Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-03-01 / 3. szám

2 2015. március Paksi Energetikai Kerekasztal Gyermekkorom első boldog emlékei közé tartozik, amikor dédapám, nagyapám történeteit, családi beszélgetéseit hall­gathattam tágra nyílt szemmel édesanyám öléből. Hasonló érzés fogott el, amikor spontán folyamat kapcsán, a nyugdíjba vonult energetikai felső vezetők jönnek össze Pakson, a mű­velődési házban negyedévente, kéthavonta egy-egy alkalmas hétfő estén.Furcsa módon nem a múlt, hanem az energetika jövője az előadások, beszélgetések témája. Ennek a még ala­kulóban lévő civilszervezetnek motorja Hetzmann Albert, de szinte állandó résztvevője Pónya József, Bogáncs János és még jó néhányan. Eddig négy alkalommal volt Pakson, háromszor Szekszárdon, mert ott is mutatkozott érdeklődés - mindegyik nyilvános, de eddig csak az ismerősök közt terjedt a híre. „A mindennapi energiánk -a jövő energetikája" c. előadás első részének első harmadát követhették a megjelentek február 2-án. A nagy ívű előadás káprázatos szépségű első diái a föld fényszennyezését mutatták, ahogy besötétedik, üzembe kerül a civilizációt jelentő közvilágítás. Kiderül, hogy mennyi elektro­mos energia szükséges ehhez és a többi villamos árammal mű­ködő háztartási eszközhöz, berendezéshez - nem is beszélve az ipari igényekről. Gyulai Folytatás az előző oldalról. A forradalomról­­kicsit másként Petőfi a Nemzeti dal eredeti kezdősorát: „Rajta magyar, hí a haza!” valószínűleg ekkor változtatta meg Szikra Ferenc joggya­kornok tanácsára, hiszen társa véleménye szerint először talpra kell állítani a magyarságot, és csak utána jöhet a „rajta”. Az ifjak egyik csoportja március 15-ének reggelén Jókai laká­sán vitatta meg a teendőket. Eközben Vasvári Petőfi tőrös botjával hadonászott, amelyből a penge kirepült, és az egyik ajtófélfába fúródott. Ezt a jelenlévők égi jelként fogadták, hiszen a tőr Bécs felé mutatott. Az egyetemi ifjúság támogatásának megszerzése után a tö­meg Länderer Lajos nyomdájához vonult. A tulajdonos korábban már felkészítette az embereit: „...ha kevesen lesznek az iíjak, és a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket. Ha sokan lesznek, Isten neki, csinálják meg, amit akarnak!”. A tulajdonos a tömegtől követelte a cenzor engedélyét, viszont odasúgta a mellette álló Irinyinek, hogy foglalják le a sajtót, majd bezáratta magát az irodájába. Csakhogy Petőfi elfelejtette magá­val vinni a Nemzeti dal kéziratát, ezért papírra kellett vetnie a köl­teményt, s az időhúzást elkerülendő minden versszakot más-más nyomdásznak kellett kiszednie. A Nemzeti Múzeum kertjében, amely pár órával korábban a szomszédos szénapiacról betévedő marháktól volt hangos, a közhiedelemmel ellentétben nem hangoztak el Petőfi szájából a Nemzeti dal sorai. A pesti városháza elől - a katonaság közeledéséről szóló rém­hír hatására - a forradalmárok átvonultak Budára, hogy fegyvert szerezzenek. Ezen a ponton a forradalom akár tragédiába is tor­kollhatott volna, hiszen a húszezresre duzzadt tömeg alatt a ha­jóhíd bármikor széteshetett volna. Táncsics (eredetileg Mihajlo Stande) kiszabadítása után a forradalmárok visszatértek Pestre, ahol a frissen szabadult politikus a Nádor fogadóban, a számára felajánlott szobában ruhástul az ágyra dőlt, és elaludt. A Bánk bán esti előadásán Petőfi már nem vett részt. Az estét feleségével töltötte, és pontosan kilenc hónappal később megszü­letett a pár Zoltán nevű kisfia. A költő, a forradalom erőszakmentességére utalva így búcsú­zik