Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-04-01 / 4. szám
Fotó: Orbán Ottilia 2015. április mym paksi atomerőmű ■■■■■■15 Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Dr. Pintér Tamást, a Vegyészeti Ellenőrzési Osztály osztályvezetőjét mutatjuk be, aki a Veszprémi Vegyipari Egyetem radiokémiái szakán végzett, és friss diplomásként lépett be az atomerőműhöz 1979-ben.- Itt kezdted a pályafutásod az erőműnél. Hol és melyik szakterületen?- Veszprémben jártam egyetemre, és radiokémia szakon végeztem. Ez egy speciális szak, nagyon kevesen végeznek ezen a szakon. Megkerestek bennünket az atomerőműből, és hárman jöttünk ide abból a csoportból. Én az atomerőmű Nukleáris Főosztályára kerültem. Akkor még önálló radiokémiái labor volt. Az irodaépület 5. emeletén rendezték be a labort, és az 1. blokk indításakor a mosatások méréseit még itt végeztük. A mai napig pontosan előttem van a kép, amikor ideérkezésemkor a földből folyamatosan kezdett „kibújni” az 1. blokk technológiai épülete. A továbbiakban pedig végigasszisztáltam mind a négy blokk építését és üzembe helyezését. Felejthetetlen élményt jelentett és nagy büszkeséggel tölt el, hogy szemtanúja voltam az első reaktortartály helyére emelésének, amelyet filmfelvevővel kísértem végig és örökitettem meg. Ez a felvétel még ma is megvan az Oktatási Osztály archívumában. Egy ideig még mint radiokémiái laboratórium működtünk, majd összevontak minket a Vegyészeti Osztállyal. Az összevonást követően átvettem a vegyészeti laboratóriumok vezetését, és a mai napig ezen a területen dolgozom.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Milyenek voltak a munkakörülmények, lehetőségek?- Laboratóriumunk még nem volt, az épület sem volt készen, és az irodaépületben egy szobában voltunk a fizikusokkal. Nem volt más lehetőség. Közben a létszám a szervezeten belül egyre növekedett, és kevésnek bizonyultak a székek. Csak úgy volt ülőhelyünk, ha valaki éppen nem dolgozott Pakson, de szerencsénkre a fizikusok nagy része legtöbbször Budapesten, a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) volt betanuláson. A kezdeti zökkenőkkel együtt mégis csodálatos élmény volt építés közben látni a blokkokat. Az erőmű építési területe ERBE-s (Erőmű Beruházás) terület volt, így az ERBE által kiállított belépővel tudtunk közlekedni. Közben gyakorlatilag olyan dolgoknak voltunk a szemtanúi, amit a fiatalabb, illetve később érkező kollégák már nem láthattak/láthatnak, hiszen minden a beton mögött van, betonfalak mögött rejtőzködnek halhatatlanul, csendben.- Hogyan alakult a pályafutásod a későbbiekben?- A későbbi időszakban megbízást kaptam 1982. december 1-jével a fűtőelem-kazetta hermetikusság-ellenőrző csoportjának vezetésére. Ez a megbízás a mai napig meghatározó a munkámban. Ebben a témában védtem meg a doktori disszertációmat 1986-ban a Veszprémi Egyetemen. A blokkok közben épültek, és egymás után megtörtént az üzembe helyezésük. Az idő előrehaladtával a laboratóriumi szervezet is átalakult. A nukleáris főosztályon lévő, kezdetben önálló radiokémiái laboratórium egyesült az Üzemviteli Főosztályhoz tartozó Vegyészeti Osztállyal különálló laboratóriumként, majd 1989-től a vegyészeti ellenőrzés egységes irányítás alatt áll Vegyészeti Ellenőrzési Osztály néven, amelynek én lettem a vezetője, és vagyok a mai napig is. A vegyészeti ellenőrzés tartozott már a nukleáris területhez, majd az üzemvitelhez, hívták laboratóriumnak, üzemnek, jelenleg osztálynak, de a szervezetet sikerült így is egyben tartani. Ügy gondolom, hogy sikerült egy jó kollektívát összekovácsolni, összetartani.- Voltak-e valamilyen - akár pozitív, akár negatív - szempontból különösen emlékezetes események, történések?- Szakmailag ott voltunk minden jelentősebb eseménynél, sajnos nem csak a pozitív eseményeknél. Szakmailag részese lehettem néhányszor olyan tevékenységnek, amelyek hosszú távon maradandónak bizonyultak. Elindítottuk és megvalósítottuk a gőzfejlesztők korszerű szivárgás-ellenőrzését, a fővízkör folyamatos gamma-spektrometriai ellenőrzésében is úttörők voltunk, ami véglegesen az új sugárvédelmi ellenőrző rendszer részeként valósult meg. Fontos részesei voltunk a korszerű fűtőelem-kazetta hermetikusság-ellenőrzése kidolgozásának, megvalósítottunk egy folyamatos analitikai ellenőrző rendszert. A negatív események között említem meg - bár a befejezés jól sikerült - azt, ami a 3. blokk indításának elején történt. Értesítettek egy éjszaka, hogy baj van a primer köri mintavételi rendszerrel, mert nem onnan jön a minta, ahonnan várták. Kiderült, hogy a hermetikus téren keresztül egy úgynevezett hermetikus átvezetésen keresztül jutnak át a falon a csővezetékek, és itt van valamilyen probléma. A hermetikus tér oldalán megrajzoltuk az átvezetésbe bekötött csövek térképét, majd a külső oldalon kiderült, hogy a szerelő fordítva tartotta a rajzát, és így elkötötték a csöveket. Az új kiosztás szerint újraszereltetve már minden rendben működött. Természetesen voltak olyan negatív történések is, amikre nem szívesen gondolok vissza. A legemlékezetesebb mindenki számára a 2003. évi súlyos üzemzavar, ahol embereink az elsők között mentek be az érintett területre, hogy minél több információ álljon rendelkezésre az elhárításhoz. Nem kell külön említeni, de ez is éjjel történt.