Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
OKTATÁS - 30 ÉVES AZ ESZI mény mint új iskolatípus létrehozását. Ezzel a lehetőséggel élt a Paksi Atomerőmű Vállalat, és 1985 őszétől átvette a már elindított városi beruházást. Annak már kijelölték az intézményi igazgatóját, ám a tulajdonosi váltás után az atomerőmű vezérigazgatója, Pónya József nevezett ki igazgatót, Kováts Balázs önálló mérnök személyében. Ez a változás a város közvéleményét erősen foglakoztatta, és - az elégtelen kommunikáció miatt - nem tett jót a város és a PAV amúgy sem ideális kapcsolatának. Megjelentek az ellendrukkerek és természetesen - Magyarországon vagyunk - az irigykedők. Csodaiskolának nevezték az „atomos" iskolát, mondván, hogy csoda lesz, ha elkészül a jelzett időre. Felgyorsul a beruházás Kováts Balázs, a fogalommá vált „Csikócsapat" tagja, túltette magát ezeken a jelenségeken, a kapott feladatra koncentrált, lelkesedését sikerült az egyre nagyobb számban lévő kollégáiban is elültetni. Kettős szorításban voltak, egyrészt az évnyitó ideje igen közel volt, másrészt a pedagógusiszakmai elvárásokkal kapcsolatos előítéletek miatt. A közvélemény nehezen emésztette meg, hogy például 18 vállalati szakember óraadó tanárként vesz részt az oktatásban. Azt már nem tudták, hogy ezeknek a szakembereknek a nagy része a rosszul fizetett pedagógusi pálya elhagyásával került az atomerőműbe különböző mérnöki és egyéb különleges szakmai beosztásokba. A beruházás irányításának átvétele után felgyorsultak a kivitelezési munkák, amelyekhez jelentős segítséget nyújtottak az atomerőmű kölcsönbe adott szakemberei. A kialakult új helyzetről találóan mondta Villányi József, a TÁÉV igazgatója: az atomerőműnek nemcsak igénye van, hanem tehetsége is. A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet vállalta, hogy június 30-ra biztosítja a bútorokat, a speciális egyedi bútorok készítését pedig a TÁÉV vállalta. A nagy összefogás eredményeként a szakipari munkákon túl még a takarítással is időben végeztek, igaz, ehhez nagyban hozzájárult az iskola oktatói és műszaki gárdája, a pedagógusok csapata pedig műsort állított össze. Az iskola avatása és az évnyitó 1986. augusztus 26-án történt, Kapolyi László ipari miniszter vágta át a „Tudás kapuja" előtt a nemzetiszínű szalagot. A műszaki szakközépiskolában öt osztállyal, 134 tanulóval - 27 lány, 107 fiú - indult az oktatás. Egy év múlva, 1987. augusztus 31-én már a főiskolai megnyitóra is sor került, 30 fiatal kezdte meg főiskolai tanulmányait a szakközépiskola tetőtéri termeiben. Ekkor, a BME főiskolai szintű kihelyezett energetikai üzemmérnöki képzésének integrálásával született meg az atomerőmű új szervezeti egysége, az Energetikai Szakképzési Intézet, közkedvelt nevén az ESZI. A főiskolai épületet két évvel később, 1989. szeptember 11-én, az új tanév megnyitásával egybekötve adták át. Ezzel minden feltétel adott lett a paksi közép- és felsőfokú oktatás folyamatos, hosszú távú megvalósulásához. Az oktatás évtizedei Az ESZI évről évre bizonyította életképességét. Fontos szerepet töltött és tölt be a szakmai-pedagógiai képzés területén, integrálódott a hazai oktatási rendszerbe. A közvélemény érdeklődését folyamatosan fenntartja az intézményben tanuló ifjúság jó tanulmányi eredménye, amely alapján előkelő helyet foglal el az országos tanulmányi és egyéb felméréseken. Az iskola jó hírnevét bizonyítja a folyamatos túljelentkezés, a végzős diákok sikeres továbbtanulási aránya, valamint elhelyezkedése
