Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-12-01 / 12. szám
18 AZ OTTHON FÉNYE „Senkivel sem cserélnék..." Lehmann Katalin | Fotó: Bodajki Ákos A karácsony a családok ünnepe, családból pedig - ahogy emberből is - nagyon sokféle van. Amikor kígyóinak az ünnepi fények, láthatóvá válik az is, ami minden családban közös: az összetartozás, egymás szeretete és tisztelete. Kollégáink, Kiszl Zoltán és Kiszlné Orosz Edit családja is különleges, és nem azért, mert legkisebb lányuk a születésekor maradandó sérülést szenvedett, hanem mert a nehézségek ellenére boldog, harmonikus a családi életük. Zoltán a forgácsolóüzem egyik művezetőjeként az MVM OVIT Zrt. alkalmazásában áll, Edit a lányok születése előtt a Kontrolling Osztályon dolgozott. Virág kilenc-, Luca hat- és a legkisebbik, Nóra hároméves. Már sötét van, mikor késő délután a Kiszl családhoz érkezem. Az ablakban színes karácsonyi díszítés függ, a házból a nappali fénye szűrődik. Úgy érzem, kedves, meleg otthonba érkeztem. Edit és a lányok nyitnak nekem ajtót. Látszik rajtuk, nagyon várták már vendégüket. Az ajtón belépve előzetes elképzelésem bebizonyosodni látszik. Meggyőződésem, itt jó lehet gyereknek lenni. Virág és Luca sürög-forog körülöttem, édesapjuk Nórikával játszik. Hamar megtudom azt is, hogy Zoltán nagyon aktívan kiveszi részét a klasszikus női szerepekből is, és kiválóan főz, amit egyébként igen büszkén fel is vállal. Jól teszi. „A klasszikus női-férfi szerepek nálunk sokszor felcserélődnek. Apa főz..." - kezdi a beszélgetést Edit, de a legidősebb lányuk, Virág pontosít is - „Apa nagyon jókat csinál!" „...és anya mos, takarít, elviszi az autót gumicserére... vagy a láncfűrészt a szervizbe" - folytatja nevetve Edit a családi szerepeket bemutatva. „Persze ettől még apa egy igazi családfő, aki egy telefonomra rohan haza, hogy megnézze az elromlott kazánt, és határozottságával, bátorságával oldja az én szorongásomat, túlzott aggódásomat." Gyorsan megtudom - személyesen Virágtól, a kis balerinától -, hogy jelen pillanatban igen jelentős megmérettetés előtt áll a Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskola kilencéves növendéke; hetek óta nagy erőkkel készülnek a november 26-ai paksi Ki mittud?ra, de ahogy mondja, számára ez már nem furcsa és nincs lámpaláza. Nyomban ígéretet is tettem, hogy nekik fogok szurkolni azon a szombati napon. „Virág már harmadik osztályos, és a Bezerédj-iskolában tanul, Luca hatéves, és a Tolnai úti Hétszínvirág óvodába jár. Nórit is be kellett írassuk az oviba, de azonnal kértük a felmentését is. Vele heti ötszöri elfoglaltságunk van; heti három alkalommal járunk a paksi Pedagógiai Szakszolgálathoz, ahol két órát konduktorral, egy órát gyógypedagógussal dolgozunk, és komplex fejlesztést kap. Hétfőnként a dévényes gyógytornászunkat látogatjuk meg Szekszárdon, szombatonként pedig uszodába járunk egy speciális vizes terápiára, HRG-re. Sokszor igen nehéz összehozni a napokat, neurológushoz, audiológiára és szemészetre menni" - meséli a mindennapokat Edit. Zoltán két műszakban dolgozik, így ahogy ők mondják, van A és B hét. „Ha apa délutános, Luca is tud lustálkodni, mert akkor nem kell úgy sietni az oviba. Virág minden reggel 6-kor ébred, ébreszteni sem kell, de Luca kialudná a krumplit a földből. A varázsszó, amelyre felébred: Kiszl Luca szeretlek" - árulja el Edit a kis titkot. Edit és Zoltán elmondták, hogy a lányok nagyon aranyosak, jól elszórakoztatják Nórát, mikor édesanyjuk mos vagy takarít. Szeretnek ugrálni az ágyon, közben pedig énekelnek kishúguknak. Nórika is élvezi ezeket a játékokat, nagyon szereti egymást a három lány. A beszélgetés alatt a lányok számtalanszor odamentek Nórikához, megölelték, beszéltek hozzá, amire a kislány mindig nagyon figyelt. „Mindkettőnk feladata, hogy Virágnak és Lucának teljes élete legyen. Nem szabad, hogy hátrányuk származzon abból, hogy van egy sérült testvérük. Mindent megteszünk ennek érdekében. Én vagyok az, akinek időnként félig üres, a férjemnek mindig félig tele az a bizonyos pohár, de a családomat nem cserélném el senkivel sem" - folytatja Edit komolyra fordítva a szót.