Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-02-01 / 2. szám
2015. február 18 j£r <&> mym paksi atomerőmű ■■■■■■ Felhasználói szabályok az Információbiztonsági Szabályzat (SZAB-IBIR) alapján • g_ ___A felhasználói szabályok az álta-B^k B^ lános irodai munkavégzéssel és az B ügyviteli informatikai rendszerek • használatával kapcsolatos információbiztonsági szabályokat tartalmazzák. Mindenkire általánosan vonatkoznak, és ebbe a körbe a szerződéses partnereket is beleértjük. 1. rész: A munkavégzés helyének kialakítása - SZAB-IBIR 4.1.1 fejezete A munkavégzés helyének kialakítására vonatkozó szabályok három nagyobb egységre bonthatóak: az információbiztonsági szempontoknak megfelelő munkahelyi környezet kialakításának követelményeire, amely követelmények megvalósítása elsősorban a szervezeti vezetők feladata; a munkavállalók feladataira, hogy az információbiztonság követelményeinek érvényesülését lehetőségeikhez mérten elősegítsék; a tiszta asztal, tiszta képernyő politikára. Minden követelményről és szabályról jelen terjedelemben nincsen lehetőség részletesen beszélni, de nézzük a legfontosabbakat. Munkavégzésünk során az atomerőmű működéséhez kapcsolódó érzékeny információkat ismerünk meg. Ezen információk megismerésére munkakörünknek megfelelően mi magunk és a kollégáink kisebb-nagyobb köre jogosult. Ezért a munkavégzésünk helyét és menetét úgy kell kialakítani, hogy biztosítani tudjuk a társasági információk bizalmasságát, rendelkezésre állását és a sértetlenségét. Ennek kialakítását, megfelelőségét szervezeti vezetőnk velünk együttműködve végzi, amelyhez segítséget tud nyújtani területünk információbiztonsági felelőse. Ez nem valósítható meg anélkül, hogy meghatározásra ne kerüljön a munkakörünknek megfelelő, a munkavégzésünkhöz szükséges és elégséges információk köre, az azok eléréséhez, kezeléséhez szükséges és elégséges technikai feltételek, eszközök, oktatások és jogosultságok. Ezek összeállításához az alapot a munkaköri leírásunk jelenti. Az információ mindig valamilyen adathordozón jelenik meg. Adathordozó lehet egy papírdokumentum, az IT-eszközökön lévő elektronikus állományok, de maga az ember is - gondoljunk a memóriánkra. Az információhordozókon található adatok kezelési szintjét mindig a legérzékenyebb információ adatérzékenységi szintje határozza meg. Például egy megbeszélés jegyzőkönyvét nem ismerheti meg mindenki a társaságunknál, csak azok, akiknek munkaköréhez kapcsolódik az abban foglaltak, tehát ez az anyag legtöbb esetben üzleti bizalmas adatérzékenységi szintű lesz (IBIR kát. 3.). Nem tesszük fel a portálra, hogy bárki a cégen belül megismerhesse. Mikor tekintünk egy megismert információt érzékenynek? Akkor, ha az információhoz való jogosulatlan hozzáférés súlyos következményekkel járhat társaságunk számára. Ilyen módon érzékeny adat az atomerőmű üzemeltetéséhez vagy az atomerőművel és az üzemeltető szervezet működésével összefüggésben keletkező minden adat, kivéve a nyilvánosság számára már közzétett adatokat. Az érzékeny adatok, információk speciális alcsoportjait képezik a jogszabályi előírások alapján meghatározott módon kezelendő üzleti titok, minősített adatok és a személyes adatok. Munkavégzésünk helyén az érzékeny információk védelme érdekében az adatérzékenységi szintnek megfelelő adatkezelési szabályokat kell alkalmazni, az előírtaknak megfelelően kell használni a hardver és szoftver eszközöket, és be kell tartani a tiszta asztal, tiszta képernyő politikát. Érdemes megismerni a munkavégzés helyének kialakításáról szóló szabályokat teljes körűen. Susán Janka Részletek a Paksi Atomerőmű építésének történetéből Első kapcsolat a Finnatommal (2. rész) (Balogh Ernő Eötvös-díjas energetikus készülő életrajzi könyve kapcsán.) Akkoriban lényegében csak az amerikai adatok és a főbb nemzetközi hírek voltak elérhetőek. (Korábbi cikkemben már utaltam rá, hogy azokat is ugyancsak konspirálva érhettük el a moszkvai Lenin könyvtárban.) Figyelve az atomerőművel, az atomenergiával kapcsolatos híreket, megtudtam, hogy a finnek megkötötték a loviisai szerződést a Szovjetunióval