Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-12-01 / 12. szám
AZ ORSZÁG FÉNYE 50 éves a magyar atomprogram Szabó Benjamin | fotó: MTI-, AEM-archívum A két archív kép a Paksi Atomerőmű történetének két kulcsfontosságú pillanatát ábrázolja. Fel lehet tenni a kérdést, mint mindkét eseményen jelenlévőnek, hogy a kettő között miért telt el 16 év? Röviden nem könnyű ezt megválaszolni, az ATOMKORKÉP című könyvben ezen időszak eseményeit közel 800 oldalon ismertetem. Az egyezmény többször módosítva lett, de ha ez a kormánymegállapodás akkor nem jön létre, majdnem biztos, hogy ilyen teljesítményű, 34 éve biztonságosan, nemzetközi elfogadottság mellett üzemelő erőművünk nem lenne. A hazai atomerőmű-építés szükségessége távlatokban a felső vezetés szintjén először 1964-ben fogalmazódott meg. Eddigre az országban a kitermelhető fekete- és barnaszénlelőhelyek kimerülőben voltak. A hazai szénhidrogén-kutatások folytak, 1958-ban feltárták a hajdúszoboszlói földgázmezőt, jelentősebb siker 1962-ben következett be a szegedi olaj- és gázmezők megtalálásával. Külföldről az olajszállítás az ötvenes évek végén kezdődött meg tartálykocsikban. Az első olaj a megépült Barátság kőolajvezetéken keresztül 1962- ben érkezett meg. Nem sokkal később épült meg az első gázvezeték. Ekkor kezdtek áramot termelni az első olajbázisú blokkok Százhalombattán. A lényeg, hogy ebben az időszakban még nem lehetett tudni, hogy az évtized második felében a szénhidrogén-ellátásunk mennyire növekedhet, azt meg különösen nem, hogy viszonylag alacsony áron. 1964-ben az is ismeretlen volt, hogy a Szovjetunióban, Obnyinszkban a világ első villamos energiát termelő atomerőművének 1954-ben történő üzembe helyezését követően - a számunkra elérhető piacon belül - mikor lesz nagy teljesítményű atomerőmű építésére konkrét ajánlatunk. A fordulat 1965-ben következett be, amikor a Szovjetunió szakmai vezetése, az akkor működő KGST Villamos Energia Állandó Bizottsága (VÁB) keretében átadott egy úgynevezett „barátságtervet". Ez egy víz-vizes tartály típusú, 800 MW összteljesítményű, ipari méretű atomerőmű vázlatos leírását és főbb műszaki adatait tartalmazta. Elsőként az NDK, majd a bolgárok és harmadikként a magyar kormány hivatalos kétoldalú tárgyalásokat kezdeményezett. Ezzel ki is merült a keret, mert a negyedikként jelentkező csehszlovák igényt már kapacitáshiány miatt a szovjet kormány elutasította. A magyar javaslat élén az akkori Nehézipari Minisztérium állt. Ezen belül is a nagy szaktekintélynek számító dr. Lévai András tanszékvezető egyetemi tanár, villamosenergia-ipari miniszterhelyettes. A javaslatot több felső vezető is támogatta. Az előzőekben leírtakból kiderül, hogy a hatvanas évek végén már elvileg lehetett választani az atomenergia és a szénhidrogénbázisra épülő erőművek között. Budapest, Parlament, 1966. december 28. 18 óra A magyar atomerőmű-építési kormányközi egyezmény aláírása
