Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-02-01 / 2. szám

fotók: Bodaiki Ákos 10 m m paksi atomerőmű 2015. február OSZTÁLYTABLÓ NUKLEÁRIS FŰTŐANYAG ÜZEM Eigner Tibor önálló üzemvezető Középfokú ta­nulmányait az Energetikai Szakképző Is­kolában végez­te. A technikum befejezése után, 1991- ben az atomerőmű Reaktor Osztályán helyezkedett el, primer köri gépész­ként. 1994-ben a Reaktor Osztályon belül a Nukleáris Fűtőanyag Üzemhez (NFÜ) került átrakógép-operátorként. Ekkor kezdte meg felsőfokú tanulmá­nyait a Budapesti Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetem Gépészmér­nöki Karán, ahol 2001-ben energetikai üzemmérnöki végzettséget szerzett. 1995-ben több munkatársával a Ki­égett Kazetták Átmeneti Tárolójának létesítéséért felelős projekthez delegál­ták a KKÁT inaktív üzembe helyezésé­nek segítésére. Az itt végzett munkája alapján az NFÜ vezetője felkérte elő­ször technológusi, majd üzemeltetés­vezetői feladatok ellátására. Ebben a munkakörben 2003-ig dolgozott, ami­kor is üzemvezetői megbízást kapott. A 2010. évi SZMSZ-módosítás során szervezeti egységük a Reaktor Osztály­ból kiválva az Üzemviteli Főosztály alá került mint önálló szervezet, így ettől az időponttól önálló üzemvezetőként végzi a munkáját. Szervezetének tevékenysége, ezen be­lül a személyes feladatai szerteágazók. Összefoglalóan az üzemanyag-mani­pulációk végrehajtását, az üzemeltetett rendszerekkel, berendezésekkel kap­csolatos munka üzemeltetői szempon­tú felügyeletét, a végrehajtásba bevont társszervezetek munkavégzésének koordinálását végzi. A tevékenységi te­rület 1996-tól kiegészült a KKÁT üze­meltetési feladatainak ellátásával, amit 1998-tól az atomerőmű szerződés alap­ján hajt végre. Ennek a szerződésnek a gondnokolása is a feladatkörébe tarto­zik. így gyakorlatilag munkatársaival együtt részt vesz az üzemanyagciklus jelentős részében: a friss üzemanyag telephelyre érkezésétől, az üzemanyag felhasználásán át egészen az átmeneti tárolóba történő elhelyezésig. A legfontosabb szempontjai között a szabályok, előírások feltétlen betar­tását, betartatását említi. Elengedhe­tetlennek tartja a következetességet, legfőképp saját magával szemben, azt, hogy mindig meghatározott elvek sze­rint cselekedjen. A határidők pontos betartására is kényesen ügyel. Szintén fontosnak nevezi, hogy kollegáival, a társszervezetekkel, a külső cégekkel és dolgozóikkal jó viszonyt tartson fenn, szakmailag és emberileg egyaránt, minthogy meggyőződése: egymás köl­csönös megértésével és segítésével sok­kal könnyebb elvégezni a feladatokat és jobb minőséget lehet produkálni. Pozitív gondolkodású, vidám em­bernek ismeri magát, aki minden­nap megtalálja a kihívást, a célt és a humort. Fontos számára a jókedv - mondja Charlie Chaplint idézve: „Éle­tünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem nevettünk”. A kikapcsolódást számára elsősor­ban a család jelenti. Legnagyobb büsz­kesége az egyéves kisfia, aki koraszü­lött volt, ám mára teljesen egészséges, és napról napra okosodik. Hobbija, a horgászat és a vadászat - amelyek szeretetét nagyapja és édesap­ja oltották belé - teljes kikapcsolódást nyújtanak számára, és ma már a két nagyobb gyermeke is részt vesz ben­nük. Maradék szabadidejét kertészke­déssel tölti. Mint mondja: unatkozni sosincs ideje. Prancz Zoltán Kótiné Kern Erika asszisztens Pakson született 1966. február 25-én. Az isko­lai éveket a paksi Bezerédj általános iskolában, a középiskolai éveket a szekszárdi Garay János Gimnáziumban töltötte, orosz-angol nyelvi ta­gozaton szerzett érettségit. Az erőműbe 1984 szeptemberében vették fel a Munkaügyi Osztályra adatrögzítőként, majd a gépészeti terület admi­nisztrátoraként dolgozott tíz éven keresztül. Munkáját rövid idő után elismerték, belépését követő harmadik évben „Kiváló dolgozó” kitünte­tésben részesült, amire a mai napig is nagyon büszke, hiszen ezt pálya­kezdő fiatalként kapta. Ezt követően szakmai vezetői ajánlat alapján az oktatási szervezethez került oktatásszervezőnek, ami komoly kihívás volt számára, de végül 18 éven át tevékenykedett ezen a területen. Ezen évek alatt megszerezte a szükséges felsőfokú szakképesítést, majd főiskolai, egyetemi diplomát szerzett. Erről az időszakról őszintén mondhatja, hogy a hobbija volt a munkája, és a munkája volt a hobbija. A mai napig előfordul, hogy segít­séget kérnek tőle oktatási témában, nem tudván, hogy már nem ezen a területen