Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7-8. szám
2016. július Atomerőmű 7 Kultúra „Volt egy pusztám, Cseresznyés" Sokan szeretünk olvasni, legyen az vers vagy próza, na de írni? Ugye, az már nem is olyan egyszerű? Az ihlet jön, de toll és papír nincs mindig az ember keze ügyében (illetve egyéb fantasztikus kütyü sem), és a rímpár amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szalad. Jól tudja ezt Klippel János cseresznyési származású költő is, aki verseiből adott ízelítőt május 30-án a Paksi Városi Könyvtár olvasótermében. Az előadás a „Volt egy pusztám, Cseresznyés” címet viselte. A szerző elmondta, sokszor előfordul, hogy a rímek az éjszaka kellős közepén kopogtatnak - ilyenkor célszerű csendben előkeresni a tollat és a papírt, hogy az értékes daktilusok ne tűnjenek el az éjszaka sötétjében. János gyermekkora óta a versek bűvöletében él, a versalkotás csínját-bínját az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányai alatt csiszolgatta, de az írás sosem volt fő kereseti forrása. Leginkább Weöres Sándor és Arany János nyomdokain járva komponál. A szerző az esten elmondta, hogy a cseresznyési közeg „rendkívüli akkumulátor” a versek születésénél. A puszta fái, madarai és emberei mind-mind megannyi inspiráló téma - nem is csoda, hogy versei szerelmekről, emberi kapcsolatokról, és nagypapa lévén, most már az unokákról szólnak leginkább. Lehmann Katalin A paksi korzó Pakson csendes sétány simul a Duna partjára, Fapadokat őrzik a gesztenyefák, Szerelem virág ül a kikeleti ágra, Ünnepi öltönyben az őrkatonák. Virágszirmok hullanak a szunnyadt avarra, Zöld zubbonya hűti a Nap sugarát, Este leple leborul a fiúra, a lányra, Holdfény beragyogja a szürke Dunát. Vadgesztenyék koppannak a part menti kövekre, Gyerekek szaladnak a kincsek után, Deres tincsek lógnak le a mélybarna szemekre, Emlékük elúszik a paksi Dunán. Ötven felett Ötven felett szerényebb a május, Ötven után halványabb az ég, Mit megálmodtál mindenhez hozzájuss, A másik ötven meglásd nem elég. Szeretnél még szaladni a réten, Megmásznád a legmagasabb fát, Elmerengsz egy sárguló fényképen, S meglátod majd benn'az unokád. Barátaid mikor hozzád mennek A szerelemről alig esik szó, Vérnyomás, meg milyen gyógyszert szednek, Hány dioptriás szemüveg a jó. Ötven után Pilátus a május, Csak éget, már nem melenget a nyár, Csábít még az őszi virágárus, És kioszt még mindent, ami neked jár. Ötvennél még van öregebb nálad, Ötvennél sok feladat vár rád, Ötvennél, ha kicsorog a nyálad, Azt köszönd meg, és töröld meg a szád. Kezdődhet a mulatság!- Beszélgetés Halász Judittal -„Kezdődhet a mulatság" címmel indult koncertkörútjára Halász Judit: június 12-én Pakson is látható és hallható volt a bájos művésznő. Gyerekek és szülők százai fogadták az egyébként a Vígszínházban szereplő, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznőt, aki érdemes művész és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.- Halász Judittal interjút készíteni olyan, mintha egy gyermekkori álom válna valóra. Megkérhetném, hogy beszélgetés után dedikálja az Önről szóló könyvet? Testvéremnek lesz a születésnapjára. Meg fog ölni, hogy könyvet kap ajándékba, de ennek biztosan örülni fog. Mit gondol, vajon hány gyermek életét tette szebbé az elmúlt évtizedekben?- Ilyesmit az ember nem számol, erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Én csak azt tudom, hogy találkoztam néhány gyerekkel, akik mára már felnőttek, és akik hozzák a gyerekeiket a koncertekre, vagy egészen váratlan helyeken futunk össze, akik olyan szép dolgokat mondanak az ő gyermekkoruk és az én dalaim kapcsolatáról és összefüggéséről, hogy nem is merem elmondani sokszor. Amikor már sok ilyen felnőttel találkoztam, elhatároztam, hogy nemcsak a gyerekeknek fogok énekelni, hanem ezeknek a szülőknek is. Az én koncertjeim ma már nagyon ritkán gyerekkoncertek, mert a családokhoz szólnak. A dalok nem változnak, a dalok családoknak szólnak; anyákhoz, apákhoz, nagymamákhoz, nagypapákhoz, mindenkihez. Mostani koncertem is, a „Kezdődhet a mulatság"a családi ünnepekről, kisállataink ünnepeiről szól, sok esetben mulatságosak is ezek a dalok, mert én azt szerettem volna, hogy jókedvre derüljenek azok az emberek, akik hallgatják.- Tudta azt színésznőként, még pályája elején, hogy valamikor gyermekeknek fog énekelni?- Nem, tulajdonképpen semmiféle kapcsolatom nem volt a gyerekekhez. Még az első lemezt sem igazán gyerekeknek csináltuk, hanem csak olyan dalok voltak rajta, amelyek számomra fontosak voltak, és miután én úgy gondolom, hogy nagyon fontos a gyerekkor az ember életében, sok gyerekdal az én gyermekkoromat idézte, mint a Süss, fel nap!, Hová mész te kis nyulacska?, a Micimackó, a Csudálatos Mary, amit aztán a gyerekek szerettek meg leginkább. Abban az időben született meg a fiam is, mikor ezek az első dalok, és mikor kivittem őt a játszótérre, hallottam, hogy az én dalaimat éneklik. Aztán a második lemezzel már valóban a gyerekhallgatóságot céloztuk meg.- Egy-egy koncerten látja a gyerekek és a szülők arcát, és gondolom, figyeli is a reakciókat.- Persze. Én azért is szeretem, ha világos van a színpadon, mert tudok velük egy kis kapcsolatot teremteni, mert nagyon sok olyan dalt írtunk, készítettünk, amelyek a gyerekek jelenlétét és közreműködését igényli. Az összesét, nem egy-egy gyerekét, hanem az öszszesét, mert szeretném, ha együtt énekelnének velem. Sok kérdést felteszek a gyerekeknek, amikre aztán ők válaszolnak is. Pakson száz éve jártam utoljára koncertezni, nagyon-nagyon régen, és volt egy kérdésem - hogy mit építettek a törpék amire azt a választ vártam, hogy kádat építettek (és ott lubickolt a Balambér), ehelyett azt a választ kaptam egy nagyon aranyos kisgyerektől, hogy atomerőművet! Úgyhogy tudtam, hogy Pakson vagyok. Lehmann Katalin
