Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám
Fotók: Orbán Ottilia 2016. január 23 <&> mym paksi atomerőmű Munkatársaink szabadidőben A gyerek megérzi a babából áradó szeretetet - Ferencz Bernadette „Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a családom is támogat a babázásomban. A legkomolyabb kritikusaim a gyermekek őszinteségével megáldott kisfiam és az édesapám, valamint a férjem, aki sajnos a munkája miatt csak hétvégén lehet velünk. Örül, hogy olyan szórakozást találtam, ami leköt és örömet okoz.”- Mióta „babázgatsz”? Hogyan határoztad el, hogy babákat fogsz készíteni?- Kislányként az apai nagyszüleimnél nyaralva szívtam magamba a szövet, a cérna és a varrógépolaj szagát, szeretetét. Ott lestem el a szabás-varrás apró csínját-bínját. Már gyerekként is mindig alkottam valamit, ezért senkit nem lepett meg a környezetemben, amikor ez év áprilisában kitaláltam, hogy megtanulok babát varrni. Részt vettem egy 2 napos tanfolyamon, Budapesten, ahol a babakészítés alapjait sajátítottam el. Akkor és ott készült el az első baba, amit a kisfiamnak szántam. Olyat akartam készíteni neki, ami hasonlatos hozzá. Olyat, amelyiken ránézve látod a zsiványságot, a csibészséget. Egy igazi Giuseppét! (Balázsnak ugyanis ez a családban a beceneve.) A hosszúra nyúlt hétvége minden fáradtságát felejtette velem az a pillanat, amikor a kisfiam az elkészült babát boldogságtól csillogó szemekkel a kezébe vette, és a kocsi hátsó ablakánál mutogatta a budapesti dugóban a mögöttünk jövő autók utasainak! Azt hiszem akkor ért meg bennem igazán az elhatározás, hogy a nem létező szabadidőmben babákat készítsek.- Nagyon különlegesek ezek a babák, és elég egyediek. Mi a titkuk? Milyen technikával készültek?- Waldorf-jellegű, kedves arcú, mosolygós és „gyerekbiztos” babákat készítek. Igyekszem természetes, új és újrahasznosított anyagokat egyaránt felhasználni. Mind ugyanazzal a technikával készül, de mind más egyéniség. Van, aki egy fotót ad arról a kislányról, kisfiúról, akinek a babát szánja. Én megpróbálok ráhangolódni és ráérezni, hogy milyen baba tetszhetne neki. A gyerekek megérzik a babából áradó szeretetet, azt, hogy nem sorozatgyártásban készült, hanem személyre szabott, hogy egyedi. Először fejben tervezem meg, hogy mit is szeretnék. Amíg nem áll öszsze egy baba, addig hozzá sem kezdek. Aztán jön a monoton része a készítésnek, amikor előrajzolom a formát, összevarrom, kifordítom, kitömöm és megcsinálom a testet. Utána jön a jó, az izgalmas rész, amikor személyiséget adok neki. Megvarrom a szemét, száját, elkészítem a haját és felöltöztetem. Ezt nagyon szeretem, mert a kreativitásomat itt tudom igazán kiélni. És hogy mitől lesznek egyediek? A szeretettől, amivel készülnek. Azt mondják, hogy a babáknak két lelkűk van. Az egyiket a készítőjük leheli beléjük, a másikat az, aki játszik velük, aki szereti és megbecsüli őket.- Különleges „kapcsolatban” vagy a babáiddal. Mesélnél róla?- A babák először nekem okoznak örömöt. De ugyan ilyen jó dolog látni, hogy egy ilyen „kis apróság” mekkora örömöt tud adni a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Kapok vissza időnként fényképet: az egyiken egy 30 éves fiatalember a babával, fülig érő szájjal mosolyog, a másikon egy 4 éves kislány könnybe lábadt szemmel szorongatja a babáját, de kaptam már olyat is, amelyiken a kisfiam barátja két kezébe szorongatva alszik a babájával. Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes „csinálni” őket! Ez tölt fel energiával, hogy az álmatlan éjszakáimon újabb apróságok szülessenek. És alkotni csak szívvel, szeretettel lehet.- Melyik a kedvenc babád? Hány baba készült eddig?- A kedvenc mindig az, amelyiket éppen készítem. Persze a legkedvesebb a kisfiámé, amelyik ott ül az ágyunk közepén a már nagykorú, szintén általam készített Bendegúz névre hallgató, jó néhány szépészeti operáción átesett macival. Egyedül ez a baba maradt otthon, a többiek mind új baráthoz kerültek. Édesanyámnak is készítettem egyet. Ő a „lila ruhás hölgy”, aki a fő helyről, a nagyfotel közepéről szemléli a család mindennapjait.- A környezeted, kollégák hogyan fogadják el a különleges hobbid?- Amikor először elmeséltem, hogy „babavarrni” tanulok, szerintem mindenki egy múló szeszélynek gondolta. De amikor megmutattam, és kézbe vették a babáimat, mindenkinek mosolyra húzódott a szája. Sok kolléganőm van, és mindegyikőjüknek volt gyerekkorában valamilyen babája és azokhoz kapcsolódó története. Vicces volt hallgatni ezeket a babás emlékeket, meséket, amelyek előtörtek belőlük a babák hatására. Támogatnak a hobbimban, szeretik a babáimat. És izgatottan várják, hogy mikor „születik meg” egy újabb alkotás.- Tervek, célok, ötletek a babákkal kapcsolatban?- Röviden válaszolva: babázni, amíg lehet, amíg szeretetet, egy kis mosolyt tudok velük adni és kapni. Minden baba „megszületése” után (de már közben is) jönnek az új és újabb ötletek a következőhöz. Szeretném, ha az ötleteim sose fogynának el, és az egészségem is sokáig megengedné, hogy örömet szerezzek másoknak is ezekkel a „rongybabákkal”. Orbán 0 Névjegy Születési ideje: 1975.11.21. Tanulmányok: BME - vegyészmérnök Példaképe: Albert Einstein Kedvenc magazinja, könyve vagy filmje: A Gyűrűk Ura, Hunyadi Kedvenc étele: Édesapja főztje Hobbi: babázás, kézimunkázás Családi állapota: házas GYÁSZKÖZLEMÉNYEK Kozma Sándor (1945-2015) 2015. november 21-én, életének 71. évében elhunyt Kozma Sándor, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasa. 1945. április 4-én született Nagydorogon. 1983. március 3-án vették fel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. 2001. október 31-én történő korengedményes nyugdíjazásáig a Karbantartási Főosztály Villamos Karbantartó Osztályán villamoskészülék-szerelő munkakörben dolgozott. Temetése 2015. december 4-én, Pakson, a Kálvária temetőben volt, ahol családja, barátok, ismerősök, volt munkatársak vettek tőle végső búcsút. Az atomerőmű dolgozói megőrzik elhunyt munkatársaik emlékét. Kissné Farsang Erika