az eseményektől: „Jó éjszakát szép csecsemő..., téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holt­testek, hanem forró, dobogó szívek.” Tóth Zoltán Róbert Az Urántoll 2015. évi díjazottja Az Elektrotechnika folyóirat főszer­kesztői feladatainak ellátására 2008- ban kapott megbízatást. Korábbi években is rendszeresen publikált a lapban, nemcsak a Magyar Elektro­technikai Egyesület (MEE) rendez­vényeiről, hanem egyéb országos szakmai eseményekről, valamint port­rékat, interjúkat készített meghatáro­zó, kiemelkedő személyiségekkel. Írásaiban, tevékenységében célként tűzte ki: tárgyilagosan, szigorúan szakmai szempontok és elvárások alapján tájékoztatni az olvasókat. Az energiaiparban szerzett tapasztalata és ismerete alapján vallja, hogy a biztonságos magyarországi energiaellátás meg­határozója a Paksi Atomerőmű. Mivel a fukushimai baleset után az atomerőművekkel kapcsolatos bizalom világszerte gyen­gült, ezért fontosnak tartotta, hogy az Elektrotechnika lap egy teljes számot szenteljen az atomenergiának, a„Hogyan tovább atomenergia"címmel annak, hogy miként kell gondolkodni az atomenergiáról, és az ilyen irányú tájékoztatást a továbbiakban is szeretné megtenni. Szinte valamennyi lapszámban szó esik az atomenergiával kapcsolatos hazai és külföldi hírekről, ese­ményekről. Szakmai pályaútját a Kábel- és Sodronykötélgyár, majd az MKM Magyar Kábel Művek határozta meg. Tevékenységét a Ku­tató-fejlesztő Intézet Gyártmányszerkesztési Osztályán kezdte mint műszaki rajzoló és szerkesztő. Tudását folyamatosan fej­lesztette, így a Külügyminisztérium által meghirdetett kétéves reklám és propaganda szakmai képzéssel, majd felsőfokú kül­­kereskedelemi áruforgalmi szakon szerzett végzettséget. Több BME Marketing Mérnöktovábbképzés keretében folyamatosan bővítette ismeretei. Ezt követően kinevezték a Magyar Kábel Művek Műszaki Tájékoztató Osztály műszaki informátorának, majd az MKM Értékesítési Osztályán marketig-PR-vezetői megbízást kapott. Nyugdíjba vonulását követően a Johnsvill Kft.-nél lett marketing-PR-vezető, 2008-tól pedig a MEE Elekt­rotechnika folyóiratának főszerkesztője. Szerkesztéshez kapcsolódó tevékenységei közt kell említe­ni többek között a háromnyelvű Gyártmánykatalógus összeál­lítását és szerkesztését, valamint az ötkötetes Kábel Zsebkönyv sorozatot, amelyben a III. kötet egy Kábel Szakszótár, amelynek szerkesztése is a nevéhez fűződik. Ez utóbbi a világon egyedül­álló kötet, a 4 és 8 nyelvű résszel. A szakmán belül nemzetközi­leg keresett kötet. Húsz éven keresztül tervezte, szerkesztette a Kábelipari Közleményeket, tíz éven át pedig az R&D angol nyel­vű kiadványt. Keze alól kerültek ki az Éves jelentések, a három­nyelvű Szerelési Utasítások, egyéb tájékoztató szakanyagok, és különféle szórólapokat is tervezett, szerkesztett. Mindezek mellett szakmai folyóiratokban (Műanyag és Gumi, Minőség és Megbízhatóság, Villamosság stb.) jelentetett meg cikkeket. Külföldi és belföldi kiállítások teljes körű rendezését és lebonyolítását végezte. Kollégáival megszervezte az első Nemzetközi Kábelipari Konferenciát, amelyre a világ minden részéből érkeztek előadók, résztvevők. Részt vett az MKM Technikatörténeti Gyűjtemény alapításában, gondozásában egészen annak bezárásáig, majd közreműködött az Elektro­technikai Múzeumba és az Országos Levéltárba történő át­mentésében. Nevéhez fűződik a MEE Kiállítási és Propagandabizottság megalapítása. A Kommunikációs Marketing Bizottságot 16 évig vezette. A MEE centenáriumára plakátokat tervezett