Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-03-01 / 3. szám
2015. március 21 <Q> mym paksi atomerőmű Sorsfordító találkozás Vállalatunk nem mindennapi kezdeményezésének köszönhetően időről időre megismerkedhetünk egy lelkes, a környéken, a megyében alkotó művész munkájával. Ezúttal Tóthné Papp Julianna festményeiben gyönyörködhetünk. Julianna kiállítása is a szokásos helyszínen várja az érdeklődőket, az I. számú orvosi rendelő várójában. A művész az Alisca Amatőr Art Művészeti Baráti Kör tagja, immár tizenöt éve foglalkozik festészettel. Találkozása a művészet eme ágával sorsfordító volt: súlyos betegségéből lábadozott éppen, amikor ecsetet ragadott. Óriási lelki erőt merített a festészetből, ahogy fogalmazott, kifestette magából félelmeit, fájdalmát, és nem mellékesen rájött: igen jól megy neki az önmegvalósítás e módja. Képein visszatérő motívum a fa. Egyszer, puszta kíváncsiságból, megkérdezett egy pszichológust, mit is jelképez. A válasz különösen igaz Juliannára, hiszen az ábrázolásban a fa az élet, az élni akarás szimbóluma. Emellett az ember, az emberi arc az, ami hangsúlyosan megjelenik képein. Személyes kedvence az Érzelmek a festék alatt című alkotása, amelyet - a többi remekművel együtt - egy hónapon keresztül láthatnak a kedves kollégák. Szabó Zoltán Zillertalban jártunk A húszéves ASE Síszakcsoportunk életében hagyományosan nagy esemény az év eleji„Stiga"emléktúra, amelyre idén január 24. és 31. között került sor. Zillertal síterepein kalandoztunk 52 fővel, bebarangoltuk Fügen, Hochfügen, Mayrhofen és Zillartal Arena sípályáit. Síbérletünk 5 különálló, de egymáshoz közeli pályarendszer több mint 480 kilométernyi pályájára és kb. 170 liftjére volt érvényes. A csapat most is több csoportra oszlott, egyrészt három oktatóval tudásszinteknek megfelelően folyt oktatás, illetve most is voltak kilométerfalók, akik külön síeltek. Egyéni rekord is született ebben a kategóriában, Gergely László sporttársunknak 62,7 kilométert sikerült teljesítenie a Ski line adatai alapján. 2013 óta új csoporttal, a kiránduló házastársakkal bővültünk, akik a héten igyekeztek a közeli és távolabbi környék összes látnivalóját felkeresni. így aztán esténként a vacsoránál nem győztük kicserélni élményeinket. Hol szakadó hóesésben, hol pedig ragyogó napsütésben mindahányan remekül éreztük magunkat, és nemcsak a sípályákon, hanem a hüttékben is becsülettel helyt álltunk az elfogyasztott kaiserschmarrnik halmazait tekintve. Mostani túránkon is bebizonyosodott, hogy a friss levegő, a rengeteg hó, a fenséges végtelen táj, a mozgás szabadsága, az aktív sport mennyire kitűnő kikapcsolódást nyújt az embernek a szabadság alatt. A közös mozgásnak és élménynek óriási összekovácsoló ereje van a kollégák között, ami az év többi napján segíti a munkakapcsolatokat is. KovácsnéAndi Egy festmény és mögötte két festő barátsága Aristide Maillol: Női profil (1890) Ez a gyönyörű festmény köszönti a Rippl Rónai József (1861-1927) és Aristide Maillol (1861-1944) alkotásait bemutató kiállításra ellátogatókat a Magyar Nemzeti Galériában. A cikkben megjelenő kis kép nem tudja visszaadni azokat a csodás színárnyalatokat, csillogást és eleganciát, amelyet az eredeti kép megtekintésekor érezhetünk. A kép mellett Maillol vallomása is olvasható Rippl Rónaihoz fűződő barátságáról: „Az első pillanatban, hogy megismertem, a barátja lettem, és ő az enyém, első pillantásra oly rokonszenvesek voltunk egymásnak, hogy ettől kezdve gyakran találkoztunk, és nem hidegültünk el soha.” A két művész még pályájuk elején, 1890 körül találkozott, és a mindkettőjük számára meghatározó években volt barátságuk a legszorosabb. Ezek között is leginkább az a három hónap, amelyet 1899-ben együtt töltöttek Maillol szülőfalujában, a katalóniai Banyuls-sur-Merben, ahol feleségeik is szívesen töltötték együtt idejüket. Rippl Rónai számára a mediterrán tájak és színek különös ihletet adtak. E rövid idő alatt mintegy száz képet készített, képeibe visszatértek az élénkebb színek is, ekkor ért véget az addigi színredukciós korszaka. Maillol számára is fordulópontot jelentett, mert az ő figyelme viszont ekkortól egyre inkább a szobrászat felé fordult - erre állítólag barátja is bíztatta -, és műveivel nagy hatást gyakorolt nemcsak a francia, de az európai szobrászatra is. Rippl Rónai 1900-ban visszatért Magyarországra, és végül 1902-ben Kaposváron telepedett le, levelezésük azonban utána is folyamatos és meleg hangú volt. A kiállítás egyik legérdekesebb része, ahol belehallgathatunk levelezésükbe, miközben kivetítve láthatjuk is leveleiket, amelyeket időnként rajzokkal is kiegészítettek. Kifejezetten megható Maillol rajza, amelyen a Pireneusokon átnyúló kézfogással erősíti meg barátságát. Ezek a