják rendszeresen bemutató előadását. Fia, Patrik már első osztályos, édesanyja büszkén mesél róla. Kevés rendszeres szabadidős elfoglaltsága van a gyereknevelés és a munka mellett, egyik ilyen a síelés, amire minden évben időt szakít. Az elmúlt időszakban egyre nagyobb elismerést besöpörve tesz-vesz a konyhában is, ami újabb és újabb ételek, sütemények elkészítésére sarkallja - családja legnagyobb örömére. Amennyiben pedig az időjárás engedi, szívesen veszi elő a kerékpárját, és tekernek nagyfiával Pakson és környékén. VE Bodajki Ákos tájékoztatási munkatárs, gyűjteménykezelő Dunaújvárosban született 1982-ben. Általános iskolai tanulmányait a Deák Ferenc Általános Iskolában, a középiskolait a Vak Bottyán Gimnáziumban végezte Pakson. Későbbiekben a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott mint művelődésszervező, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban szerezett képesítést múzeumi gyűjteménykezelőként. 2005 novembere óta dolgozik a Tájékoztató és Látogatóközpontban tájékoztatási munkatársként. 2010- ben költözött át a múzeumos kollégákkal az északi területre, és kezdték el kialakítani a mai Atomenergetikai Múzeumot. Az Atomerőmű újság fo
