Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-06-01 / 6. szám
2016. június Atomerőmű 15 Oroszország nukleáris energetikája - válaszok a XXI. század műszaki kihívásaira -11. rész Tisztelt Olvasók! Akik velem tartanak ebben a cikksorozatban, felidézhetik vagy megismerhetik az atomenergetika 80 éves történetét Oroszországban, a világ legnagyobb területű országában, és képet kaphatnak arról, hogy milyen válaszokat terveznek a XXI. század műszaki kihívásaira. Mielőtt folytatnánk a békés célú orosz (szovjet) nukleáris technika fejlődésének bemutatását, célszerű számba vennünk az 1950-1960-as évek fejleményeit a katonai nukleáris technika terén, mert így kapunk teljes képet az atomágazatról. Az első szovjet termonukleáris szerkezet, az RDSZ-ósz kódnevű, 400 kilotonnás eszköz 1953. augusztus 12-i sikeres szemipalatyinszki kipróbálásán kívül a telepen 1949 és 1989 között 125 légköri (földfelszíni, levegőbeli és nagy magasságú) és 343 föld alatti, összesen 468 atomkísérletet hajtottak végre. A több száz méter átmérőjű kráterek a kísérleti robbantások során keletkeztek. [1] A szemipalatyinszki atomkísérleti telep részlete [1] Az első hidrogénbombákban a fissziós atomtöltet felrobbantása által beindított termonukleáris reakció (könnyű atommagok óriási energia felszabadulásával járó egyesülése nehezebbekké) folyékony deutérium és trícium között zajlott le. Az RDSZ-27 kódnevű 250 kt-s szerkezet volt az első, amelyben a nehezen kezelhető cseppfolyós trícium helyett Vitalij Ginzburg javaslatára szilárd halmazállapotú lítium-6-deuteridet használtak fúziós anyagként, és az első, melyet repülőgépről ledobhatóként konstruáltak meg. A Tupoljev Tervezőiroda Tu-16 bombázója 12 000 m magasban oldotta ki a bombát, amely 1000 m magasban robbant. A rombolóerő túlnyomó része a termonukleáris reakcióból eredt, a környezetben pedig nem történt érdemi radioaktív szennyeződés. [2] Minőségileg új koncepció alapján tervezték meg az RDSZ-37 kódnevű, 3 megatonna névleges robbanóerejű hidrogénbombát. Itt alkalmazták először Andrej Szaharov javaslatára a „sugárzásos berobbantást”: az indító atomtöltet felrobbanásakor fellépő intenzív elektromágneses sugárzás által létrehozott 109bar nyomáson, valamint a 107 K hőmérsékleten végbemegy a termonukleáris reakció - a deutérium és a trícium héliummá egyesülése -, amely irdatlan mennyiségű energia felszabadulásával jár. [3] Bonyolult körülmények között próbálták ki a szemipalatyinszki kísérleti telepen az 1,5 megatonnásra „lebutított” RDSZ-37-et. Az Arzamasz-16 (KB-11) kódnevű nukleáris központ szakemberei által előkészített eszközzel 1955. november 20-án 9:30-kor szállt fel a szemipalatyinszki repülőtérről az F. Golovasko kapitány által vezetett Tu-16 bombázó. A kedvező látási viszonyokat ígérő időjárási előrejelzéstől eltérően azonban a célterületet átláthatatlan felhőréteg takarta, ráadásul a repülőgép rádiólokációs célzóberendezése is elromlott, úgyhogy a kísérlet vezetőinek dönteniük kellett: mi történjék? „Látatlanba” dobassák le a tervezett 12 000 m magasból, és robbantsák fel a bombát, vagy alacsonyabbról, látható helyre ejtsék le az eszközt, felrobbantás nélkül, kockáztatva annak sérülését és esetleges ellenőrizhetetlen működését? Miután azonban Szaharov és Zeldovics írásba