Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

Fotó: Orbán Ottilia 2015. április mym paksi atomerőmű ■■■■■■15 Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Rovatunkban az atomerőmű kezdeti idősza­kától fogva itt dolgozó munkatársainkat mu­tatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékeze­tükben élnek. Dr. Pintér Tamást, a Vegyészeti Ellenőrzési Osztály osztályvezetőjét mutatjuk be, aki a Veszprémi Vegyipari Egyetem radio­kémiái szakán végzett, és friss diplomásként lépett be az atomerőműhöz 1979-ben.- Itt kezdted a pályafutásod az erőműnél. Hol és melyik szakterületen?- Veszprémben jártam egyetemre, és radio­kémia szakon végeztem. Ez egy speciális szak, nagyon kevesen végeznek ezen a szakon. Megke­restek bennünket az atomerőműből, és hárman jöttünk ide abból a csoportból. Én az atomerőmű Nukleáris Főosztályára kerültem. Akkor még önálló radiokémiái labor volt. Az irodaépület 5. emeletén rendezték be a labort, és az 1. blokk indításakor a mosatások méréseit még itt végez­tük. A mai napig pontosan előttem van a kép, amikor ideérkezésemkor a földből folyamatosan kezdett „kibújni” az 1. blokk technológiai épü­lete. A továbbiakban pedig végigasszisztáltam mind a négy blokk építését és üzembe helye­zését. Felejthetetlen élményt jelentett és nagy büszkeséggel tölt el, hogy szemtanúja voltam az első reaktortartály helyére emelésének, ame­lyet filmfelvevővel kísértem végig és örökitettem meg. Ez a felvétel még ma is megvan az Okta­tási Osztály archívumában. Egy ideig még mint radiokémiái laboratórium működtünk, majd összevontak minket a Vegyészeti Osztállyal. Az összevonást követően átvettem a vegyészeti laboratóriumok vezetését, és a mai napig ezen a területen dolgozom.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti idősza­kot? Milyenek voltak a munkakörülmények, lehe­tőségek?- Laboratóriumunk még nem volt, az épület sem volt készen, és az irodaépületben egy szobá­ban voltunk a fizikusokkal. Nem volt más lehető­ség. Közben a létszám a szervezeten belül egyre növekedett, és kevésnek bizonyultak a székek. Csak úgy volt ülőhelyünk, ha valaki éppen nem dolgozott Pakson, de szerencsénkre a fizikusok nagy része legtöbbször Budapesten, a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) volt betanulá­son. A kezdeti zökkenőkkel együtt mégis csodá­latos élmény volt építés közben látni a blokkokat. Az erőmű építési területe ERBE-s (Erőmű Beru­házás) terület volt, így az ERBE által kiállított be­lépővel tudtunk közlekedni. Közben gyakorlatilag olyan dolgoknak vol­tunk a szemtanúi, amit a fiatalabb, illetve később érkező kollégák már nem láthattak/láthatnak, hiszen minden a beton mögött van, betonfalak mögött rejtőzködnek halhatatlanul, csendben.- Hogyan alakult a pályafutásod a későbbiek­ben?- A későbbi időszakban megbízást kaptam 1982. december 1-jével a fűtőelem-kazetta her­­metikusság-ellenőrző csoportjának vezetésére. Ez a megbízás a mai napig meghatározó a mun­kámban. Ebben a témában védtem meg a dokto­ri disszertációmat 1986-ban a Veszprémi Egyete­men. A blokkok közben épültek, és egymás után megtörtént az üzembe helyezésük. Az idő előre­haladtával a laboratóriumi szervezet is átalakult. A nukleáris főosztályon lévő, kezdetben önálló radiokémiái laboratórium egyesült az Üzemvi­teli Főosztályhoz tartozó Vegyészeti Osztállyal különálló laboratóriumként, majd 1989-től a vegyészeti ellenőrzés egységes irányítás alatt áll Vegyészeti Ellenőrzési Osztály néven, amelynek én lettem a vezetője, és vagyok a mai napig is. A vegyészeti ellenőrzés tartozott már a nukleáris területhez, majd az üzemvitelhez, hívták labo­ratóriumnak, üzemnek, jelenleg osztálynak, de a szervezetet sikerült így is egyben tartani. Ügy gondolom, hogy sikerült egy jó kollektívát össze­kovácsolni, összetartani.