Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-12-01 / 12. szám

2015. december myth paksi atomerőmű Munkatársaink szabadidőben Görbe tükör Figyelemfelkeltő? Humoros? Gúnyos? Szándékosan túlzó? Bírálat? Meglehet. Számomra először döbbenetes volt a rólam készült karikatúra, de azután nagyon jót nevettem. Ez a műfaj különleges. A képzőművészetnek ez egy olyan területe, amit hivatalos, iskolai keretek között nem tanítanak, talán mert erre inkább ráérezni lehet, mintsem képzési keretek között elsajátítani. Véletlenül fedeztem föl munkatársunk rajzait, bevallom nem kis meglepetést okozva számomra. Nagyon tetszettek.- Mióta „rajzolgatsz? Honnan jött az ötlet? Tanultad, vagy saját magadtól kezdtél rajzolni?- A kézügyességemet, a türelmemet Édesapámtól örököltem. Már gyer­mekként szerettem rajzolni. Édesapám rajzolgatott nekem mindenféle figurát, emberkét, traktort, autót, házat stb., és mondta, próbáljam meg utánozni. Csak pálcikaemberek és téglaautók voltak. Valamikor az általános iskola vége felé került előtérbe a rajzolás komolyabb formája egy szakkörnek köszönhetően. Falevelek erezettségét és árnyékolását kellett volna gyakorolni. Az sem igazán tetszett, hogy kötelező volt. Kell az ih­let! Volt egy srác a szakkörön, aki kü­lönböző vicces figurákat rajzolgatott, és azokat árnyékolta. Nagyon tetszett már akkor, valami 3D-szerűt csinált a sík papíron. A kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, talán innen. De ott volt még a zene, a rockzene. Fontos dolog az éle­temben. Sok pólórajzot készítettem a szakmunkássuliban házi feladatok el­készítéséért cserébe. Sokat „fejlődött” a kezem és a stílusom is. Csak azzal volt baj, hogy felelni kellett a háziból. Va­lahogy elteltek a sulis évek, és sikerült még a szakmunkásvizsga is, a rajzolás pedig hirtelen abbamaradt. Dolgozni kezdtem, nem volt időm rajzolni.- Van-e valami különleges és jó él­ményed a rajzaiddal kapcsolatban?- 1996-ban alakult és indult a biz­­tonságiőr-szakágazat az erőműben, szóval, biztonsági őr lettem. Megis­merkedtem egy sráccal, aki azóta is jó barátom. Fegyveres őrként dolgozott, és kiderült, hogy jól rajzol. Karikatúrá­kat készített, érdekes lényeket talált ki. Egymás után készültek a karikatúrák, néztük, és majd megszakadtunk a ne­vetéstől. Érdekelt, hogyan csinálja és megtanította nekem miként kell „neki­esni” egy üres A4-es papírnak. Honnan kell elkezdeni a fej rajzolását, hogy lesz egy vonaltól kövér vagy épp sovány va­laki. Örülök, hogy Ő tanított rajzolni, büszke vagyok rá. 1997-től jött egy le­hetőség. Hirdetés jelent meg egy vicc­magazinban: „Küldd el saját rajzaidat, és ha ügyes vagy, mi megjelentetjük.” Kaptam egy témakört, és rajzoltam. Vicceket kellett illusztrálni. Ezt köve­tően szinte a Magyarországon fellel­hető összes viccmagazinnak rajzoltam évekig. Dicsérték, elismerték a rajzai­mat. Ezek jó élmények, jó évek voltak. Persze az ellenkezője is igaz, akit leraj­zolunk, az nem mindig veszi jó néven.- Mitől egyedi, amit csinálsz?- Talán attól egyedi, mert egy na­gyon jó (Páncek József), különleges embertől származik a stílus. Egy kicsit a magam stílusát hozzáadva lett teljes. Egy üres A4-es papírral kezdődik, ha meg van az ihlet. Van, amikor két-há­­rom nap vagy 16-20 órát is igényel egy rajz elkészítése.