és szerkesztett, valamint a MEE-t bemutató kiadványokat. Jelenleg is vezetője a Hungexpo Vásári Nagydíj Bizottság­nak, a Construma tanácsadó testületi tagja, a Tudományos Újságíróklub Felügyelő Bizottságának vezetője, a Virtuális Erő­műprogram kommunikációs felelőse és az Elektrotechnikai Múzeum-Alapítvány felügyelő bizottságának 2014-ig elnöke. Több rangos szakmai díjban részesült, így a Budapestért El­ismerő Oklevél, MEE Elismerő Oklevél, Kandó-díj és Bláthy-díj elismerésekben. LAnna <©> mmm mym paksi atomerőmű Tóth Péterné Az Atomtoll olvasói díj nyertese Gyöngyösiné Nyúl Petra Humán szervező egyetemi végzettséggel rendelkezik. A Paksi Atomerőműben 2005. szeptember 1-jén helyezkedett el. Nagy vá­rakozással érkezett a lo­gisztikai szervezethez, ahol az elmúlt évtizedben főként beszerzés-előkészí­tési és szállítói értékelési feladatok megoldása várt rá. Több alkalommal vett részt napi munkájához kapcsolódó informatikai fejlesztésekben, és folya­matos jelleggel végzi a logisztikai folyamatok mo­dellezési tevékenységét. A beszerzésen megtalálta számítását, szeret ott dolgozni. Az Atomerőmű újság szerkesztőségéhez 2007- ben csatlakozott, élve a felkínált lehetőséggel, amely számára nagy kihívást és megtiszteltetést jelent. Lovászi Zoltánná, az Atomerőmű újság főszerkesztője szavazott neki elsőként bizalmat, miután Gyöngyösi Olga, a Dunaszentgyörgyön működő Szentgyörgyi Hírhozó volt főszerkesztője és a helyi civilszervezeti élet egyik vezető szemé­lyisége Petrát a figyelmébe ajánlotta. Ezután vet­ték fel harmadmagával együtt a szerkesztőségbe. Az esetek többségében erőműves kollégákkal készít interjúkat az Osztálytabló című rovat szá­mára. Céges és egyéb rendezvényekről tudósít eseti vagy rendszeres jelleggel (pl. Szállítói Nap, kiállí­tásmegnyitók, szakmai versenyek). Alkalmanként a logisztikai területhez kapcsolódó anyagokat is publikál (pl. a közbeszerzési törvény módosítása, az osztott anyagértékelés bevezetése kapcsán). Közel másfél évig a Paksi Atomerőmű társasá­gi rendezvényein műsorvezetőként tevékenyke­dett Mittler István volt kommunikációs igazgató megbízásából. A Paksi Tükörben és a Forró Drót című lapban is van lehetősége Írásai közzétételére. Amatőr újságíróként több mint egy évtizedig a lakóhelyén, Dunaszentgyörgyön működő önkor­mányzati lap szerkesztőségének tagja volt. Több kiadvány létrejötte is kapcsolódik a nevé­hez. Részt vett a PADOSZ megalakulásának 20. év­fordulójára kiadott jubileumi brosúra összeállítá­sában. A Paksi Atomerőmű rendészeti szervezetén belül működő Fegyveres Biztonsági Őrség meg­alakulásának 30. évfordulója alkalmából könyvet szerkesztett. Összeállította az Atomix Kft. 20 éves történetét, majd az Atomerőmű újságban publikál­ta a szervezeti egységek bemutatkozó anyagait. Mindig szívesen tesz eleget a cikkírással, könyvszerkesztéssel, műsorvezetői, programszer­vezői tevékenységgel és önkéntes munkával kap­csolatos felkéréseknek, hogy ezzel is a közösség javát szolgálhassa. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán folytat tanulmányokat. Számára az írás felszabadító alkotói munka. Az olvasóknak olyat szeretne adni, amiben meg­látják a szépet, az értéket, ami felkelti az érdek­lődésüket. Amikor tollat ragad, két osztályfőnö­kének és két munkahelyi vezetőjének intelmei lebegnek a szeme előtt, hogy stílusa könnyed és kedvelhető legyen. Büszke arra, hogy a Paksi Atomerőműben dol­gozik és az üzemi lapban megjelenő írásaival a társaság hírnevét öregbítheti. Béri

Next

/
Thumbnails
Contents