bizonyos korszerű feltételek mellett, pl. containment több finn beszállítási és gyári ellenőrzési joggal. Mindezek annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy javasoltam egy tanulmányút megszervezését és azt: kérjünk hivatalos ajánlatot a főkeringtető szivattyúk szállítására. Javaslatomat az ERBE vezetése elfogadta, és megbíztak a szervezésével. Végül a delegáció úgy állt össze, hogy a minisztériumból Semjén András, az Erőtervtől Lipták László, az ERBE-től Szabolcsi Géza és én, Balogh Ernő vettünk részt. Ma, 42 év után a felsoroltak közül sajnos csak én élek. Mielőtt az utazás és az ott töltött pár nap eseményeiről említést tennék, szeretnék az előbb említett három kolléga emléke előtt tisztelegni, különösen az akkor nagyon fiatal és nagyon tehetséges Lipták Laci előtt. Laci egy kijevi-moszkvai vonaton lelte halálát, gyilkosság áldozata lett. Halálával sokat vesztett az Erőterv, de az egész magyar atomszakma. A finn fogadó partner az akkori Finnatom cég volt Luoto úr vezetésével, kísérő partnerünk Miko Hurme úr volt. Az ő emléküket is őrzöm. Szerencsére Luoto urat később budapesti lakásomon is viszont vendégül láthattuk, ahol újra megköszönhettem azt, hogy az erőműépítés megtekintése mellett a közelben megépült finn szaunát is kipróbálhattuk, ötletet adva, hogy a nagy felelősséggel dolgozó erőművi munkások Pakson is lehetőséget kapjanak később. Óriási szerencse, hogy ez a látogatás Finnországban történhetett. Kevés másik két olyan nép van Európában, mint a finnek és a magyarok, akiket ilyen földrajzi távolság mellett is hosszú idő óta sokszínű, szerteágazó kapcsolatok fűznek össze, olyan kapcsolatok, amelyek kiállták a történelmi fordulatok próbáit. Ennek a legendás kapcsolatnak volt köszönhető a segítő szándékuk is. A programról röviden: Jártunk a Finnatom irodáiban, ahol különleges szerencsémre egy nagyon kedves finn kolléga az íróasztal „fiókjában" megmutatta a loviisai szerződésük érdekesebb részeit. Ezekre aztán a későbbi Atomenergexport tárgyalásaim során - a forrás elhallgatásával - többször is hivatkoztam. Jártunk a főkeringtetőszivattyú-gyárban és természetesen az akkor már épülő erőmű területén. Ennek műszaki részleteiről, részben helyhiány miatt, részben a későbbi sok szakmai látogatás ismeretanyagai miatt itt nem teszek említést. Annyit azonban már akkor is megállapítottam, hogy jó ötvözete volt szerződésük a szovjet és a nyugati technológiák alkalmazásának. Ma is hálás vagyok finn barátaimnak, mert az ott szerzett ismereteimet jól tudtam hasznosítani a szovjet tervezőkkel és a kereskedőkkel folytatott sokéves tárgyalásaim során. Az emlékek felelevenítése csak foszlányokban is, de utal arra, hogy a felelősség az emberekben akkor is teljes mértékben megvolt - az eredmény ma is önmagáért beszél -, csak az eszközök voltak nehezebbek és mások. A fent idézett kezdeményezésben is a felelősséget látom, amely nagy segítségére lehet a magyar szakembergárdának is. Az atomerőmű szükséges bővítése mindannyiunk közös ügye, amely ugyancsak közös gondolkodást is igényelne. Balogh Ernő PAV-os voltam... Régi fényképeket várunk Az Atomenergetikai Múzeum (AEM) az atomerőmű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos tárgyi emlékek gyűjtése mellett gyűjteni kívánja a volt PAV- os dolgozók munkaidő utáni közösségi életével kapcsolatos fotóit is. Célja, hogy ezzel értékként őrizze a munkahelyi közösség munkaidőn túli összetartozásának élményeit, emlékét, feltérképezze a dolgozók társadalmi életét, a munkahelyi kollektívák és családok közös rendezvényeit. atomenergetikai múzeum Olyan fekete-fehér papírképek (negatívok) gyűjtését kezdjük el, amelyeken az atomerőmű dolgozóinak „PAV-os" időszakából baráti, brigádi köreinek mindennapjai örökítődtek meg családi vagy közösségi körben. Olyan fényképeket várunk, amelyekről tudható, hogy kit ábrázol, hol, mikor, milyen esemény kapcsán. A fotókat szeretnénk személyesen, a múzeumban átvenni, vagy az alábbi címre kérjük beküldeni: Atomenergetikai Múzeum, 7031 Paks, Pf.: 71. Bővebb információt a 75/50-74-31-es telefonszámon nyújtunk. AEM
