Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7-8. szám
2016. július Atomerőmű 3 Duna Élet a Dunán Folytatás az 1. oldalról- Azt még nem mondtam, hogy mindig kenuval vagy kajakkal jártunk a Dunán, a motoros járgányok nem az én világom. A sátorozás során nem az otthoni kényelmet akartuk kiköltöztetni a természetbe. Pont fordítva, megpróbáltuk a természet adta lehetőségeket kihasználni. Volt nekünk hűtőnk is, de nem aggregátorral. A homokos fövenybe beástunk, kibéleltük a mélyedést lombos faágakkal, és beletettük az otthon lefagyasztott nagy üdítős flakonokat, hogy azok tartsák a hideget. Aztán ha átjött hozzánk valaki vendégségbe, megkértük, hozzon néhány jegesüveg-utánpótlást. A túlparton jó néhány kempingezésre alkalmas helyet alakítottunk ki a barátainkkal, amiket azóta sokan használnak. Készítettünk néhány természetbarát bútort is, amiben a gyerekek is szívesen segédkeztek. Nem volt se tévé, se rádió, és persze mobiltelefon sem. Pedig volt, hogy egy telefon jól jött volna. Egyszer hatalmas vihar közeledett, óriási szél tombolt, a családok a túlparton, a kollégámmal meg jöttünk a munkából. Nem volt választási lehetőségünk, nem tudtuk mi a helyzet a sátornál, mekkora károkat okozott vagy fog még okozni a vihar, el kellett indulnunk a túlpartra. Ezt sohasem fogom elfelejteni. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor szerencsésen átértünk, és mindenki jól volt.- Milyen túrákat tettetek meg a sátorozásokon kívül?- Egészen Újvidékig bejártuk a Dunát, sok részén többször is jártunk, évente egy vagy két hosszabb túrát tettünk meg. Győrtől indulva, a Mosoni-Dunán keresztül leeveztünk Paksig. Dömöstől, Budapesten át hazáig. A régi időkben még határvízi engedélyt is be kellett szerezni, hogy eljussunk Újvidékig vagy Győrtől Paksig. Volt, hogy zátonyszigeten kempingeztünk. Amikor gimis voltam, nyáron rengeteget jártunk a túlpartra strandolni. Akkoriban még egy kisebb komp járt, viszont a mostaninál sokkal több ember. Emlékszem, nem volt gond, ha lekéstünk egy járatot, mert szinte folyamatosan ingázott. Igen, és a túlparton lángossütő és büfé is volt. Ma már a helyük sincs meg, mert a partnak az a része rég leomlott. Aztán volt egy időszak, amikor olyan koszos, szennyezett volt a Duna, hogy nem volt tanácsos fürdeni benne, de mára ez megváltozott. A hetvenes években nagyon kátrányos volt a vize. Az olajfoltok a kilencvenes években eltűntek, mert a déli háború miatt megritkult a hajóforgalom. A kétezres években sok szennyvíztisztító épült, és megszűntek a szennyvizek miatti gondok. Mostanában gyönyörű tiszta, lágy a vize, különösen nyugodt, apadó víznél. Ekkor egyméteres vízben is le lehet látni az aljára. Szerintem jobb a vize, mint a klóros strandfürdőknek. Mi is gondolkodtunk már azon, hogy milyen jó lenne egy saját csónak. Viszont ha veszel egy csónakot, azt tárolni is kell valahol, és le kell juttatni a Dunára is. Nem kis összegek kerülnek szóba, ha mindezt meg szeretnéd valósítani. Alapító tagja vagyok a LaDIK egyesületnek (Legyen a Duna Igazi Közügyünk Közhasznú Egyesület). Az egyesület célja, hogy megpróbálja a Duna adta vízi lehetőségeket jobban kiaknázni a városban lakók részére. Olyan vízi életet álmodnak, mint mondjuk Győrben vagy Baján. A buszpályaudvar közelében épült csónakházat is ők üzemeltetik. Az egyesület nyújt megoldást azok számára is, akiknek nincsen csónakjuk, de szeretnének időnként a Dunán evezni. Van két kenujuk, amelyek jelképes öszszegért bérelhetőek, és a csónakháznál vízre is lehet tenni azokat.- Ennek nagyon örülök, ki fogjuk próbálni ezt a lehetőséget. Következő vízitúrátok mikor lesz?