tevékenykedik, de ha tud, szívesen segít. Nagyon szerette a munkáját minden területen. Akkor még sokkal közvetlenebb, személyesebb volt minden feladat. Az egykori munka­társak, kollégák sokan már nyugdíjas éveiket töltik, de néhányan sajnos már nincsenek közöttünk. A jelenlegi szervezeténél és beosztásában öt éve dolgozik. Ez ismét komoly váltás volt a korábbi tevékenységéhez képest, más feladatokkal, más környezetben. Ügy gondolja, hogy egy kis létszámú a szervezet lé­vén „családias” környezetbe került, ahol a kollégák nagyon hamar befo­gadták. Nagyon jól érzi magát a munkahelyén. Bár a munka jellege más, mint az előzőek, de itt is gyorsan feltalálta magát. Tevékenységi körébe tartozik a szervezési és dokumentációkezelési feladatok ellátása, tech­nológiai és műszaki ügyiratok, postai küldemények, adatbázisok, tároló és nyilvántartó rendszerek kezelése, az SAP-foglalások intézése, a lel­tárfelelősi feladatok és természetesen napi szinten adódó tevékenységek. Erika párja 29 éve dolgozik az atomerőműben szekunder köri főgé­pészként. Fiuk, Olivér 19 éves, az Energetikai Szakközépiskola és Kol­légiumban végzett elektrotechnikus szakon, jelenleg az ELTE hallgatója Budapesten. Komoly tervei vannak, nagyon céltudatos fiatalember. Szívesen jár párjával wellnesselni, ahol maximálisan ki tudnak kap­csolódni, de ezt nem egyszerű megszervezni párja műszakos munka­rendje mellett. Ha ideje engedi, szeret olvasgatni. Ügy gondolja, hogy az életében a legfontosabb az egészség. Ha ezen a területen minden rend­ben van, minden egyéb dologra meg lehet találni a megoldást. Emellett nagyon fontos még az is, hogy fiukat támogathassák lehetőségeik szerint a céljai elérésében. OrbánO Szász Tibor György technológus mérnök Budapesten született 1972- ben, majd huszonegy éves koráig Pálfán élt, ezután költözött Paksra. Bár vidéki környezetben nevelkedett, az olykor igencsak roha­nó városi életritmussal is hamar megbarátkozott. A faluról hozott tradicionális értékek ma is fonto­sak számára. Középiskolai tanulmányait az Energetikai Szak­­középiskola és Kollégiumban végezte, ahol atom­­erőművi gépésztechnikus képzettséget szerzett. Emlékeiből merítve mesélte, hogy az érettségin Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű korábbi vezér­­igazgatója volt az elnök, egyben ő volt az a személy is, aki annak idején Tibort az erőműbe hívta dol­gozni. 1991. december 11-én írta alá első szerződé­sét, gépész munkakörbe került. Időközben - mivel úgy gondolta, tovább szeretné bővíteni ismereteit - közgazdászképzésre jelentke­zett, 2003-ban szerzett diplomát. A Reaktor Osztályra vették fel, hat évig volt pri­mer köri gépész, majd 1997-ben Eigner Tibor hívó szavára a Nukleáris Fűtőanyag Üzemhez került át. 2000-től vezető átrakógép-operátorként, majd 2003-tól technológusként folytatta erőműves pálya­futását. Jelenleg technológus mérnök beosztásban van, a friss és kiégett üzemanyag kezelésével kap­csolatos technológiák gyártása, karbantartása és a hozzájuk kapcsolódó operatív jellegű feladatok vég­rehajtása tartozik a fő feladatai közé. Szereti a mun­káját, jó csapatban dolgozik. A jövőbeli terveiről úgy nyilatkozott, hogy sze­retné befejezni tanulmányait a műszaki egyetem reaktortechnika-szakmérnök szakán, már csak a záróvizsgája hiányzik. Tibor a családjára nagyon büszke, két fia van. Dá­vid 22 éves, egyetemista Veszprémben, Tamás 17 éves, az ESZI-ben tanul, gépész szakon. Igyekszik figyelni rájuk, hisz jól tudja, szükségük van egy­másra. Tibor a „kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” mondás helyett szívesebben fogalmaz úgy, hogy: „nagy gyerek, nagy kihívás”. Örömmel tölti el, ha tudja, hogy sikerül elérni a figyelmüket, és tudja őket motiválni, apának lenni folyamatos fejlődést kíván - meglátása szerint. Párja, Ildikó is segíti a mindennapokban, inspi­rálja, és ha kell, türelemre inti - teszi hozzá. Neki két gyermeke van, Gábor és Virág, akiket Tibor is nagyon szeret, ők így egy család. Mivel a mozgást nagyon fontosnak tartja, ezért rendszeresen kerékpározik, és focizni is jár a bará­taival, csapatuk van a városi bajnokságban. Hobbija a csapatépítés, sportban és magánéletben egyaránt. Van egy boxer kutyája, akitől sokat tanul, mert na­gyon tud szeretni, de ezt igazán csak az érti meg, aki szintén kutyaszerető ember. Érdekli még a politika, szeret színházba járni és zenét hallgatni. Gyöngyösiné Nyúl Petra

Next

/
Thumbnails
Contents