Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

RÉGI MOTOROSOK

33

A darusvilágban láttam meg azokat a kihívásokat, érdekességeket, amelyek érdekeltek. Akkor indult igazán a darusszerelő csoport, amelynek oszlopos tagja lettem. 1984-ben új helyre kerültünk, ki a 120-as alállomás melletti új villamos TMK műhelyeibe.

Hét évet eltöltöttem itt, rengeteg helyismerettel és tapasztalattal rendelkeztem, ez egy „szakmában" már számít. Átszervezés következett, az egész darusvonalat áthelyezték a gépészekhez, hogy egymást tudják segíteni. így váltam KAIG-ossá. Ugyanúgy dolgoztam és végeztem munkám, de gyakorlatilag lezárult egy korszak, a hőskorom. Ezzel megkezdődött egy új korszak, a már megszerzett tudás és tapasztalat hasznosítása. A rendszerváltás idején létrejöttek az előkészítő osztályok, amiből a darusok sem maradtak ki, így lett belőlem előkészítő szakember. Egyáltalán nem volt egyszerű időszak. Megszűntek az eddigi beszállítókkal a kapcsolatok, bezártak a gyárak, és a régi „bejáratott út" megszűnt, az új katalógusokat és külföldi termékeket, alkatrészeket kellett használni. A darunak persze állandóan rendelkezésre álló, üzemkész állapotban kellett lennie, hiszen bármikor szüksége lehetett rá az erőműnek. Nagyon összetett munka volt.

Közben pedig teltek az évek. 1996- ban a Munka- és Tűzvédelmi Osztályra (MTVO) kerültem mint emelőgép-előadó, később felügyelő. Szakmai ismereteimet bővítettem, elvégeztem a megfelelő iskolákat, tanfolyamokat, megszereztem a középfokú képesítést.

2010-ben megalakult a KAIG-on egy emelőgép-üzemeltető csoport, megszólítottak az ehhez tartozó feladatok megbízásával, elvállaltam a munkát. Az elmúlt időszak

volt a legnehezebb, az üzemeltetés. Ismerni kell a darukarbantartást, a felügyeleti, az előkészítő munkát. Mindenre nagyon oda kell figyelni, még az időjárásra is. Nagyon „ütőképes" csapat jött össze. A búváremeléstől a födémtakarításig mindenben benne vagyunk, nincs olyan terület, hogy daruval kapcsolatos munkáknál ne kerülnék előtérbe, bekacsolódunk az erőmű vérkeringésébe.- Érdekesség vagy egy emlékezetes sztori eszedbe jut?- A jókedv és vidámság mindig összetartotta a csapatot, átsegítette a nehéz időszakokon is. Egy kis humor az mindig is jelen volt. Néhány évtizede, talán egy pénteki napon, egy nagyon nehéz motort kellett felraknunk kb. 2 méter magasra, de ez meghaladta az erőnket. Pedig nem voltunk gyenge emberek. Fel voltunk szerelkezve feszítőrudakkal, szerszámokkal, mindennel. Lesz, ami lesz, megoldjuk majd valahogy. Mivel nagyon sok embert ismertünk az erőműben, éppen összetalálkoztunk az ácsokkal. Odakiabáltunk, hogy segítsenek felemelni a motort. Jöttek is az ácsok, de útközben összetalálkoztak a festőkkel. Kiabáltak nekik, hogy segítsenek. A fél TMK erre a motoremelésre vonult ki. Összejöttünk kb. húszán. Természetesen nekünk hozzá se kellett nyúlni az emeléshez. Úgy éreztük magunkat, mint a brémai muzsikusok. A motor pedig a helyére került. A gépész kolléga beállította a hézagokat és a kuplungolásokat, én meg a bekötéseket. Jöhetett a forgásiránypróba. Óriási összetartás volt. A mai napig örök és kellemes emlék. Mindenki együtt nevetett. Akkor ilyen világ volt. Próbálom a mai napig is becsempészni a humort a mindennapjainkba, amivel feldobjuk a napot. Sokszor oldja a feszültséget.- Hallottunk a múltról, jelenről. Jövőbeni terveid?- Terveim inkább magánjellegűek, például a gyerekeim boldogulása. Várom, hogy unokázhassam majd, és több időt szeretnék fordítani az egészségemre.- Szabadideje mindenkinek van, persze csak ha akarja. Hogyan állsz a kérdéshez?- A család szőlőjének, présházának, sillerborkészítési ügyeinek intézése köt le. Ha az időjárás is engedi, szívesen ülök fel a kerékpárra. Szeretek kirándulni, de a jó sétát sem vetem meg. Fiatalkoromban körbebicikliztem a Balatont, eljutottam Pécsre, Harkányba is kerékpáron. Itt a megyében is nagyon sok szép hely van, amit még látni kell. Az autóvezetés is kikapcsolódást nyújt számomra.

Feri 30 éve él boldog házasságban, felesége egy paksi óvodában dolgozik. Pakson családi házban laknak, két gyermekük van, a nagyobbik most végez Dunaújvárosban, a főiskolán. Nagyon szorgalmas, igyekvő gyerek, szülei remélik, hogy az erőműben lesz munkahelye. Kislányuk az ESZI-ben végzett technikusként, jelenleg Pécsen kereskedelmi és marketing szakon tanul tovább. Komolyan igyekszik és nagyon jól tanul. Minden lehetőséget és támogatást megkapnak otthonról.

Mi számára a legfontosabb dolog az életben? „Családos embernek természetesen a család" - vallja. De mindemellett fontos az egészség is, amit próbál őrizni és vigyázni. Igyekszik a munkahelyén is kerülni a stresszhelyzeteket, mert ez a hely nem a nyugalom szigete.