Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

AZ ORSZÁG FÉNYE

szovjet szakmai vezetés döntött, hogy 1978. évtől csak az európai biztonsági filozófiának megfelelő atomerőművet helyeznek üzembe. Ennek a típusnak a működési rendszerét fel nem adva, az erőművet jelentősen áttervezték.

Ma ezért üzemelhet a Paksi Atomerőmű, míg az eredetileg Magyarországra tervezett bohunyicei erőmű leállítva, lebontásra vár. Ilyen az élet, ma hálás vagyok az elhalasztási döntésnek, amely akkor nagyon fájt.

Igaz, hogy az 1980-ból 1982 lett, de ezért is meg kellett „szenvedni", mert egy „prototípus" atomerőművet építettünk, és a számunkra addig ismeretlen műszaki követelmények teljesítésére nem volt a magyar ipar felkészülve. Megtanultuk viszont egy életre, hogy egy atomerőmű üzemeltetési és környezetvédelmi biztonságához más gondolkodás és technikai felszereltség szükséges. Ezt bizonyítja, hogy a következő három blokk építése, szerelése és üzembe helyezése különösebb kormányszintű beavatkozások nélkül, ütemtervszerűen folyt.

Azt is tudni kell, hogy az eltelt évtizedekben - szinte a kezdetektől - jelentős fejlesztések történtek, és történnek napjainkban is. A Paksi Atomerőmű üzemviteli és környezetbiztonsági eredményei nemzetközileg elismertek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetségének (WANO) legutóbbi helyszíni vizsgálata megállapította, hogy „A Paksi Atomerőmű működése megfelel a nemzetközi előírásoknak, biztonságos üzemeltetése pedig garantált."

Szerintem mi, az akkori építők és a minket követő üzemeltetők igazi természetvédőkké váltunk. Ezt a tényt a Paksi Atomerőmű környezete bizonyítja ennyi év elteltével is. Én - amióta az atomerőmű tartósan üzemel - nem tudok róla, hogy a környezetszennyezéstől való félelem miatt Paks környéké