- Mit tartasz a legfontosabb dolognak az életedben? Akár magánéleti, illetve munkahelyi legyen az.- Legfontosabb a harmónia, harmónia a magánéletben és a munkában is. Valamint az, hogy sikerült a gyerekeimet megfelelő munícióval elindítani az élet rögös útján. Orbán Ottilia Generációk Vörös család Rovatunkban ismételten egy olyan családot szeretnénk bemutatni, ahol az atomerőmű döntően meghatározta sorsuk alakulását, múltjukat, jelenüket. Az atomerőműben dolgozó családfő elsőként saját maga tapasztalhatta meg az összetartó és az egymást segítő kollegiális viszony, valamint a stabil munkahely erejét. A család kiegyensúlyozott életfeltételeihez mindez döntően hozzájárult. Tivadar ezért gyermekei számára is közvetítette munkahelyének szeretetét, megbecsülését. Megadatott számára, hogy pár éve már fiával közösen az atomerőműben dolgozhatnak. Beszélgetőpartnereink Vörös Tivadar édesapa, valamint fia, Vörös Balázs. Vörös Tivadar 1962-ben Szekszárdon született, gyermekkora és diákévei is ehhez a városhoz kötik. Tanult szakmája gépi forgácsoló, de mindig is nyitott volt más tevékenységek, szakmák megismerésére. Baráti invitálásnak köszönhetően adta be felvételi kérelmét a Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1984-ben. Vegyészeire történő felvételét követően, dekontamináló munkakörben kezdte meg betanulását. Szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre, hiszen baráti fogadtatásban részesült, kollégái segítették a gyors beilleszkedését, a szakterületének minél alaposabb megismerését. Rövid időn belül világossá vált számára, hogy a kollégáival közösen végzett dekontaminálási munkálatok mennyire fontosak, és jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a karbantartó személyzet sugárterhelését kellően alacsony szinten tartsák. Munkája során vegyszerek felhasználásával, vegyészeti eljárásokkal a reaktor, illetve a fővízkör berendezéseit, alkatrészeit tisztítja. Pályája elején döntően kézi módszeres eljárásokkal végezték ezeket a tisztítási folyamatokat, amelyeknek időszükséglete jóval több volt a mostaniaknál. Azóta ugyanis számos dekontaminálási eljárást automatizáltak, saját üzemeltetési tapasztalataikat felhasználva továbbfejlesztettek, csökkentve így a dekontaminálandó berendezés közelében töltött időtartamot és vele arányosan saját dózisterhelésüket is. Munkájának szépségét abban látja, hogy ismereteit folyamatosan bővítheti, újabb és újabb szoftvereket kell készségszinten megismernie. Nem beszélve arról, hogy erős vegyszerekkel dolgoznak, ami önmagában folyamatos odafigyelést igényel részéről is. Tivadar pár évig Faddon is élt családjával, de miután 1986-ban lakást kapott az atomerőműtől, Paksra költöztek. Nagyon megszerette ezt a várost, hiszen kollégáival és családtagjaikkal gyakran jártak össze, segítették egymást, legyen szó költözködésről, lakásépítésről vagy közös szabadtéri főzéssel egybekötött összejövetelekről. Szívesen találkoztak munkaidőn túl is, gyermekeik ebben a családias és befogadó hangulattal jellemezhető környezetben szocializálódhattak. Beszélgetésünk fonalát Balázs veszi át, aki megerősíti, hogy szülei kollégáival, azok gyermekeivel gyakran találkozott. Korosztályából sok fiatalt már az előtt megismert, mielőtt iskolatársakká váltak volna. Ebből a körből került ki pár jó barátja is, akik közül néhány szerencsére szintén már az atomerőműben dolgozik. Munkahelyének kiválasztásakor meghatározó szerepet játszottak azok a beszámolók, otthoni beszélgetések, amikor édesapja lelkesen mesélt erőműves munkáiról, feladatairól és a munkahelyi közösségéről. Balázs gépész-informatika szakirányban szerzett technikusi végzettséggel került 2009 augusztusában a Vegyészeti Technológiai Osztály Pótvíz-előkészítő Üzemébe, mint víztisztító-kezelő. Fél év betanulási idő után átkerült műszakos munkarendbe, ahol - már mint erőműves kolléga - elsőként a műszakjába tartozó feladatok elsajátításával, megismerésével foglakozott. Közvetlen kollégái, vezetői mindenben segítették, segítik, egymásra barátként tekinthetnek. Vegyészet iránti vonzalmát is örökölte édesapjától, rendkívül érdekes számára az a technológia, melynek során Duna-vízből (nyers vízből) ioncserés eljárást alkalmazva az erőművi rendszerek működéséhez szükséges, adott vízkémiai paraméterekkel rendelkező vizet állítanak elő. Úgy véli, hogy az erőmű által szavatolt biztos munkahely és egzisztencia kellő alap lehet számára, hogy párjával nyugodt körülmények között tervezhessék közös jövőjüket. Megismerkedésük szakaszát követően, mintegy fél éve közös albérletben élik önálló életüket Szekszárdon. Gyermekkorának szép emlékei tűnnek fel Balázsnak, amikor szüleihez hasonlóan ő is szabadtéri főzéseket, közös focidélutánokat szervez kollégái, barátai számára. Édesapjával együtt nagyon kedvelik a természetet, azt a nyugalmat, amit mindketten megtalálnak a sporthorgászatban. BRóbert
