Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-11-01 / 11. szám
14 2015. november Nyugdíjba vonulók 2015 Tizenkilenc kollégánk vonult idén nyugdíjba az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-től. A vállalat a Céggyűrü-ünnepségen búcsúzott tőlük, és köszönte meg a társaságnál munkával töltött hosszú éveket. Néhányukat arról kérdeztünk, mikor kerültek az erőműbe, mit jelentett nekik az atomerőmű dolgozójának lenni, mik a terveik a nyugdíjas évekre? paksi atomerőműmym Berkes Sándor- 1982-ben kerültem az atomerőműbe a Tiszai Hőerőmű Vállalattól, ahonnét blokkgépészként érkeztem. Pakson turbinagépészként kezdtem, majd turbinaoperátor, s végül turbinafőgépész lettem, amely beosztásban huszonöt évig dolgoztam. Mentori feladatokat is elláttam, nagyon sok fiatallal foglalkoztam. Egy választott tisztséget töltöttem be 2004-től: a MÉSZ elnöke, s egyben az MVM-cégcsoport szakszervezeti elnökhelyettese lettem nyugdíjazásomig. 2007-től 2015-ig, azaz nyolc évig a felügyelőbizottságban felügyeltem társaimmal az atomerőművet. Kifejezetten büszke voltam rá, hogy az atomerőmű dolgozója lehettem. Szakmailag nagyon sokat jelentett, már gyermekkoromtól vonzódtam a nagy gépekhez. Ebben a nagy műben, az atomerőműben igazán meg lehetett találni ezeket a nagy gépeket és a turbina igazán nagy gép volt, aminek végül is a főgépésze lettem. Mindig büszke voltam arra, hogy a Paksi Atomerőmű dolgozója lehetek. Az életem részévé vált az itt eltöltött 33 év alatt, és nehéz szívvel jöttem el nyugdíjba. Nyugdíjba vonulásom napjától egy külföldi egyetemen ismét teológiát tanulok. Van már egy teológusi diplomám 15 éve, s most egy másoddiplomát akarok szerezni. Leginkább bibliai ókori nyelveket tanulok. A másik nyugdíjasnak való dolog, amit csinálok az, hogy ismét nagy örömmel kezdtem bele a borászkodásba. Feleségemmel együtt továbbra is Pakson élünk, két leánygyermekünk van, és hat unokánk. Lovászi Zoltánná- Több mint negyvenéves munkaviszonnyal rendelkezem, amiből közel harminc évet az atomerőmű kötelékében töltöttem el. Az Energetikai Szakközépiskolában kezdtem, majd folytattam az erőműben az Ipari Biztonsági Főosztályon, azt követően pedig a Tájékoztató és Látogatóközpontban, ahonnan az Atomerőmű újság főszerkesztőjeként mentem nyugdíjba. Az atomerőmű vonzásában Pécsről kerültünk Paksra 1979-ben. Nagyon szeretjük ezt a várost, és én különösen örülök annak, hogy amióta nyugdíjas lettem, jobban rá tudok csodálkozni a város szépségeire, több időt fordíthatok a kulturális programokra is. Nyugdíjas éveimet kiegyensúlyozottan, kedvemre szeretném tölteni. A legszebb, legörömtelibb elfoglaltságom az unokáimmal való játszadozás, időtöltés. Marcikám már 11 éves, Kornélka 3, Fruzsika pedig 1 éves. Nagyon büszke vagyok családomra, akik megérdemlik, hogy többet foglalkozzam velük, a kedvükben járjak, a segítségükre legyek. Számomra megtisztelő érzés, hogy a Paksi Atomerőmű dolgozója lehettem, és hogy 2001-ben Urántoll díjban, 2007-ben Céggyűrű kitüntetésben részesülhettem. Úgy gondolom, ha valaki olyan helyen végzi a munkáját, mint Magyarország egyetlen atomerőműve, akkor feladatát mindenképpen a legjobb tudása szerint, felelősségteljesen és becsülettel kell ellátnia. Medveczky Gábor - Művezetőként dolgoztam az Automatika Osztályon. 