Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

GONDOLATOK

„ Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája"

Prancz Zoltán | Fotó: Wallner Dénes, „A ti Fotóitok" fotópályázat

Szent-Györgyi Albert gondolata szikár lényegre töréssel mutat rá az oktatás - a tanítás és tanulás, ezektől elválaszthatatlanul pedig a fejlődés - hallatlan jelentőségére. Nem véletlen, hogy ez a kérdéskör kiemelt helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében, és rendkívül gazdag a hozzá kapcsolódó bölcselet is.

„A lélek sem jó tudomány nélkül, és aki csak a lábával siet, hibázik" - nyithatjuk a gondolatok sorát a bibliai Példabeszédek könyvének kijelentésével, miszerint nem elég a jó szándék: a tudás, a felkészültség is elengedhetetlen. Az idézett példabeszéd arra az igazságra is rámutat, hogy a nem tudás nem ment fel az erkölcsi felelősség alól. Persze könnyen megy a tanulás annak, aki rádöbben, hogy tanulni jó, s nem csupán nyűgöt lát benne. Einstein például állítólag ezt vallotta magáról: „Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi." Churchill így világította meg az ellenkező oldalról ugyanezt a témát: „Boldog voltam gyermekkoromban játékaimmal a gyermekszobában. Évről évre boldogabb lettem felnőttkoromban. De az a néhány év, amit az iskolában kellett tölteni, az sötét és szürke folt maradt utazásaim térképén." „Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak" - figyelmeztet Karinthy Frigyes is a rá jellemző humorral az itt lappangó veszélyre.

Távolabbról kapcsolódik ide, de lényegében mégiscsak ugyanezt fejezi ki Antoine de Saint-Exupéry gondolata: „...ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy fát gyűjtesz, felvágod a deszkákat és kiosztod a munkát, hanem a férfiak vágyát ébreszd fel a nagy és határtalan tenger iránt."