személyes momentumok teszik a kiállítást igazi élménnyé - a tárlat április 6-ig tekinthető meg. Susán Janka Húszéves a Finnlandia Kör A '90-es évek elején egy Pakson dolgozó finn mérnök Mauri Varis, valamint dr. Blazsek Balázs, Gárdái György és Vincze Pál álmodta meg a klubot egy baráti beszélgetés, borozgatás közben. Elképzelésük időtállónak bizonyult, amit sok emlékezetes program erősített: a klub tagjai vendégeskedtek Finnországban, a finnek Magyarországon, sokat dolgoztak azon, hogy Magyarországra, Paksra hozzák a finn kultúrát. Az alapítás helyszínén, az egykori Új Hullám - mai nevén Gasztroblues Klubban - idézték fel az alapítók a Finnlandia Finn-magyar Baráti Kör születését február 13-án. Később, immár szélesebb körben, az Erzsébet Nagy Szállodában élőzenés finn vacsoraesten ünnepelték az alapítás huszadik évfordulóját. Nem beszélik egymás nyelvét, de megtalálták a közös hangot. Vincze Pál a Mikulás-estekre emlékszik legszívesebben. Mint mondta, felemelő volt, hogy gyerekek százainak, sőt - nem túlzás - ezreinek okoztak életre szóló élményt azzal, hogy Pakson találkoztak a finn Mikulással, a Joulupukkival. Vincze Pál ösztönzésére Loviisában testvérszervezet alakult, majd hosszú időn át titkárként egyengette a baráti kör útját, most egyenesen Bécsből érkezett haza a jubileum megünneplésére. Gárdái György azt mondta, csodálatos érzés volt találkozni ennyi idő elteltével az ötletgazdákkal. Felidézte azt, amikor tizenharmadmagával ott lehetett a Pori Jazz Fesztiválon, illetve azt, hogy a Gastroblues Fesztivál ötlete is ennek a barátságnak az eredménye, ahol az elmúlt húsz évben sok finn zenekar lépett színpadra - és viszont -, a loviisai Puisto Bluesnak is sok magyar vendége volt. Mint mondta, nagy öröm, hogy ezen az alapon testvérvárosi szerződést kötött Paks és Loviisa, ez - mint mondta - új lendületet jelenthet a jövőben. Mauri Varis, aki dr. Blazsek Balázzsal, Gárdái Györggyel és Vincze Pállal megálmodta a finn-magyar, pontosabban Paks-Loviisa kapcsolat e formáját, elmesélte, hogy annak idején, amikor második alkalommal járt Pakson, egy pub udvarából blues-zene hallatszott ki. Bement, akkor találkozott először Gárdái Gyurival, akivel együtt hallgatták a zenét. Legközelebb, amikor jött, hozott pár kazettát, meghallgatták közösen, és Gyuri azt mondta: „Mauri, mi testvérek vagyunk". Mauri a finn Puisto Bluesfesztivál egyik szervezője is, ebben a minőségében mindig törekedett arra, hogy rendezvényüknek legyen magyar fellépője, mint ahogyan Gárdái György is több finn zenekart meghívott már a Gastroblues Fesztiválra. Mauri Varis több alkalommal dolgozott hosszabb-rövidebb ideig az atomerőműben. A kör huszadik évfordulója az Erzsébet Nagy Szállodában folytatódott. A klub tagjain és barátaikon kívül a finnországi Loviisából is többen Paksra utaztak, hogy az ünnepi alkalomnak részesei legyenek, és elfogadta a szervezők meghívását - már nem először - Pasi Tuominen, Finnország magyarországi nagykövete, aki kedves gesztusként magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, majd immár angolra váltva azt mondta, hogy ez a kapcsolat egyszerre szokványos és unikális. Hatvannégy finn városnak van ugyanis magyar testvérvárosa, de ez az egyetlen, ami villamosított az atomerőműveknek köszönhetően. Beszélt a magyar-finn kapcsolatokról, beleértve a gazdasági együttműködést is, ami az elmúlt évben nagyon jól alakult. A két társaság tagjainak többsége nem beszéli a másik nyelvét, mégis mindig megtalálták a közös hangot, sokszor tolmács segítsége nélkül. Ilyen volt a zene is, amely a kapcsolat kiteljesedésének egyik színtere. Paksra utaztak a partnervárosból, Loviisából azok is, akik létrehozták a paksi klub ikertestvérét a finn városban, így Arvo és Rita Vourenma Ismo és Anja Kokko. Mind Mauri, mind a Loviisában működő Magyar-finn Baráti Kört vezető Arvo Vourenma egyetértett abban, hogy a nagy földrajzi távolság és a nyelvi korlátok ellenére nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Nagy Sándor elmondta, hogy a kapcsolat alapját a két város, hasonló rendszerű atomerőművei és az erre épülő szakmai kapcsolatok alapozták meg. Köszöntők hangzottak el a két érintett város, Paks és Loviisa elöljárói részéről, így Süli János, Paks polgármestere is köszöntötte a vendégeket. Dr. Blazsek Balázs elnök elmondta, hogy a klub vezetői, patronálói abban bíznak, hogy lesznek fiatalok, akik továbbviszik a hagyományokat A köszöntők után a vendégsereg a gasztronómiai örömökben merült el. A vacsorán egyebek mellett karjalapaistit, azaz karéliai ragut tálaltak fel, illetve asztalra került a szintén hangzatos nevű Laskiaispulla, azaz farsangi fánk. Az estet Ed Philips és a Memphis Patrol zenekar Elvis Presley-dalokkal koronázta meg. WollnerPál
