Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-01-01 / 1. szám
2016. január 3 <Q> mym paksi atomerőmű Áttörés a párizsi klímacsúcson December elején zajlott le Párizsban a tavalyi év egyik legfontosabb eseménye, a párizsi klímacsúcs. A tanácskozás célja volt, hogy az országok üvegházhatásúgázkibocsátásának csökkentésére tett önkéntes felajánlásai alapján megkötött megállapodás általános és kötelező érvényű keretet teremtsen a következő 20-30 évre, felváltva a 2020-ban lejáró kiotói egyezményt. Az ENSZ Nemzetközi Éghajlat-változási Bizottságának (UN IPCC) legutóbbi, 2014-es összefoglaló jelentése szerint az 1983-2012 közötti időszak az északi félteke legmelegebb periódusa volt az utóbbi 1400 évben. 1880 és 2012 között, mióta párhuzamos, független mérési sorok léteznek, a szárazföldek és óceánok felszínének átlagolt középhőmérséklete 0,85 °C-kal növekedett. A tudósok többségének véleménye szerint ezt a jelenséget emberi tevékenység váltotta ki, mégpedig az ipari forradalom kezdete óta főként a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén az atmoszférába bocsátott üvegházgázok (ÜHG) koncentrációjának növekedése. Az üvegházgázhatás lényege az, hogy ezek a gázok a földről visszaverődő napsugárzást nem engedik eltávozni a világűrbe, hanem elnyelik, majd egy magasabb hullámhosszon, főként az infravörös tartományban visszasugározzák a föld felszínére. A legfontosabb üvegházgázok a szén-dioxid (C02) és a metán (CH4). Bár utóbbi sokkal kisebb mennyiségben kerül emberi tevékenység (főként a mezőgazdasági termelés) következtében a légkörbe, hatása egy nagyságrenddel felülmúlja a szén-dioxidét. Emellett fontos a dinitrogén-oxid (N20), valamint a légkör természetes vízgőztartalma is bír ÜHG-hatással. Földünk felszínének folyamatos hőmérséklet-emelkedése globális éghajlatváltozást okozhat. Ennek már ma is tapasztalhatók jelei a melegedés mellett a szélsőséges időjárási jelenségek és a száraz, aszályos időszakok gyakoriságának növekedése, a gleccserek visszahúzódása, a sarki jégsapkák olvadása és ezzel párhuzamosan az óceánok és tengerek vízszintjének emelkedése. A mérsékelt éghajlati övben megfigyelhető a hóval borított időszakok arányának csökkenése, máshol az óceánfelszín sótartalmának, valamint a szén-dioxid-elnyelődés miatt a víz savasságának növekedése. A változások hatással vannak az ökoszisztémákra. Sok szárazföldi, édesvízi és tengeri faj megváltoztatta földrajzi életterét és eloszlását, évszakos aktivitását, vándorlási útvonalait, egyedszámát, és változott a fajok közötti kölcsönhatás is. Sok vizsgálat szerint a termények széles körére inkább negatív, mint pozitív hatással volt f a melegedés. A globális felmelegedés az emberi J megélhetés nehezedését vagy teljes ellehetetlenü- J lését okozhatja kiterjedt régiókban, civilizációs | hatása következtében helyi konfliktusok törhet- | nek ki a csökkenő erőforrások birtoklásáért, és á ís népvándorlások indulhatnak meg. Európai köz- I vélemény-kutatások szerint földrészünk lakos- J Klímavédelem és atomenergetika MNT infografika Klímaváltozás szamokban A felmelegedés oka az üvegházhatás Egyszerű oktató ábra (gyermekrajz?) • A vagy más hőforrás által keltett hő visszaverődik a gázrétegről, füstről, felhőről. • Nem tud távozni, tovább melegíti a bolygót. Üvegházhatású gázok összetevők: C o □ N0F Cl Forrás: http://www.globahvarmingart.com Az atomerőműben nem keletkezik üvegházhatású gáz! Párizsi klímacsúcs 2015. december Az ENSZ éghajlat-változási konferenciája Az eddigi legnagyobb nemzetközi klímakonferencia. • COP21- a részes felek konferenciájának 21. ülése • CMPll-a Kiotói Jegyzőkönyv aláíróinak 11. ülésszaka A tét nagy Nemzetközi megállapodás az alacsony CO, kibocsájtású társadalom és gazdaság kereteiről. Vezető klímakutatók nyilatkozata James Hansen, Tom Wigley, Ken Caldeira és Kerry Emanuel: A megújuló energiaforrások mellett az atomenergia is nélkülözhetetlen eszköz, hogy elkerüljük az ember okozta veszélyeket a következő évszázadban. Magyar Nukleáris Társaság, 2015. december é PARIS2U1 5 COP21 - CMP11 sága a világ előtt álló megoldandó legfontosabb problémák sorában a második helyre teszi a klímaváltozást, közvetlenül a szegénység, élelem- és ivóvízhiány mögött. Nagy kihívás előtt áll az emberiség. Vagy sikerül a visszafordíthatatlan éghajlatváltozás határának tekintett 2 °C-on belül tartani a felmelegedést a kibocsátások nemzetközileg garantált és ellenőrzött csökkentésével, vagy megindulunk a megjósolhatatlan következményekkel fenyegető és egyre gyorsuló globális klímaváltozás lejtőjén. A párizsi tárgyalásokon végre történelmi áttörés történt: megszületett az első globális kibocsátáscsökkentési egyezmény. Sikerült dűlőre jutni az országonkénti önkéntes kibocsátáscsökkentési vállalások meghatározásában, bár ezek összesen egyelőre csak valahol 2,7 és 3,5 fok között engednék tetőzni az átlaghőmérséklet-emelkedést. Azonban először 2023-ban, a továbbiakban pedig ötévenként az elért eredmények tükrében kötelezően felül kell vizsgálni az előírt célokat, és a 2 °C-os felmelegedési korlát betartására további, szigorúbb vállalásokat kell elfogadtatni. A kidolgozott beszámolási, monitorozási és utókövetési struktúrával összevethetővé teszik a tagállamok klímatörekvéseit. Bekerült a szövegbe az iparosodás előtti értékhez képest 1,5 °C-os korlát is mint hosszú távon elérendő cél. Megállapodás született a fejlődők támogatásának ügyében: 2020-tól évi 100 milliárd dollárra számíthatnak azok az országok, amelyek önerőből nem tudnának átállni a fenntartható kibocsátásmentes energiagazdálkodásra, illetve, hogy megerősödjön alkalmazkodási képességük az éghajlatváltozás következményeivel szemben. A megfigyelők szerint a korábbi megállapodások azért nem értek el sikert, mert konkrét kibocsátási célokat határoztak meg az egyes országok számára. Több ország - köztük Kína, India és Dél-Afrika - úgy érezte, hogy ez saját gazdasági növekedését és fejlődését ássa alá. A mostani tárgyalások igyekeztek ezt elkerülni, a nemzetek maguk határozzák meg, hogyan járulnak hozzá a globális cél eléréséhez. A Greenpeace reményei szerint az egyezmény a történelem szemétdombjára száműzi a fosszilis energiahordozókra épülő ipart. Szerbin Pável Forrás: http://www. ipcc.ch/pdfiassessment-report/ ar5/syr/SYR_AR5_FINALJull_wcover.pdf http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ ebs_322_en.pdf, http://www.cop21paris.org/about/cop21 Nagyhatalmak klíma- és energiastratégiája 2015 közepén Barack Obama elnök ismertette a korábban már beharangozott amerikai Tisztaenergia-programot. A terv elsődleges célja, hogy jelentősen csökkentse az Egyesült Államok energiaiparának szén-dioxid-kibocsátását 2030-ra a fosszilis áramtermelés visszaszorításával és a megújulok gyorsuló ütemű fejlesztésével. A megújulok részesedését az energiamixben 30%-ra kívánják növelni, a C02-kibocsátás a korábbi elképzelésekhez képest további 2%-kal csökken, és eléri a 32%-ot. Az amerikai kormányzat szerint a program évente 8,8 milliárd dollárba kerül majd, azonban becslések szerint ezeket a ráfordításokat jóval meghaladja az egészségügyi kiadások várható csökkenése. Ugyanis 70%-kal csökkenne a foszszilis erőművek szmog- és koromképző anyagának kibocsátása, és a tisztább energiaforrásokra való áttérés következtében 90%-kal csökkenne az erőművi kibocsátások által okozott halálozások száma. Ősszel hosszas tárgyalások után az Európai Unió állam- és kormányfői is megállapodtak a 2030-ig szóló klíma- és energiapolitika fő irányairól. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács - hivatalából azóta eltávozott - elnöke bejelentette, hogy uniós szinten 40%-kal mérséklik a C02-kibocsátást, 27%-ra növelik a megújulok részarányát és ugyanennyivel javítanák az energiahatékonyságot. A csúcs után Orbán Viktor elmondta: a kibocsátás terén Magyarország már mintegy 36,5%-os csökkentést megvalósított, a 40% elérése reális. „Az energiapolitika nemzeti jogkörben marad, az atomenergia továbbra is fejleszthető, az unió részéről technológiasemleges megközelítés érvényesül" - állapította meg a miniszterelnök. Szerbin Pável