- Melyik a kedvenc rajzod és témád?- Festettem motorokat, sisakokat és autók motorrháztetejére képeket. Szeretem a színeket, a színekkel való játékot.- A kollégák hogyan vélekednek a hobbidról?- Elég vegyes érzelmeket tud ki­váltani egy-egy karikatúra. Általában örülnek az emberek, amikor viszont­látják magukat szereplőként. Névjegy Név: Érdi Zoltán Születési ideje: 1973.01.01., Budapest Kedvenc színe: nincs, mert minden színt szeret Kedvenc étele: csülök Hobbi: a menyasszonya, Rita, aki a paksi Maldív Sun szoláriumot vezeti, ahova szívesen besegít, motorozás a hegyekben, karikatúrák készítése Kedvenc film: animációs és rajzfil­mek, Erich von Danikén dokumen­tumfilmjei Nevetünk, visszaemlékszünk. Meg­lepetés szokott lenni, ha az illető akkor látja meg magát először. Hirtelen le sem esik neki, hogy ő van a képen. Érdekes arcokat tudnak vágni.- Vannak terveid a rajzolással kap­csolatban?- Hát régen volt már. Rajzfilmek szereplőit, figuráit kitalálni és megraj­zolni, egy stúdiónak berajzolni. Volt egyszer egy ilyen álmom. El tudnám képzelni az erőművön belül is a bese­gítést, például prospektusok, könyvek, tájékoztató füzetek illusztrálásával. Ha valaki megkér, szívesen rajzolok. Imá­dok rajzolni, mondhatnám azt is, hogy ez nekem egy életforma, már-már élet­­filozófia. OrbánO syHi idvk • Színház Zörgő cukroszacskó? Elkésett vendég a sor kö­zepéről? Ruhatárban elénk tolakodó farmeros, sietős, aki a hátizsákját mégis behozza? Ful­­doklóan köhögő? Netán chipset evő kamasz? Hamburgerezőből érkező, hagymaszagú fiatal pár? Jobban szeretjük inkább csak az ottani jellegzetes illatot érezni... Beszélgető az elő­adás alatti csendben, aki még a poént is lelövi hangosan... mindezt sportcipőben, taps nél­kül teszi? Hm... Sem alul-, sem túlöltözötten nem szerencsés eljönni, és annak sem való ez az időtöltés, aki nem tud egy helyben ülni egy órát. Netán két méter magasságú ül be a sor közepére? Facebook-függő? Nem illik lájkol­­ni ilyenkor, pláne ha még jelzi is a telefonunk, hogy honnan tesszük mindezt. És ha már fel­szólítottak, hogy kapcsoljuk ki készülékeinket, legalább némítsuk le. Tiszteljük meg egymást! Igen, színházi előadáson ülünk, ahol sok minden megengedett, de sok minden még min­dig nem. Belefér egy kis cikizés, netán káromko­dás, politizálás vagy társadalomkritika, de kizá­rólag a színészek részéről, a darabhoz méltóan. Mi pedig nézők maradjunk csendben, figyeljük a hangokat és a fényeket: mert kezdődik az előadás! Czibuláné Mayer Szilvia GYÁSZKÖZLEMÉNYEK Széles Ferenc (1955-2015) 2015. november 15-én, 60 éves korában elhunyt Széles Ferenc, az MVM Paksi Atom­erőmű Zrt. nyugdíjasa. 1955. május 12-én született Tengeli­­cen. 1983. május 19-én vették fel a Paksi Atomerőmű Válla­lathoz. 2008. december 31- én történő korengedményes nyugdíjazásáig a Karbantartá­si Főosztály Reaktor és Készülék Karbantartó Osztályán nukleáris karbantartó lakatos munkakörben dolgozott. Temetése 2015. november 28-án, a tengelici temetőben volt, ahol családja, barátok, ismerősök, volt munkatársak vettek tőle végső búcsút. Az atomerőmű dolgozói megőrzik elhunyt munkatársaik emlékét. Kissné Farsang Erika

Next

/
Thumbnails
Contents