Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
OROSZORSZÁG NUKLEÁRIS ENERGETIKÁJA 23 jégtörő(k) vezette konvojban való haladás. A nemzetközi fuvarozási távolságok lerövidítése mellett Oroszországnak miért fontos az egész évben használható SZMP működtetése? Szibéria északi része elképesztően gazdag természeti erőforrásokban: ásványkincsekben, szénhidrogénekben, fában, vízenergiában stb.; ezek hasznosításának nélkülözhetetlen eleme az egész évben folyamatos vízi szállítás. Az SZMP fő igénybe vevői: a Norilszkij Nikkel Kombinát, a Gazprom, a Lukoil, a Rosznyefty, a Roszself óriásvállalatok, a kb. 3,1 millió km2 területű Szaha (Jakutija) Köztársaság és a 720 000 km2-es Csukcsföld (mindkettőben szénhidrogének, gyémánt, arany, urán, fémércek). [1] Pl. a Barents-tenger alatti, Murmanszktól 550 km-re, Novaja Zemljától 300 km-re fekvő ún. „Stokman"-lelőhelyen kb. 4 trillió (1015) m3-es földgázmezőt tártak föl; a gázt a Jamal-félsziget Obtorkolati oldalán épülő Szabetta iparvárosban cseppfolyósítanák, és ennek kikötőjéből szállítanák az SZMP-n keresztül folyamatosan, egész évben nyugatra, Európába és keletre, Ázsiába és Amerikába, 150 000-300 000 m3 befogadóképességű, jégtörő óriástankhajókkal. [1] Miért kellenek ma atomjégtörők az SZMP működtetéséhez? Mert meghajtóteljesítményük kb. kétszerese a legnagyobb dízel-villamos meghajtású jégtörőkének, élettartamuk 40 év; nukleáris üzemanyag-átrakási ciklusidejük 4-5 év; hasonló teljesítményű dízel-villamos hajó napi gázolajfogyasztása 300 t, azaz 2 hónapos üzemidő alatt kb. 18 000 t. Ha ezt a jégtörő magával akarná vinni, merülése 12-13 m lenne, ami akadályozná a part közeli selfek fölötti és a folyótorkolati hajózást; a közbenső kikötői vagy a gázolajszállító hajós utántöltés a konvojt napokra feltartaná; a nagy menynyiségű gázolaj elégetése jelentősen szennyezné a még tisztának tekinthető sarkvidéki környezetet; atomjégtörőnél ez nincs, az esetleges sugárszennyezést pedig többszörös mérnöki gátak zárják ki. [2] A Szovjetunió Minisztertanácsa 1953. november 20-án hozott határozatot a világ első atomjégtörőjének, az SZMP-t kiszolgáló „Lenin"-nek a megépítéséről. A jármű főkonstruktőre Vaszilij Nyeganov, a tapasztalt hajóépítő mérnök, a reaktor főtervezője Igor Afrikantov, a nyizsnyij-novgorodi OKBM Atomenergetikai Tervezőiroda vezetője, a projekt tudományos vezetője Anatolij Alekszandrov atomtudós, a Tudományos Akadémia későbbi elnöke voltak. A hajót Szentpéterváron (Leningrádban) építették, a hajótestet 1957. december 5-én bocsátották vízre, a kész jégtörő 1959. december 3-án állt szolgálatba az SZMP-n, Murmanszk és a Jenyiszej alsó, torkolat közeli folyásánál fekvő Dugyinka (Norilszk kikötője) között. A 16 000 t vízkiszorítású, 134 m hosszú, 27,6 m széles, 10,5 m merülésű hajótestbe 3 db OK-150 (az 1967-es modernizálás során 2 db OK-900) típusú nyomottvizes reaktort, 4 db gőzturbina-generátor gépcsoportot építettek be a 3 db, összesen 32,4 MW teljesítményű hajócsavar-meghajtó motor, valamint a segédüzem táplálására. Haladási sebessége jégben 18 csomó (33,3 km/h), és képes volt 2,5 m vastag jeget megtörni. Üzemanyag-átrakási ciklusideje 12 hónap volt. [3] A Lenin jégtörőt 1989 decemberében vonták ki a flottából. Működésének 30 éve alatt 3741 hajót vezetett az SZMP-n, megtett 1411000 km-t, ebből 1044000 km-t jégben. Ma múzeummá alakítva a murmanszki kikötőben horgonyoz. [3] Forrás: [1] https://ru.wikipedia.org/wiki/ CeBepHbiü_MopcKoü_nyTb [2] vpk.name/news/157827_ moshneishii_v_mire_ledokol_ obespechit_rossiiJiderstvo_v_ arktike.html [3] https://ru.wikipedia.org/wiki/ AeH M H_(aTOM Hbl lá_AeAOKOA)