- Voltak-e valamilyen - akár pozitív, akár negatív - szempontból különösen emlékezetes ese­mények, történések?- Szakmailag ott voltunk minden jelentő­sebb eseménynél, sajnos nem csak a pozitív eseményeknél. Szakmailag részese lehettem né­hányszor olyan tevékenységnek, amelyek hosszú távon maradandónak bizonyultak. Elindítot­tuk és megvalósítottuk a gőzfejlesztők korszerű szivárgás-ellenőrzését, a fővízkör folyamatos gamma-spektrometriai ellenőrzésében is úttö­rők voltunk, ami véglegesen az új sugárvédelmi ellenőrző rendszer részeként valósult meg. Fon­tos részesei voltunk a korszerű fűtőelem-kazet­ta hermetikusság-ellenőrzése kidolgozásának, megvalósítottunk egy folyamatos analitikai el­lenőrző rendszert. A negatív események között említem meg - bár a befejezés jól sikerült - azt, ami a 3. blokk indításának elején történt. Érte­sítettek egy éjszaka, hogy baj van a primer köri mintavételi rendszerrel, mert nem onnan jön a minta, ahonnan várták. Kiderült, hogy a her­­metikus téren keresztül egy úgynevezett her­­metikus átvezetésen keresztül jutnak át a falon a csővezetékek, és itt van valamilyen probléma. A hermetikus tér oldalán megrajzoltuk az átve­zetésbe bekötött csövek térképét, majd a külső oldalon kiderült, hogy a szerelő fordítva tartotta a rajzát, és így elkötötték a csöveket. Az új kiosz­tás szerint újraszereltetve már minden rendben működött. Természetesen voltak olyan negatív történések is, amikre nem szívesen gondolok vissza. A legemlékezetesebb mindenki számára a 2003. évi súlyos üzemzavar, ahol embereink az elsők között mentek be az érintett területre, hogy minél több információ álljon rendelkezésre az elhárításhoz. Nem kell külön említeni, de ez is éjjel történt.- Mit tartasz a legfontosabb dolognak az éle­tedben? Akár magánéleti, illetve munkahelyi le­gyen az.- Legfontosabb a harmónia, harmónia a ma­gánéletben és a munkában is. Valamint az, hogy sikerült a gyerekeimet megfelelő munícióval el­indítani az élet rögös útján. Orbán Ottilia Generációk Vörös család Rovatunkban ismételten egy olyan családot szeretnénk bemutatni, ahol az atomerőmű döntően meghatározta sorsuk alakulását, múltjukat, jelenüket. Az atomerőműben dolgozó családfő el­sőként saját maga tapasztalhatta meg az összetartó és az egymást segítő kol­legiális viszony, valamint a stabil mun­kahely erejét. A család kiegyensúlyo­zott életfeltételeihez mindez döntően hozzájárult. Tivadar ezért gyermekei számára is közvetítette munkahelyé­nek szeretetét, megbecsülését. Meg­adatott számára, hogy pár éve már fiával közösen az atomerőműben dol­gozhatnak. Beszélgetőpartnereink Vö­rös Tivadar édesapa, valamint fia, Vörös Balázs. Vörös Tivadar 1962-ben Szekszárdon született, gyermekkora és diákévei is eh­hez a városhoz kötik. Tanult szakmája gépi forgácsoló, de mindig is nyitott volt más tevékenységek, szakmák megisme­résére. Baráti invitálásnak köszönhetően adta be felvételi kérelmét a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz 1984-ben. Vegyészeire történő felvételét követően, dekontami­­náló munkakörben kezdte meg betanu­lását. Szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre, hiszen baráti fogadtatásban ré­szesült, kollégái