Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-05-01 / 5. szám

utv: Duuajíu aküs 20 Atomerőmű 2016. május Akikre mindig számíthatunk Az erőműbe látogatók minden alkalommal kíváncsiak az erőműben dolgozók létszá­mára, mivel meglepi őket a parkoló autók hatalmas száma. Válaszunkban utalunk a 2400 fős állandó (PA Zrt.-s) létszámra, ám rögtön hozzátesszük, hogy a karbantartási időszakban ez a létszám minimum duplájára nő. A megduplázott létszámot a külső munkavállalók személyesítik meg. A részvénytársaság 1992. évi összes foglalkoztatott átlagos állományi létszáma 3698 fő volt, 2015-ben ez a szám 2485-re csökkent. Az ál­landó létszám csökkenésével párhuzamosan nőtt a külsős munkavállalók létszáma. Mára már elmondhatjuk, a vállalkozói létszám biztos műszaki hátteret jelent az erőmű szá­mára. A munka ünnepén megköszönjük a külső vállalkozók népes táborának jó munkáját, és be­mutatunk az olvasóknak kilenc személyt, akikre büszkék lehetünk. Bartos József: 1986. április 15-én kezd­tem az erőműben a Vegyépszer Kft.-nél dolgozni mint csősze­relő. Ezt követően az Ákmi Kft.-nél, majd a Közgép Zrt.-nél folytattam a munkám. Jelenleg a West Hungária Bau Kft.-nél dolgozom ugyanebben a munkakörben. Két fiam van, akik szintén az erőműben dolgoznak. Nagyobbik fiam, Krisztián, a 3. blokkvezénylőben villamos művezető, kisebbik fiam, Roland, KÜV-operátorként tevékenykedik. Két unokám van. Szilágyi Ferenc: 1975- ben kezdtem a Vegyépszernél minő­sített hegesztőként. Ezt követően kerül­tem az Ákmi Kft.-hez, majd a Közgép Zrt.­­hez. Jelenleg a West Hungária Bau Kft.-nél dolgozom ugyanebben a munkakörben. Két gyermekem is az erőműben dolgo­zik, lányom, Kármen, vagyonőrként, fiam pedig szakmámat folytatva szintén mi­nősített hegesztőként dolgozik a Pintér Kis Ádám: 1978. no­vember 20-án kezd­tem az erőműben a GYGV-nél csőszere­lőként, ahol 1990-től csoportvezető lettem. 1994-től a DC Gépszer Kft.-nél, 2008-tól a Villkesz Kft.-nél dolgoz­tam, majd 2008-tól napjainkig az Ovit Zrt.­­nél karbantartóként a hegesztőműhelybe dolgozom. Két nagy lányom van, mind­ketten a szépségiparban tevékenykednek. Műveknél. Dózsa Attila: Pakson kezdtem dolgozni építőipari szerelés­­vezetőként, 2011 óta vagyok az erőműben, a Csőszer Paks Kft.­­nél mint művezető. Üzemmérnöki diplomával rendelkezem, amelyet Budapesten, a Bánki Donát Mű­szaki Főiskolán szereztem 1980-ban. Két lányom van, és egy unokám, akikre na­gyon büszke vagyok. Romanov Zsolt: Pak­son az ISO-SZER Kft.­­nél kezdtem minő­sített hegesztőként, majd 2008-ban ke­rültem az erőműbe a Kópis és Társa Kft.-hez ugyanebbe a munkakörbe. Vezetőim el­ismeréssel szólnak a munkámról. Felesé­gemmel és 4 gyermekemmel Tolnán élek. Guld Csaba: 2009 óta dolgozom az Ovit Zrt.-nél csőszerelő munkakörben. Az ezt megelőző években külföldön dolgoztam, ezzel is nagyobb szakmai tapasztalatot szerezve. A munká­mat mindig becsülettel végzem, amelyet vezetőim elismeréssel méltányolnak. Nős vagyok, 2 lányommal Tolnán élünk. Incze Tamás: 2009 óta dolgozom a Kópis és Társa Kft. alkalma­zásában mint csősze­relő. Előtte ugyaneb­ben a munkakörben külföldön dolgoztam. Vezetőimmel, munkatársaimmal a kap­csolatom rendezett, munkámról minden­kor elismeréssel szólnak. Tóth Imre: 2001 óta dolgozom a Pakett Kft.-nél mint köny­­nyűszerkezeti lakatos. Ezen időszak alatt lehetőségem volt a minősített hegesztői szakmát is megszerezni. Munkámmal ve­zetőim mindig elégedett voltak, és elis­meréssel szóltak róla. Farkas György: 2012 óta dolgozom az erőműben, a Pakett Kft.-nél mint kőmű­ves. Előtte évekig külföldön dolgoztam ugyanebben a mun­kakörben. Munkámat vezetőim elismerik. Nős vagyok, feleségemmel és 2 gyerme­kemmel Pálfán élünk. Beregnyei Miklós Az ördög nem alszik! Megfontoltságot az információfogyasztásban! 2.rész Már-már közhely, hogy a túl sok információ éppúgy dezinformáltságot eredményezhet, mint a túl kevés. Az internet révén elérhető információözön például hasonlóképpen meg­nehezítheti a tájékozódást, mint a néhány évtizeddel ezelőtt jellemző viszonyok, amikor összehasonlithatatlanul kisebb számú forrásból (néhány rádió- és tévécsatorna, illetve nyomtatott sajtó), jobbára szigorúan megszűrt - sőt cenzúrázott - információknak le­hetett csak a birtokába kerülni. Az internet, az általa biztosított felbecsülhetetlen pozitív lehetőségek mellett számos veszélyt is magában rejt. Ez utóbbiakkal a háttérben a meg­fontolt információfogyasztás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Kinek higgyünk, avagy kinek hihetünk? - lé­nyegében ez tehát az információk elfogadá­sának kulcskérdése (amelyhez cikkünk 1. részében eljutottunk). Az internet korában a felszínes hírek, féligazságok, sarlatánságok, sőt kifejezetten a manipulálás, félrevezetés szándékával terjesztett információk özöne vesz körül bennünket. Még a hagyományo­san objektívnek vélt természettudomány - illetve természettudósok által közreadott publikációk - kapcsán is méltán keletkezik bizalmi deficit, például azoknak az esetek­nek a nyomán, amelyeknél kiderült, hogy az adott kutatást egy olyan cég vagy lobbi finan­szírozta, amelynek - hogy, hogy nem - éppen egybeesett a gazdasági érdekeivel a kutatás eredménye. (Bizonyára sokan örülnének pél­dául a hírnek, hogy a csoki nem is hizlal. Ám joggal merülne fel kétely ennek hitelességét illetően, ha kiderülne, hogy a kutatást a cso­koládégyártók szövetsége pénzelte.) Az ilyen jellegű botrányok nem utolsósorban azért is rendkívül rombolók, mert erős hivatkozási alapot nyújtanak az „igazi” sarlatánság, avagy áltudomány számára. Mindemellett számos további, olyan jel­legű kérdés is létezik - például világnézeti vagy etikai jellegű kérdések -, amelyekre a természettudomány egyszerűen nem hivatott választ adni. És akkor még nem beszéltünk a politika ezerszínű kérdésköréről, például az egyik „mélyárnyalatát” képviselő összeeskü­vés-elméletekről. Kinek higgyünk, avagy kinek hihetünk tehát? Feltétel nélkül senkinek! Való igaz ugyan, hogy abszolút bizonyosságot nem sze­rezhetünk a hozzánk eljutó információk hite­lességét illetően, mivel nem tudjuk tökéletes kontrollnak alávetni azokat. Ám az ellenőrzés lehetőségéről ennek tudatában sem kell és szabad lemondanunk, mert a dezinformáló­­dásunk, manipulálásunk kockázatát igenis, jelentősen csökkenthetjük. Melyek ezek a kontroli-lehetőségek, ame­lyek megerősíthetik egy információ hitelessé­gét, illetve megalapozhatják az elfogadására irányuló bizalmat? Néhány alapvető szem­pontot említünk. Elemi dolog, hogy vessünk egy pillantást az információforrásunk státuszára, hírnevé­re. Például a tudományos újdonságok terén sokkal inkább védve érezhetjük magunkat a szélhámossággal szemben a Science folyóirat tanulmányait olvasva, mint találomra rákat­tintva valamely szenzációs felfedezést ígérő fizetett hirdetésre. Alapvető támpontot kínál a párhuzamos megerősítések keresése is. Egy hír nem hír - mondhatnánk -, de ha több forrás is be­számol ugyanarról, akkor ez szintén erősít­heti a tájékozódásunk megalapozását, főleg, ha a vizsgált források függetlenek egymástól. A több lábon állás tehát ezen a téren is kívá­natos. Továbbfűzve ezt a gondolatot, arra is rá­mutathatunk, hogy a passziv információfo­gyasztással szemben hasznosabb az aktivi­tás, azaz ha nem csupán azt olvassuk el vagy hallgatjuk meg, ami utolér minket, hanem mi magunk alakítjuk tájékozódásunk horizont­ját, például kereséssel, összevetéssel, megszű­réssel járva utána a híreknek. Ennek kereté­ben tanácsos egyebek mellett az ellenérveket is megismerni az adott téma kapcsán. Ese­tenként az is árulkodó jelzés lehet, hogy for­rásunknál megvan-e egyáltalán a tárgyilagos érvelés igénye, vagy csupán ellenőrizhetetlen, szubjektív állításokat tesz. És ha érvel: milyen az érvelése színvonala, illetve - nem utolsó­sorban - a nyelvi, fogalmazásbeli minősége? Végezetül pedig azt se felejtsük el, hogy a tévedéseinkből is tanulhatunk. Ha hitelt ad­tunk olyan információknak, illetve informá­cióforrásoknak, amelyekről utólag kiderült, hogy nem kellett volna, vonjuk le a tanulságot és használjuk fel következő döntéseink meg­hozásánál. Amint a találó mondás tartja: Ha egyszer becsaptál, szégyelld magad! Ha két­szer becsaptál, szégyelljem magam! Prancz Zoltán Az ERBE szállítási találkozója Immár tíz éve, hogy az atomerőmű-építkezésen dolgozó egykori ERBE Szállítási Osztály dol­gozói évente találkoznak Pakson. Az idén április 16-án az Atomfitt centrumban közel hatva­­nan jöttek el az egykori dolgozók közül - mondta el HaazTihamér, a találkozó megszervezője. Tóth István egykori osztályvezető köszöntötte a megjelent vendégeket, majd bőséges disznótoros vacsora következett. Egykori közös emlékek felelevenítése, jóízű beszélgetések jellemezték a találkozót. A vacsora után előkerültek a saját termesztésű borok és a finom sü­temények is. Mára már nagyon sokan a megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik, és az unokák­kal való foglalkozás az egyik legjobb elfoglaltság. WollnerPál

Next

/
Thumbnails
Contents