- Felnőttek a gyerekeink, már unokáink vannak, akik kicsik hozzá, még csak négy- és kétévesek. De néhány év múlva már szóba kerülhet a sátorozás, egy kicsit később pedig akár a túrázás is. Örülnénk, ha ők is megszeretnék a Dunát, és nem félnének tőle. A Duna-part nagy értéke a városnak, a víziturizmust támogató létesítmények fejlesztésével és számának növelésével sokkal több paksi tudna élni a folyó nyújtotta lehetőségekkel. Susán Janka Város a Duna mellett Fadd-Dombori A mai paksi ember számára természetes, hogy a Duna úgymond a város alatt folyik, ám ez nem mindig volt így. Az élő folyam évszázadokon át önmaga formálta, alakította medrét, majd a XIX. században az ember -az épített környezet megalkotója - is„besegített"a meder formálásába. Régen a főmeder a Laki-Duna vonalában haladt, a község mellett csak egy zátonyos mellékága volt. Paks még 1840-ben is kiesett a hajóforgalomból, és az 1831- től indult gőzhajók füstje igencsak távolinak tűnt Paksról nézve. A nagy változás 1841-ben következett be, amikor átvágták az úgynevezett madocsai kanyart, és ezzel a főmeder közelebb került Pakshoz, a település bekapcsolódott a folyami személy- és teherszállításba. A Pest nevű hajó kötött ki először Pakson 1846. július 22-én. Ezzel a műszaki megoldással a hajdani Dunakömlődnél úszkáló hajómalmokat le kellett ereszteni Paks magasságába. A meglévő hajómalmok viszont komoly akadályt jelentettek a hajóforgalomban. Miután a korszerűtlen „malomköves" őrlést felváltotta az acélhengeres őrlés, folyamatosan állították le a dunai vízimalmokat. A város az U-alakú kanyarátvágás után sem szabadult meg az árvizek rombolásától. Közismert, hogy Jámbor Pál, híres paksi költő családi háza a mai Szent István téren állt, ennek ellenére az árvizek veszélyeztették, és ezt még az 1859-ben írt Pakson című versében is megörökítette:„Az utcán köt ki már a gőzös, / Hozzánk dobálva a habot... A költő által megénekelt helyzetre sok idős paksi lakos emlékezhet, amikor még a volt híres Paksi Konzervgyárat is elöntötte a Duna, nem beszélve az úgynevezett Békaváros utcáiról. Ezt az áldatlan helyzetet az 1951. december 27-én átadott 6-os számú főút szüntette meg, amelyet az árvizek ellen emelt töltés hordoz. Ez a töltés viszont elvágta a várost a Dunától. Ám ez a töltésépítés nem hozott érdemleges változást az úgynevezett társadalmi környezetre, amelyre viszont nagy hatással volt az 1969-ben megkezdett vasútépítés, mert ezzel a XX. század legnagyobb hazai villamosenergia-beruházása kezdődött. Az atomerőmű Paksra telepítésében viszont a Dunának volt a legnagyobb szerepe, nagyobb és pozitívabb, mint az elmúlt évszázadok alatt bármikor. Ma már elmondhatjuk, hogy a hajómalmok lapátjainak forgatása helyett hűtésre használjuk a Duna vizét. Békésebb, együttműködőbb lett a Dunánk, de veszélyessége megmaradt. Beregnyei Miklós A Duna természeti környezetéhez szorosan hozzátartozik a 11 kilométer hosszú Holt- Duna. Fadd-Dombori, ahol az erőmű is népszerű üdülőhelyet tart fenn, a közerkölcsök iránti aggódásnak köszönheti létét: a hatvanas években a Domboriban üzemelő KlSZ-sátortábort Fadd vezetése nem engedte áttelepülni a faluba, attól félvén, hogy az ottani fiatalok rossz hatással lesznek a falubeliekre. Ebből a sátortáborból alakult ki végül az üdülőtelep a rákövetkező évtizedekben. A kilencvenes években a Holt-Duna természetes vízutánpótlásával gondok voltak, ami nem csupán az üdülőtelep hanyatlását hozta magával, de a dunaszentgyörgyi lápvilágét is. A Paksi Atomerőmű és a környékbeli önkormányzatok összefogásával végül mindkettőt sikerült megmenteni. Az erőmű klímaberendezésének hűtővizét a holtágba vezették, a vízszint emelkedni kezdett, az élővilág megújult, és a pihenni vágyók is újra birtokba vették a Holt-Duna partját. Forrás: Együtt Domboriért Egyesület