segítették a gyors beil­leszkedését, a szakterületének minél ala­posabb megismerését. Rövid időn belül világossá vált számára, hogy a kollégáival közösen végzett dekontaminálási mun­kálatok mennyire fontosak, és jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a karbantar­tó személyzet sugárterhelését kellően alacsony szinten tartsák. Munkája során vegyszerek felhasználásával, vegyészeti eljárásokkal a reaktor, illetve a fővízkör be­rendezéseit, alkatrészeit tisztítja. Pályája elején döntően kézi módszeres eljárások­kal végezték ezeket a tisztítási folyama­tokat, amelyeknek időszükséglete jóval több volt a mostaniaknál. Azóta ugyanis számos dekontaminálási eljárást auto­matizáltak, saját üzemeltetési tapaszta­lataikat felhasználva továbbfejlesztettek, csökkentve így a dekontaminálandó be­rendezés közelében töltött időtartamot és vele arányosan saját dózisterhelésüket is. Munkájának szépségét abban látja, hogy ismereteit folyamatosan bővítheti, újabb és újabb szoftvereket kell készség­­szinten megismernie. Nem beszélve arról, hogy erős vegyszerekkel dolgoznak, ami önmagában folyamatos odafigyelést igé­nyel részéről is. Tivadar pár évig Faddon is élt családjá­val, de miután 1986-ban lakást kapott az atomerőműtől, Paksra költöztek. Nagyon megszerette ezt a várost, hiszen kollé­gáival és családtagjaikkal gyakran jártak össze, segítették egymást, legyen szó költözködésről, lakásépítésről vagy közös szabadtéri főzéssel egybekötött összejö­vetelekről. Szívesen találkoztak munka­időn túl is, gyermekeik ebben a családias és befogadó hangulattal jellemezhető környezetben szocializálódhattak. Beszélgetésünk fonalát Balázs veszi át, aki megerősíti, hogy szülei kollégái­val, azok gyermekeivel gyakran találko­zott. Korosztályából sok fiatalt már az előtt megismert, mielőtt iskolatársakká váltak volna. Ebből a körből került ki pár jó barátja is, akik közül néhány szeren­csére szintén már az atomerőműben dol­gozik. Munkahelyének kiválasztásakor meghatározó szerepet játszottak azok a beszámolók, otthoni beszélgetések, ami­kor édesapja lelkesen mesélt erőműves munkáiról, feladatairól és a munkahelyi közösségéről. Balázs gépész-informatika szakirányban szerzett technikusi végzett­séggel került 2009 augusztusában a Ve­gyészeti Technológiai Osztály Pótvíz-elő­­készítő Üzemébe, mint víztisztító-kezelő. Fél év betanulási idő után átkerült mű­szakos munkarendbe, ahol - már mint erőműves kolléga - elsőként a műszak­jába tartozó feladatok elsajátításával, megismerésével foglakozott. Közvetlen kollégái, vezetői mindenben segítették, segítik, egymásra barátként tekinthetnek. Vegyészet iránti vonzalmát is örökölte édesapjától, rendkívül érdekes számá­ra az a technológia, melynek során Du­­na-vízből (nyers vízből) ioncserés eljárást alkalmazva az erőművi rendszerek műkö­déséhez szükséges, adott vízkémiai para­méterekkel rendelkező vizet állítanak elő. Úgy véli, hogy az erőmű által szava­tolt biztos munkahely és egzisztencia kellő alap lehet számára, hogy párjával nyugodt körülmények között tervezhes­sék közös jövőjüket. Megismerkedésük szakaszát követően, mintegy fél éve kö­zös albérletben élik önálló életüket Szek­szárdon. Gyermekkorának szép emlékei tűnnek fel Balázsnak, amikor szüleihez hasonlóan ő is szabadtéri főzéseket, kö­zös focidélutánokat szervez kollégái, ba­rátai számára. Édesapjával együtt nagyon kedvelik a természetet, azt a nyugalmat, amit mindketten megtalálnak a sporthor­gászatban. BRóbert

Next

/
Thumbnails
Contents