Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-02-01 / 2. szám

2016. február mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak „Pályám során sok szép feladat megvalósításának részese lehettem, egy rövid időszakot eltekintve kellemes élményeim és emlékeim vannak az eltelt közel 35 év­ről. Az elért sikerek mindig ösztönzőleg hatottak és hatnak rám mind a mai napig. Szeretem a munkámat, kollégáimat, és a munkatársak is szívesen fordulnak hozzám. Értéknek tartom az idősebbek munkatapasztalatát, imádom a fiatalok lendületét, szerintem a kettő együttese a sikeres munka záloga”. Rovatunkban ezúttal Bíróné Nyers Tünde, az erőmű humánpolitikai munkatársa idézi fel pályafutását.- Mióta dolgozol az erőműben? Itt kezdted a pályafutásod?- 1977-ben végeztem a Pécsi Tanár­képző Főiskola orosz-pedagógia szakán. Ezt követően 4 évig Szászváron, a szülő­falumban tanítottam felső tagozatban. Az erőműbe egy szerencsés véletlen foly­tán kerültem, és 1981. augusztus 17-én az akkori ERBE Üzembehelyezési Főosz­tályán mint orosz nyelvű tolmács-fordító kezdtem el dolgozni.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra atom­erőműben dolgozni ebben az időszakban?- Büszke voltam, és ma is az vagyok arra, hogy itt dolgozhatom! Furcsa, de semmivel sem összehason­lítható érzést jelentett egy falusi, 300 fős kisiskola közegéből az ország egyetlen atomerőművének grandiózus építkezésé­re kerülni! Nagyon szép, tanulással teli időszak következett, hisz a műszaki nyel­vet meg kellett tanulni. Az üzembe he­lyező fiúknak sokat köszönhetek, hogy a szakági értekezleteken a „kismegszakító”, „a fesz alá helyezés” értelmet nyertek, és a „gatyaidom” lefordítása is sikerült. Tanu­lás szempontjából nagyon sokat jelentet­tek a kiküldetések, ahol mi, tolmácsok is sokat tanulhattunk, gondolok itt például a gazdasági-társadalmi viszonyok változá­sából megjelenő új kifejezésekre vagy az informatikai fogalmak megtanulására.- Hogyan alakult a pályád a későb­biekben?- Gyakorlatilag a Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) a 3. munkahelyem, aho­vá 1985. november 1-jén, áthelyezéssel kerültem műszaki tolmács-fordítóként. Munkám mellett az Energetikai Szakkö­zépiskola és Kollégiumban (ESZI) 1986- tól, óraadóként két évig taníthattam orosz nyelvre a diákokat, akik közül mára soka­kat már kollégaként üdvözölhetek, szak­mai sikereiknek örülhetek. 1990-ben a tolmács csoport vezetőjeként dolgoztam, csoportunk koordinálta a külsős német, angol, francia nyelvű fordítókat is. Innen mentem el szülési szabadságra 1991- ben. A tolmács csoport megszűnésével, a gyest követően 1994-ben először műsza­ki ügyintézőként sikerült újból munkába állnom. Egy belső pályázat elnyerésével kerültem humán területre, személyügyi szervező munkakörbe. Ezen a területen képeztem magamat tovább. 1996-ban személyügyi ügyintéző, 2002-ben felső­fokú személyügyi gazdálkodó szakképe­sítést szereztem. 1999-ben angol C típusú nyelvvizsgát tettem. A humán területen belül az eltelt évek során foglalkoztam alkalmassági vizsgálatok, szakrendelések szervezésével, üdülésekkel, pénztárakkal (Vitamin, önsegélyző és nyugdíjpénztá­rak), de a VBKJ-rendszer bevezetésének, majd működtetésének is részese lehet­tem. A Jóléti Osztályon eltöltött 14 évet követőn 2014 májusában kerültem át a Személyzetfejlesztési Csoporthoz. Remek feladatokat kaptam, hisz három sikeres pályázatot tudhatunk magunk mögött: 2014. évben „Családbarát Vállalat” és „Kerékpárosbarát Munkahely” lettünk, 2015-ben pedig ismételten elnyertük a „Családbarát Munkahely” címet. Üde színfoltjai munkámnak az Egészségköz­pontunk által szervezett Egészség Kuckó programjai, a nyári táborok, ahol nagyon sok, kedves gyermeket ismerhettem meg, akikkel mindig öröm találkozni. Az, hogy munkám kapcsán gyerekekkel is foglal­kozhatom, új energiákkal tölt fel.- Mesélnél egy kicsit a családodról? Hobbi, szabadidő?- Férjem a Villamos Installációs Osz­tály művezetőjeként dolgozott, már nyug­díjas. Két gyermeket hozott a házasságba. Annamari Németországban él családjá­val, kisfiúk most múlt egyéves. Jancsi az ESZI-ben végzett, technológus mérnök­ként dolgozik a Nukleáris Üzemanyag Osztályon. Közös gyermekünk, Bianka szintén az ESZI tanulója volt, idegen nyel­vi titkárként végzett. Jelenleg a Paksi Já­rási Hivatal Foglalkoztatási Osztályán dolgozik igazgatási és ügyfélszolgálati ügyintézőként. Szeretném, ha a családi hagyományt követve ő is az erőműben dolgozhatna, hisz jó példa számára csa­ládunk, akinek tagjai együtt eddig már közel 70 évet dolgoztak az erőműben. Az élet nagy ajándéka, hogy még él édes­anyám, akinek nagyon sokat köszönhetek, köszönhetünk. Szabadidőmben szívesen foglalkozom két cicánkkal, kutyusunkkal és az idegen nyelvekkel. Jó 10 éve már, hogy különböző témákban írásaim je­lennek meg az Atomerőmű újságban, ez szintén kedvenc foglalatosságom, és rövid ideig a nyugdíjasportálon is jelentek meg írásaim. Jelesebb alkalmakkor meglepem kollégáimat versikékkel, amiket ők nagy szeretettel fogadnak.- Mik a terveid a jövőre nézve?- Nagyon várom már, hogy végre nyugdíjba mehessek, de ez a nappalis ta­nulmányok miatt legkorábban csak 2017- ben válik esedékessé. Sok szép feladatot kívánok hát magamnak, hogy ez az idő mihamarabb elrepüljön. Vannak még ki­mondott és kimondatlan vágyaim, ter­veim, de a titkos vágyakat nem szabad ki­mondani, mert akkor nem teljesülnek, így hát én sem szólok most itt róluk.- Egy utolsó, de nagyon fontos kérdés: mi számodra a legfontosabb dolog az éle­tedben?- Boldogságban, biztonságban és tevé­kenyen élni! Orbán Ottilia el-KÉP-esztő Szösszenetek és sztorik az erőmű egykori mindennapjaiból „Hagyományainkhoz híven mindig szívesen segítünk az arra rászorulók­nak. így most is komoly összetett segítséget nyújtottunk a városi Vízmű­nek a dorogi kutak vízminőségének ellenőrzésével, a mechanikai tisztítási eljárások technológiájának felülvizsgálatával és a próbaüzem valamint az átadás-átvételi eljárás során lévő bonyodalmak megoldásában - főleg ta­náccsal.” (Forrás: 1980-as szocialista brigádnapló) Orbán Ottilia KOMPLEX MŰSZAKI SEGÍTSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents