Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-12-01 / 12. szám
2015. december J&r <&> i mym paksi atomerőmű 15 Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak „Azért jöttem ide annak idején, mert váltani akartam, valami újat akartam. Fiatal voltam. Az teljesen más világ volt. Sosem bánom meg! Ha végigolvassa valaki az interjúm, jól látni, hogy én jól éreztem itt magam. Sokfelé dolgoztam, mindig új megbízást kaptam, és mindegyiket szerettem. Ilyen szempontból nem kívánok senkinek sem roszszabbat. Nekem ez a cég megadott mindent. Anyagi, erkölcsi elismerést. Nem akarok nagyképű lenni, de a rengeteg meló és szorgalom meghozta a gyümölcsét. Nem voltam, vagyok mindig a reflektorban, de szépen haladtam előre, és ez nagyon jó..- Tuza János a Dokumentáció Kezelési Osztály (DKO) vezetője emlékszik vissza a kezdetekre. Elvégezte a főiskolát 1975. augusztus 15- én, és még abban az évben elkezdett dolgozni a Tiszai Erőmű Vállalatnál. Először átadták, úgymond „kölcsönbe” a VERTESZ-hez mint üzembe helyező, ahol erősáramú berendezésekkel foglalkozott. Az új erőmű üzembe helyezése után valami másra és újdonságra vágyott. Abban az időben (épp a legjobbkor) kereste meg Füle István a Paksi Atomerőműből, és hívta dolgozni az Üzembehelyezési Főosztályra. 1980. február 16-tól atomerőműves dolgozóként az erőmű irányítástechnikai rendszerek üzembe helyezésének részese lehetett. 1992-1993 között a Beruházási Igazgatóságon dolgozott, az irányítástechnikai főmérnökségen vezető mérnökként az akkor tervezés alatt levő 5-6. blokk műszaki tervezésében vett részt, valamint a villamos szakterületen a CAD-feladatok megalapozását végezte. Később a sors úgy hozta, hogy 1993-2003 között a Műszaki Igazgatóságra és a reaktorvédelmi rekonstrukciós projektbe került. A védelmi rendszer funkcionalitásának kialakításában vállalat főszerepet. A reaktorvédelmi rendszerfunkció-követelmények dokumentumainak elkészítésén dolgozott, valamint a „hagyományos” irányítástechnika tervezését irányította. Befejeződött a projekt mind a négy blokkon, és átkerült igazgatóságon belül a Műszaki Főosztályra a Villamos és Irányítástechnikai Osztályra 2005-ig. A tervezés irányítása volt a fő feladata, a CAD-es munkák koordinálása. 2005-ben az osztály megszűntével az Irányítástechnikai Műszaki Osztályra került 2009-ig, ahol a hagyományos irányítástechnikai csoport vezetésével bízták meg. A legfontosabb munkája itt az Időszakos Biztonsági Jelentésben (IBJ) való részvétel. Ezután 2009. január elsejével megalakult a DKO, amely a céges dokumentációkezelés fontos részévé vált. Felkérték az osztály vezetésére, melyre örömmel mondott igent.- Volt-e valamilyen - akár pozitív, akár negatív - szempontból különösen emlékezetes esemény, történet a kezdetekből?- Az üzembe helyezésen kezdtem, a mérés és vezérlés volt a szakterületem. A szovjet fél akkor kézzel írt ütemterveket készített blokkonként. Az egyiket a mai napig is megőriztem, jelenleg az Atomenergetikai Múzeumban van kiállítva. Akkor még papíron készültek a legfontosabb dokumentumok. Ez egy A/4-es franciakockás lap volt. Szovjet üzembe helyezőkkel készítettük el kézzel írottan, amit mindenki az aláírásával hitelesített. Annak idején kézzel rajzoltunk, ütemeztünk és státuszoltunk. A sárga szín volt a „4-es bizottsági” bejárás, a zöld szín az „üzembe helyezve” és a piros szín volt a „hivatalos próba”. Ezzel a három színnel vezettük az ütemtervet, és a szovjet féllel közösen értékeltük az elvégzett munkát. Ez így működött akkor, ma már teljesen másfajta műszaki háttértámogatás van. Akkor még ilyen technikai színvonal nem létezett, ahogy számítógép sem.- Hogyan alakult a pályád a későbbiekben?- Hét éve vagyok osztályvezető, elérte az osztály azt, hogy az alkalmazott rendszereink készek, és nincs más hátra, mint jövőre, és az elkövetkezendő évekbe üzemeltetni, „csiszolgatni” a 2D- és 3D-tervező rendszert. Az összes fejlesztés elkészült. Most kezdjük aktualizálni a 3D-s modellünket a szkennelt állomány alapján. De a feltárási és helyreállítási munkákban is nagyon hasznos ez a módszer. Fantasztikus dolognak tartom. Remélhetőleg erről részletesen és bővebben majd egy újabb újságcikkben számolhatunk be.- Család, hobbi, szabadidő?- Mindig is horgásztam, nem is eredménytelenül. Az utóbbi időben viszont egy kicsit alább hagyott a kedv. Tennivaló viszont akad bőven. Pakson lakom a családommal kertes házban. Feleségem rokkantnyugdíjas. Van egy lányunk, aki védőnő, férje erőműves, és két gyermekük van. A fiam 27 éves, és szintén az az erőműben dolgozik.- Mi a legfontosabb dolog az életedben?- A többi interjúalany mit válaszolt erre a kérdésre? Nem könnyű ezt megválaszolni. Pár éve munkám elismeréseként Igazgatósági Nívódíjban részesültem. Igazából a dokumentációkezelés egy háttértevékenység. Nincs igazából az előtérben, szem előtt, mégis szeretem. 61 éves elmúltam, és egyre többször gondolok a nyugdíjra, a nyugdíjas évekre. Fiatalpárti vagyok, át kell adni a fiataloknak a stafétát. Úgy gondolom, hogy igazából nagy dolgokat nem vittem véghez. Az elkövetkezendő időkben a család lesz a legfontosabb. (A szerkesztő: Időközben a személyi változás is megtörtént, a nyugdíjba vonulásig műszaki főszakértőként fog dolgozni a Rendszertechnikai Főosztályon. János ígéretéhez híven átadta a stafétát.) OrbánO el-KEP-esztő Szösszenetek és sztorik az erőmű egykori mindennapjaiból Télapó? Mikulás? Mikulás ünnepe december 6. Ilyenkor Télapó, Santa Claus vagy Joulupukki egyaránt útra kelt, repülve száguldó rénszarvasszánon vitték az ajándékokat. Pontosan így történt ez 1977-ben is. (Illusztráció: Mack István, 1977) télapó est Sztnes műsorra! t rajz fii mve Üléssel fűszerezett, érdekes és mulatságos „Mikulás -estet' szerveztünk az Osztályunkon dolgozók gyermekeinek. Az ajándékokkal meglepett apróságok vidámságát ( játékos kedvét még o félelmetes kinézető ka por szakák lat fel fegyver kezelt Télapó sem tudta elvem ni i - igaz, erre nem is törekedett.
