Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-12-01 / 12. szám
18 2015. december mym paksi atomerőmű Perzsiái kalandok, avagy workshop Iránban Idén augusztusban két kollégánknak, Wolf Gábornak (RTO) és Kiss Gábornak (DCS) abban a megtiszteltetésben volt része, hogy látogatást tehettek Iránba, Bushehr városába, ahol az ország egyetlen atomerőműve üzemel, és ott egy karbantartás-optimalizálással kapcsolatos workshopon vehettek részt.- Honnan jött az ötlet, hogy részt vegyetek rajta?- Még 2014 nyarán egy londoni karbantartás-optimalizálási konferencián találkoztam Harri Varjonen finn kollégával, aki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szakmai koordinátora. Az egyik ilyen munkaértekezleten vetette fel, hogy lesz Iránban egy karbantartás-optimalizálással kapcsolatos workshop, amelyre szeretettel meginvitálna. Kiss Gábor hosszan tartó rábeszélésére végül együtt vágtunk neki az útnak.- Hogyan készültetek fel az útra?- Először is a már korábban Iránban járt kollégák tapasztalatait hallgattuk meg, majd következett a sok-sok adminisztráció és a NAÜ által kötelezőnek vett biztonságtechnikai tanfolyamok és a vizsgák. Ezek érdekessége, hogy elméletben minden vészhelyzetre alapszinten felkészítik a megbízott szakembert, persze e-learning keretében. Példaként említhető, hogy megtanítják, hogyan kell viselkedni aknamezőn, emberrablás során, változó éghajlati, környezeti viszonyok között, pszichés terheléskor. Ezen túljutva az iráni vízum megszerzése jelentett kihívást, amelyet az indulás előtt pár órával tudtunk csak átvenni a követségen.- Milyen volt az iráni fogadtatás?- Budapestről kb. 30 óra alatt, két átszállással jutottunk el a Perzsa-öböl partján levő Bushehr városába, ahol az atomerőmű üzemel. A vendégvárás/-látás gyakorlatilag kifogástalan volt, mindenütt páratlan gondossággal fogadtak. Az emberek már a repülőtéren érdeklődést mutattak irántunk, többen közvetlenül kérdezték, honnan jövünk, mi célból, mit csinálunk, hova megyünk? Még Teheránban összetalálkoztunk a vezetővel, Harrival és a másik szakemberrel, Byongseok Songgal Dél-Koreából.- Milyen tapasztalatokkal tértetek haza szakmai szempontból?- Az előadások még számunkra is tartogattak újat, elsősorban Harri tapasztalatai révén. Az iráni kollégák meglepő nyitottsággal álltak előttünk, szinte minden szavunkat itták, kérdeztek, bár nyelvi nehézségek a többnyelvűségből fakadóan bőven adódtak. Ha továbbra is így megy, Irán karbantartás-optimalizálásban versenyképes lehet velünk is, bár még csak két éve üzemeltet atomerőművet. A reaktoruk öszvér típusú, azaz egy német konvoy típusú blokkba egy orosz VVER-1000-et „gyömöszöltek” bele, mely nem kevés kihívást okozhatott. A munkanapok után - du. 6 körül rendre záró megbeszélést tartottunk a szállodában néhány hideg 0,0%-os alkoholtartalmú mait nevű sörhöz közelálló itallal.- Milyennek láttátok ti Iránt?- A repülőből kilépve Kiss Gábor megkérdezte, hogy „ez most vicc vagy komoly”? Én, egy korábbi pakisztáni élményre hivatkozva megerősítettem, hogy „ez nem vicc, ez bizony komoly”. Válasz: „Jó, mert viccnek durva lenne.” A lényeg, hogy az iráni missziót a józan ész és a NAÜ is decemberre tervezte először, de az első és a második halasztás után nekünk sajnos csak az augusztus maradt. A szálloda és minden erőművi helyiség is csak légkondicionálóval volt elviselhető. Az ételek könnyűek, sok zöldség, rizs és sült hús vagy hal volt a terítéken. Az iráni belvárosi élet egészen európainak mutatkozott. Az emberek viszonylag elegánsan öltözködtek, a férfiak hosszú nadrág, ing, a nők ennél bonyolultabbak, az egyik véglet a teljes fekete ruha, a másik változat farmer, hosszú ujjú ruha és egy fátyol a hajra. A hazaút szintén némi fáradtsággal, de elképesztő élményekkel megrakodva telt. Keszthelyi Katalin Atomenergia = Ellátásbiztonság A Gazdálkodási ésTudományos Társa ságok Szövetsége (GTTSZ) Energiatagozata „Atomenergia = Ellátásbiztonság"címmel szervezett konferenciát novemberben. A rendezvényen szakemberek, civilek, a hatóság és atomerőmű képviselői vizsgálták a nukleáris energia ellátásbiztonságban betöltött szerepét. Hatvani György, a GTTSZ elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy aggasztónak találja a 40%-os villamosenergiaimportot az ellátásbiztonság szempontjából, mert jól tudja, hogy bár olcsó, de környezetszennyező szenes erőművekből származik. Dr. Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyért felelős államtitkára előadásában kiemelte, hogy az energiaellátás - ezen belül a villa(STTSZ Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége mosenergia-ellátás jelentősen befolyásolja az ipar versenyképességét és a lakosság életminőségét. A klímavédelmi programban az EU 20/20/20 vállalás ránk eső részét teljesítenünk kell, csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátást. Megváltoztak a fogyasztási szokások, a klímahasználat miatt a téli energiaigény áttevődött nyárra. Ha átvennénk a német támogatott energiamodellt (nap, szél, atom nélkül), az családonként éves szinten 85 ezer forint többletet jelentene. Szükség van az atom-szén-megújuló energiamixre, zárta gondolatmenetét az államtitkár. Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani már nem ugyanaz az atomerőmű, mint amit annak idején üzembe helyeztek. A számos átalakításnak, változtatásnak köszönhetően a hazai villamosenergia-termelésnek időnként már több mint a felét adja - legbiztonságosabban és legolcsóbban. Megemlítette, hogy a biztonság növelése érdekében beszereznek egy 4 MW-os mobil Diesel-generátort, és szekunder köri hatásfokjavítás (turbinaátalakítás) során további 18 MW teljesítmény nyerhető, míg a várhatóan beinduló Cl 5-ös program (amely a blokkok mostani 12 hónapos ciklusát 15 hónapra növelné) a teljesítménykihasználási tényezőre hat kedvezően. Az erőmű gondos, kíméletes üzemének köszönhetően már a 2. blokk élettartam-hoszszabbítását is engedélyezték, de a másik kettőre is készül a beadvány. Dr. Aszódi Attila kormánybiztos ezúttal Paks II. engedélyezési eljárásáról beszélt. Mintegy 6500 engedélyről van szó, ami 10 000 oldalnyi beadvány megfogalmazását jelenti. Az építést várhatóan 2018-ban lehet elkezdeni. Hullán Szabolcs, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese beszámolt arról, hogy felkészültek a Paks ll.-vel kapcsolatos feladatokra. Megszülettek az előírások, a szükséges 21 új útmutató. Dr. Kereki Ferenc, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy az „atomkor" embere már együtt él a sugárveszéllyel. Még mindig dilemma az elhasznált fűtőelemek reprocesszálása/ végleges elhelyezése, de készülni kell rá. Keresik a megfelelő geológiai formációt - ha egy kőzetréteg 250 millió évig nem mozgott, akkor a tároló/befogadó funkciót biztonságban ellátja még egymillió évig. Dr. Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke civil szervezetét mutatta be, mely elkötelezett az energiatermelés, az erőműépítés iránt. gyulai PAV-os voltam... Régi fényképeket várunk Az Atomenergetikai Múzeum (AEM) az atomerőmű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos tárgyi emlékek gyűjtése mellett gyűjteni kívánja a volt PAV-os dolgozók munkaidő utáni közösségi életével kapcsolatos fotóit is. Célja, hogy ezzel értékként őrizze a munkahelyi közösség munkaidőn túli összetartozásának élményeit, emlékét, feltérképezze a dolgozók társadalmi életét, a munkahelyi kollektívák és családok közös rendezvényeit. Olyan feketefehér papírképek (negatívok) gyűjtését kezdtük el, amelyeken az atomerőmű dolgozóinak „PAV-os" időszakából baráti, brigádi köreinek mindennapjai örökítődtek meg családi vagy közösségi körben. Olyan fényképeket várunk, amelyekről tudható, hogy kit ábrázol, hol, mikor, milyen esemény kapcsán. A fotókat szeretnénk személyesen, a múzeumban átvenni, vagy az alábbi címre kérjük beküldeni: Atomenergetikai Múzeum, 7031 Paks, Pf.: 71. Bővebb információt a 75/50-74-31-es telefonszámon nyújtunk. AEM atomenergetikai múzeum
