Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

RÉGI MOTOROSOK 35 a víz-, fűtésműhelyben. 127 ember fordult meg itt ez idáig. Sajnos na­gyon sokat elkísértem utolsó útjára is. Akkor még ügyeletet nemcsak az erőműben adtunk, hanem a la­kótelepi épületekben és lakások­ban is. Rengeteget dolgoztunk a városnak (sportcsarnok, ASE étte­rem stb.) és több környékbeli ön­­kormányzatnak is. Mi szereltük a fűtést a németkéri, tolnai, bölcskei sportcsarnokokba. A madocsai iskola konyhai vízszerelését is mi csináltuk. Németkér külön meg­ragadt bennem, mert olyan hideg volt a sportcsarnok reggelente, hogy focizással melegítettük be magunkat, hogy neki tudjunk áll­ni dolgozni. Talán mi ismertük és ismerjük a legjobban az erőmű épületeit, helyiségeit, ezáltal a dolgozóit is, mivel mi mindenhol járunk. A szekunder és primer kört egyaránt. Télen a fűtés, nyáron a hűtés, vizesblokkok és fürdők is vannak szép számmal. Nem a mi feladatunk a legfontosabb az erő­műben, de hamar jön a hibanapló, ha valami nem jól vagy egyáltalán nem működik.- Hogyan alakult az erőműves pá­lyád a későbbiekben?- 2015-től más feladatot kaptam. Karbantartási műszaki ellenőrként dolgozom. Feladatom a munkák koordinálása, ellenőrzése és az elvégzett feladatok fényképes do­kumentálása. Későbbi terveimben továbbra is az eddigi szakmámmal szeretnék foglalkozni. Van egy vál­lalkozásom is. Mindennap a mun­kám végeztével igyekszem haza, és folytatom a következő délutános műszakkal, a víz-, fűtésszereléssel. Nagyon szeretem a precíz munkát, az igényes megbízót és a szakmai kihívásokat. Tulajdonképpen az én szakmám az én hobbim is.- Közösség, család, szabadidő, hobbi? Mit jelentenek számodra?- Télen, amikor több a szabad­időm, járok röplabdázni a fiatalok­kal a madocsai sportcsarnokba. Nyáron pedig futni és kerékpároz­ni szoktam. Állandó versenyben vagyok saját magammal. Nagyon illik rám a rovat címe, mivel dup­lán vagyok régi motoros, ugyan­is a másik hobbim a motorozás. Egy nagyobb társasággal rend­szeresen járunk motortúrákra. Kívülálló szemében a motorosok közötti összetartás felfoghatat­lan, de egy nagyszerű dolog. A motorosklubban, amelynek tag­ja vagyok, tizennégyen vagyunk. Felkeressük a Magyarország kör­nyéki országok magyarlakta vá­rosait, falvait. Erdélybe rendsze­resen, általában évente megyünk, de Kárpátalján és Szerbiában is sokat jártunk már. Megjártuk mo­torral a Krím-félszigetet, Krétát, tavalyelőtt pedig már másodszor voltunk Lengyelországba. Az idei úti célnak Svédországot határoz­tuk meg.- Ha visszatekintesz az elmúlt évekre, mit tartasz a legfontosabb dolognak az életedben?- Egy a lényeg, nem minden a szerencsén múlik, hanem a „felül­ről jövő vezetés" műve. Nagyon hálás vagyok mindenért, amiben részesültem az életem során. Azt, hogy ide kerülhettem az erőműbe és nagyon jó szakmában dolgoz­hattam, amit nagyon szeretek. Itt dolgozhattam 34 évig. Örülök a családomnak, és annak hogy cso­dálatos unokáim vannak. Lacinak egy fia és egy lánya van. Sajnálatára fia Angliában, lánya Németországban él, de nagy öröm, hogy van már két-két unoka is. Az a terve, ha elmegy nyugdíj­ba, megszervezi, hogy az unokák a nyári szünetet itt tölthessék náluk, a nagyszülőkkel Magyarországon. Most vannak a legaranyosabb kor­szakban, és a lehető legtöbb időt szeretné velük eltölteni. Felesége az erőműben, az orvo­si rendelőben dolgozik asszisz­tensként. Nem szokványos es­küvőjük volt 2010-ben. Egy igazi motoroslagzi, motoros barátokkal, kísérettel, motorosruhában és fel­szerelésben. Feledhetetlen és fan­tasztikus élmény volt. Örökké em­lékezetes lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents