Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-05-01 / 5. szám
„Ellenőrizni nem tudjuk a közösségi médiát, de kezelni igen" A közösségi média, és különösen a Facebook használata viszonylag új elem az atomerőművek, nukleáris létesítmények kommunikációjában. Sokan inkább fenyegetésnek látják, mintsem lehetőségnek, mondván a gyorsan terjedő, ellenőrizhetetlen információ áradása ronthatja a reputációt. A WANO nemzetközi kommunikációs workshopján ezzel a vélekedéssel szembemenve Petr Suler, a CEZ kommunikációs igazgatója a közösségi média egy üdítően új megközelítéséről mesélt. mym paksi atomerőmű ■■■■■ HBAÜ mmmmmmmmmm 2015. május- Miért kezdtek el foglalkozni a Facebookkal?- Egyszerűen szükségesnek látszott, főleg mivel a cseh lakosság mintegy fele fent van a Facebookon vagy más közösségi oldalon. Amikor láttuk ezt a trendet 5 évvel ezelőtt, a CEZ úgy döntött, hogy eszközként fogja használni a közösségi médiát. A legjobbnak a Facebookot találtuk - van Instagram és Twitter profilunk is, de a Facebook még mindig domináns. Hét fő profilunk van, különböző célokra. Csak a „For nuclear” nevűt 30 ezren követik. Remek közösség teremtődött ott, és tényleg nagyon hatékony: ezek az emberek válaszolnak valamennyi kérdésre, nem kell működtetni az oldalt, nem kell túl sokat aktivizálni magunkat. Nagyon olcsón el lehet így érni a nagyközönséget.- Mire jó egy Facebook profil?- Az elmúlt három évben azt láttuk, hogy a Facebook és egyéb közösségi médiumok hatalmas szerepet kapnak a kríziskommunikációban. Az elmúlt időkben megtapasztalt válságok során - az egyik legutóbbi pl. a párizsi terrortámadás volt ebben az évben - azt figyelhettük meg, hogy a közösségi médiában az információ iszonyú gyorsan terjed, és nagy médiumok, mint a Reuters hírügynökség vagy a csehországi Czech TV, amelyekkel közvetlen kapcsolatokat ápolunk, külön specialistákat alkalmaznak, akik figyelik, kutatják a közösségi médiát és a megszerzett információkat fel is használják. így aztán úgy véltük, hogy abszolút szükség van arra, hogy használjuk ezt az eszközt, különösen a kríziskommunikációban. Tisztában vagyunk vele, hogy ellenőrizni nem tudjuk a közösségi médiát, de kezelni igen, ha adunk neki információt. Nagyon erős közösségünk van, amelyik a valós információt terjeszti, adja tovább közvetlenül az embereknek. Tagjai között vannak alkalmazottaink és szakértők középiskolákból, kutatóintézetekből, akik készek válaszolni a kérdésekre. így ez a dolog valóban működőképes. Tavaly teszteltük egyébként, és tényleg működött.- Nincsenek ellenző kommentek?- Ó, dehogynem! De természetesen ezeket is kezelni kell. Amikor néhány éve elkezdtük, értek minket támadások pl. atomenergia-ellenes szervezetek részéről, de a közösség annyira erős volt, hogy hamar leszerelték az aktivistákat. Semmit nem kellett csinálnunk ez ügyben. Természetesen rá kell szánni az időt, természetesen rá kell szánni egy Facebook-szakértő idejét - a központunkban van egy hölgy, aki a Facebook-beli és más közösségi médiabeli tevékenységeink koordinálásáért felel. A CEZ-csoportnak 112 tagvállalata van a világ számos országában, így elég kiterjedt a feladat. Minden emberi viselkedés rejt magában kockázatot. Példának okáért kezelni kell olykor olyan munkatársaktól érkező kommenteket és posztokat is, amiket nem szívesen látunk ott, de még ezzel együtt is, a közösségi média előnyei jócskán nagyobbak, mint a benne rejlő veszélyek. ToDó WANO nemzetközi nukleáris kommunikációs workshop Pakson A Tájékoztató és Látogatóközpont munkatársainak régi elképzelése volt, hogy szorosabbá kellene tenni a környező országok kommunikációs szakemberei közötti kapcsolatokat. Első körben a V-4 államok és a velünk határos országok atomerőműveit terveztük bevonni ebbe az együttműködésbe, ennek megfelelően tettük meg az első tapogatózó lépéseket. A fordulatot a WANO bekapcsolódása jelentette a projektbe: akkortól mertünk nagyot gondolni és a moszkvai központ alá tartozó országok atomerőműveire bővítettük a résztvevők körét. Hosszú és intenzív előkészítő munka után április 21-én Csehország, Irán, Litvánia, Szlovákia, Oroszország, Ukrajna és természetesen a házigazda Magyarország szakembereinek részvételével megkezdődött a háromnapos kommunikációs workshop, amelyre Belgiumból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból és Oroszországból hívtunk meg plenáris előadókat. A rendezvény rangjának megfelelően elsőként Hamvas István vezérigazgató köszöntötte a résztvevőket, és mutatta be a Paksi Atomerőművet. További plenáris előadások során dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató, Szergej Novikov, a Rosatom kommunikációs igazgatója, Christian Taillebois, az EdF fűtőanyag-igazgatóságának kommunikációs igazgatója, Damien Hennequart, a Foratom kommunikációs igazgatója, Dimitrij Jablokov, a WANO MC tanácsadója, Nigel Knee, az EdF Energy nukleáris politika osztályának vezetője, Jevgenyina Mikhina, a Rosatom kommunikációs igazgatóhelyettese, valamint Robert Holy, a mochovcei Energoland igazgatója osztották meg nézeteiket és tapasztalataikat a nukleáris kommunikáció terén. A plenáris előadásokat követően kiscsoportos műhelyülések, kerekasztal-beszélgetések és brainstorming formájában igen intenzív munka folyt, különböző hipotetikus kommunikációs helyzetekre dolgoztak ki a résztvevők megoldási javaslatokat. A hangsúly a jó gyakorlatok (best practice) megosztásán volt, ugyanakkor igyekeztünk feltárni a nukleáris kommunikáció kevésbé sikeres területein elszenvedett vereségek okait is. A belső kommunikációban sokan kiemelték a menedzsment, ezen belül is a vezérigazgató szerepét a jó munkahelyi közérzet megteremtésében, amihez szervesen hozzátartozik a dolgozók gyors és hatékony informálása és a visszacsatolás lehetőségének megteremtése (vezérigazgatói blog, „Kérdezz a vezérigazgatótól” oldal az intranetén, „Reggelizz/ebédelj havonta egyszer a menzán a melósokkal” kezdeményezés), valamint az is, hogy fontos a vezérigazgató rendszeres megjelenése a technológiai helyiségekben. Nagyon sok jó ötletet, megoldást láttunk a külső kommunikáció területén kollégáink előadásaiban, például Oroszországban egy erőmű hűtőtaván wakeboardpályát építenek, máshol hasonló vizeken horgászversenyeket rendeznek, ezzel is demonstrálva az atomenergia biztonságát. A hagyományos kommunikációs eszközöket alapvetően és sűrűn meg kell újítani, arculatot váltani, mert a közösségi média rendkívül gyors terjedése és népszerűsége mellett bizonyos célcsoportoknak az írott szóval, rádióval, TV-vel lehet csak hatékonyan üzenni. Szóba kerültek a nukleáris kommunikáció mítoszai, melyeket megcáfolt a gyakorlat - pl. a balesetek ártanak az atomenergia fejlődésének, ezért jobb róluk nem beszélni; az a jó hír, ha nincs hír; ha nincs probléma, nincs szükség a kommunikációra; stb. A lakossági kommunikációban el kell felejteni a technológiacentrikusságot, mert a nukleáris technológia az egyszerű emberek számára értelmezhetetlen. Inkább egyszerű, ha lehet, akkor az érzelmekre ható üzeneteket kell közvetíteni. Szerbin Pável A WANO A londoni székhelyű Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége (WANO) 1989 óta rendszeresen vizsgálja a világ nukleáris létesítményeinek biztonságát, valamint ajánlásokkal, háttérismeretek, módszerek és szaktudás megosztásával törekszik arra, hogy az atomerőművek biztonságos működését és megbízhatóságát maximalizálja. A nonprofit szervezet célja a nukleáris biztonság folyamatos növelése, mégpedig a tapasztalatok egymás közötti megosztása által. A WANO 130 tagja 35 országban több mint 540 atomreaktort üzemeltet világszerte. A WANO 1992 óta a Paksi Atomerőműben is rendszeresen tart vizsgálatokat, és fogalmaz meg ajánlásokat. A partneri vizsgálati programban egy nemzetközi szakemberekből álló független csoport által lefolytatott alapos és objektív vizsgálat során a tagerőműveknek lehetőségük adódik saját tevékenységüket a legjobb nemzetközi tapasztalatokkal összehasonlítani. A 2012-es partneri vizsgálat során a szakértői csoport semmilyen biztonságos üzemeltetésre veszélyt jelentő hiányosságot nem talált. A partneri vizsgálatot néhány évvel később minden esetben utóvizsgálat követi, amelynek során ellenőrzik a korábbi vizsgálat során tett észrevételek hatását. Ez az utóvizsgálat 2014 februárjában zajlott a Paksi Atomerőműben.