1977-ben kerültem az atomerőműbe a Dunamenti erőműből. Gyöngyösi vagyok, ott kezdtem a szakmát a Gagarin-erőműben. Mikor Paksra kerültem, csoportvezető lettem a villamos laboratóriumban, vagy ahogy most nevezik, az Automatika Osztályon, majd művezetőként dolgoztam az utolsó munkanapomig. Harmincnyolc évet dolgoztam az atomerőműben, és negyvenhatot az iparágban. Az előző munkahelyeimen is a villamos laboratóriumban dolgoztam. Nagyszerű dolog volt az atomerőmű dolgozójának lenni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az első nullrevízióktól, az üzembe helyezésen, a karbantartáson, üzemeltetésen és a rekonstrukciókon keresztül mindenben részt vehettem, az első kapavágásoktól az utolsó munkanapomig. Nekem minden nap, minden percében nagyszerű dolog volt itt dolgozni. Egyelőre most fogalmazódik bennem, hogy mit is fogok csinálni nyugdíjas éveimben. Még pár évig a szakmával szeretnék foglalkozni. Egy lányom van az előző házasságomból, aki Németországban él. Feleségemnek két gyermeke van, mind a ketten már felnőttek, és Budapesten élnek. Herman Géza- A DÉDÁSZ kaposvári üzemigazgatóságán dolgoztam tervező mérnökként, innen érkeztem 1982- ben az erőműbe, a Villamos Laboratóriumba 2 gyermekes családapaként. Az akkori gazdasági vezetőm, Riczkó József lehetővé tette a csaknem zavartalan műszaki munkát. 1985-ben az osztályon szervezeti változások voltak (a hírközlés levált), talán ez az az időpont, mikortól vezetői munkát végzek, néhány hónap múlva már átvehettem kinevezésemet Pónya József vezérigazgató úrtól. Az osztály szakembereivel közösen nagyon szép munkát végeztünk, uraltuk a villamos szakma minden részét és szépségét. Személyes részvétel valamennyi blokk üzembe helyezésénél, kis és nagy volumenű átalakítások és rekonstrukciós munkák végrehajtása, a teljesség igénye nélkül: STARO-ETA-beépítések, dízelvezérlés-cserék, generátor-főtranszformátor védelmi rekonstrukciói, 400 kV-os állomás védelmi rekonstrukciója és a legújabb a 6 kV-os elosztók irányítástechnikai rekonstrukciója. Nagyban hozzájárultunk, hogy a blokkok a jelenlegi szinten üzemelhetnek. Ez év nyarán döntöttem: átadom az osztályt az utódomnak. Mi lesz a nyugdíjas évek alatt? Még nem tudom pontosan, de szeretek kertészkedni, óriási hobbikertet művelek. Gyakran megyek kisebb-nagyobb 50-100 km-es kerékpáros túrákra, ahol a jó levegő és fizikai igénybevétel felfrissít és megpihentet. Három felnőtt gyermekem, négy unokám és a nyugdíjas feleségem is ad feladatot számomra. Jelenleg mintegy szakmai életpálya levezetéseképpen az MVM Paks II. villamos szakembereivel közösen dolgozom, és próbálom átadni a 33 év alatt megszerzett szakmai tapasztalatokat. Kunnerné Grósz Katalin- Tősgyökeres paksi vagyok, itt születtem, itt nőttem fel, első munkahelyem a konzervgyár volt. 1997-ben kerültem az erőműbe, és 2002-ben lettem PA Zrt.-s. A Kontrolling Főosztályon költséggazdálkodási kontrollerként dolgoztam. Nagyon szerettem az erőműben dolgozni, jó munkatársaim voltak, nagyon jó volt velük együtt dolgozni. A nyugdíjas éveimet férjem, két fiam és családjaik, illetve unokáim körében szeretném nagyon sokáig élvezni. Wollner Pál Fotók: Wollner Pál