adták, hogy a Tu-16 a bombával a fedélzetén is biztonságosan leszállhat, engedélyezték e műveletet, amely baj nélkül sikerült. [3] A bomba és a repülőgép körültekintő ellenőrzése után a tesztet két nap múlva, november 22-én hajtották végre. [3] Kimpián Aladár ny. főmérnök Forrás: [1] https://ru.wikipedia.org/wiki/CeMunanamuHCKuii_ ucnbimamenbHbiü_nonueoH [2] https://ru. wikipedia. org/wiki/PJJC-27 [3] https://ru.wikipedia.org/wiki/PJJC-37 Fiataljaink el-KÉP-esztő Bemutatkozik Hecz Sylwia Gabriella, a Gépész Műszaki Osztály berendezésmérnöke Budapesten születtem, gyermekkorom óta Pakson élek, szüleim az atomerőműben adódó álláslehetőség miatt döntöttek a Paksra költözés mellett. Az általános iskolát követően a Vak Bottyán Gimnázium reáltagozatán tanultam tovább, itt szereztem érettségi bizonyítványt. Mindenképpen műszaki területen szerettem volna továbbtanulni, ezért a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkeztem. A diploma megszerzését követően ismét Paksra vezetett az utam, a család, a barátok és a párom erős kötődést jelentettek számomra. Szüleim révén az atomerőmű már gyermekkoromban meghatározó tényező volt az életemben, édesanyám jelenleg is a Pénzügyi és Számviteli Osztály munkatársa, édesapám pedig nyugdíjba vonulásakor a Nukleáris Biztonsági Osztályon dolgozott. Már az egyetemi tanulmányok alatt, gyakornokként lehetőségem adódott bepillantást nyerni az Építészeti Osztály tevékenységébe, az egyetemi diploma megszerzését követően pedig a Gépész Műszaki Osztály munkájába kapcsolódhattam be berendezésmérnökként, kezdetben még külsősként. 2015 januárja óta vagyok a Paksi Atomerőmű munkavállalója. Az Építészeti és Épületgépészeti Csoport tagjaként fő feladataim a technológiai épületek karbantartásához kapcsolódó építési engedélyezések előkészítése, beadványok, szakterületi és hatósági engedélykérelmek benyújtása. Feladataim elvégzése mellett jelenleg a legfőbb célom, hogy minél több gyakorlati tapasztalatot szerezzek, hiszen ez is szükséges a korlátlan tervezői jogosultság megszerzéséhez, ugyanakkor a későbbiek során a szakterületemhez kapcsolódó szakirányú képzéseken is szeretnék részt venni. Úgy érzem, a kollégákkal kiváló közösséget alkotunk, nemcsak a munkahelyen, hanem azon kívül is összetartó társaság vagyunk, egy-egy gyermekszületés, esküvő vagy éppen a majálisok alkalmával közösen is ünnepiünk. Szabadidőmben szívesen foglalkozom tervezéssel, belsőépítészeti látványtervek készítésével, ezenkívül szeretek sportolni, kirándulni, kerékpározni. Az egyetemi évek alatt kialakult baráti kapcsolatokat is igyekszem ápolni, így amikor tehetjük, meglátogatjuk egymást, ez egyúttal remek lehetőség a kirándulásra, az ország tájainak felfedezésére. Az elmúlt időszak számomra a júniusi esküvőnk előkészületeinek jegyében telt, ráadásul párommal a közeljövőben tervezzük a közösen vásárolt otthonunkba történő költözést, az ezzel járó felújítási munkák is bőven adnak számunkra feladatot. Krausz Attila Szösszenetek és sztorik az erőmű egykori mindennapjaiból „Legalább annyira felizgatta a kedélyeket Koncz Zsuzsa koncertje, mint a Mikroszkóp Színpad. Brigádunkból a családtagokkal együtt összesen 19-en vettek részt a szép, jól megrendezett előadáson.” (Forrás: 1980-as vegyészeti szocialista brigádnapló)
