Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-01-01 / 1. szám

fotó: Wollner Pál 2015. január <Q> mym paksi atomerőmű 21 Munkatársaink szabadidőben Coffee Ring A Paksi Atomerőműben még a múlt évben elhatározták, hogy a céges rendezvényeken az atomerőmű munkatársaiból létesített zenekarokat hívják fellépésre, bemutatkozási lehetősé­get adva számukra. Ennek keretében adott műsort a cég év végi ünnepi rendezvényén a Coffee Ring nevű formáció. A zenekar négy tagból áll, 2014-ben alakult. Eleinte csendesebb formában gondol­kodtak, főként akusztikus dalokat szólaltattak meg, majd az élőzene hatása arra késztette őket, hogy áthangszereljék a csendes dalokat is. így lett belőlük a jelenlegi formáció, amelynek stí­lusa valahol az indie rock felé keresendő. A tehetséges tagok: Mácsai Zoltán énekes, gitáros, munkáját tekintve vezető mérnök (MIG RTFO RTO Villamos és Irányítástechnikai Csoport), Árki Zsolt basszusgitáros, aki technológusként dolgozik (MÍG RTFO RTO Villamos és Irányítástechni­kai Csoport) Mácsai Tamás dobos, aki ügyeletes műszerészként tevékenykedik (ÜVIG ÜVFOIÜO Operatív Személyzet E műszak) és Pintér Petra énekes, gimnáziumi tanuló. Sipos-Szabó Csilla A szőttesek világa A kézimunka ismét virágko­rát éli. Sokan vannak, akik e hobbit választ­ják kikapcsoló­dás, feltöltődés szempontjából, ezáltal kilépve a hétköz­napok megszokott taposómalmából. így tett Sóthy Györgyné, Irénke is, aki 2004-ben kezdett az erőműnél dolgozni, és jelenleg szakmai titkári pozíciót tölti be a Műszaki Főosztályon, Tóth Pál főosztályvezető mel­lett.- Mióta kézimunkázol, és melyik formáját sajátítottad el először?- Mondhatnám úgy is, hogy mióta az eszemet tudom, kézimunkázom. Anyai nagymamámtól sajátítottam el a különböző műfajokat, és általa szerettem bele e hob­biba. Először jött a hímzés, majd a kötés, a gobelin, a horgolás és három éve a szövés. Ebből ma már csak a horgolást és a szövést művelem.- Miért épp a szövést választottad fő irányvonalnak?- A szövés régi nagy álom volt, ám azt el kell mondani róla, hogy nagy anyagi vonza­­ta van, valamint nagyon időigényes. Nincs olyan, hogy akármikor leteheted, és nem is érdemes 1-2 óránál kevesebb időt rászánni.- Kik segítettek ezen az úton elindulni?- Burián Mónika népi iparművésztől ta­nultam meg az alapokat, majd Bordácsné Kishoni Erika, 71 éves Zsiga-díjas népi ipar­művész az internet és a telefon segítségével tanított. Tőle sajátítottam el az apró kis fogá­sokat, a rajzok készítésének technikáját. Ket­tejüktől tanultam meg a szövés tudomány részét, úgymond a tudományos szövést. Majd Páll Etelkától, aki a székely festékesek mestere, Gyergyószentmiklóson sajátítot­tam el az úgynevezett örömszövést, vagyis hogyan kell örömmel szőni. Elmélete sze­rint minden minta tökéletes, és egy szövés nem is szövés, ha nincs benne hiba. Vele is telefonon, valamint a facebookon tartom a kapcsolatot, és a fonalak nagy részét is tőle szerzem be. Rajtuk kívül persze nagyon sok segítséget kapok a családomtól, kollégáktól. Szüleimtől kaptam például az 50. születés­napomra a szövőszéket. A férjem részéről végtelen türelmet kapok, mert ha egyszer elkezdek szőni, akkor megáll és megszűnik körülöttem a világ.- Mesélnél arról, hogyan kell elképzelni a szövés menetét?- Először tervrajzot készítek, amit ha­sonló színekkel kell megrajzolni, amilyenre a valóságban szeretném. Ezt milliméterpa­pírra kell megrajzolni, majd ennek alapján kell kiszámolni a fonalat. Ez kb. egy napot vesz igénybe. Az, hogy egy szőnyeg elké­szítése mennyi időt vesz igénybe, méret- és mintafüggő. Volt, hogy például egy 75x200- as szőnyeget 5 nap alatt készítettem el, de volt, hogy egy ekkora méret beletelt 5 hétbe is. Majd ezek után jön az utómunka, amikor leveszem az állványról és letisztázom, vagy ha épp úgy adódik, akkor vendégrojtot ké­szítek rá.- Nemrégiben pedig kiállítást is láthat­tunk a műveidből.- így van. Ennek létrejöttét Gutái Julika könyvtárosnak köszönhettem, ő kezdemé­nyezte ennek megszervezését. A kiállítást 2013 szeptemberében rendeztük a könyvtár galériájában. Nagy öröm volt ez számom­ra, meglepő volt mind a siker, mind pedig a látogatottság. Még hosszabbításra is sor került, ugyanis az eredetileg meghirdetett 4 hét helyett 7 hétig volt látogatható.- Most mivel foglalkozol?- Az adventi időszakban a szövés kicsit háttérbe szorul, most inkább a horgolásé a főszerep, amikor is kendőt, sapkát, karácso­nyi díszeket készítek, főleg ajándékozási cél­ból. Egy hónap alatt most például 9 kendő, 20 angyalka került ki a kezeim közül, vala­mint szatyrokat szőttem ajándékba. Ilyenkor nagyon szigorú szabályok szerint zajlik az életem, hogy se a munkahelyen, se az ottho­ni teendőimben ne maradjak el.- Jövőbeni terveid, céljaid?- Jelenleg a Népi Mesterségek és Művé­szetek Szakközépiskolájában tanulom a szö­vést, és mellette és népijátszóház-vezetőnek is tanulok. Ez havi egy hétvégét vesz igénybe. Fia ezt elvégzem, akkor utána a 10-12 éves lányoknak, valamint nyugdíjas hölgyeknek szeretnék szakkört rendezni. A fiatalabbakat a népi játszóház, míg az idősebb korosztályt a szövés rejtelmeibe szeretném bevezetni. Keszthelyi Katalin A közös zenélés ereje A Vetővirág Népzenei Együttes tízéves megalakulásának alkalmából adott jubi­leumi koncertről az Atomerőmű újság is beszámolt. Azonban az együttesről szóló tudósítást nemcsak ez teszi időszerűvé, hanem az is, hogy jelenleg három aktív kollégánk is játszik benne: Kovács Lajos karbantartási műszaki ellenőr, Fink Gá­bor környezetvédelmi csoportvezető és Vájer Attila dozimetriai szolgálatvezető. Rovatunkban őket mutatjuk be a közös zenélés oldaláról, egyszersmind a közös zenélést az atomerőműves szakemberek szemszögéből. Az együttes baráti alapon szerveződött és kezdett zenélni, még 2004-ben. Ez egyfaj­ta örömzenélés volt, ám néhány hónappal később - Birinyi József népzenekutató és Pados Ferencné zenetanár bíztatására - „koncertező” zenekarrá alakulásuk is meg­történt. Paksi vonatkozású nevet kerestek maguknak. Farkas Sándor botanikus, a „Paks határának védett növényei” című könyv szerzője ajánlott néhányat a kör­nyékbeli védett növényekből. Ezek közül választották a vetővirágot. Ez egy kismére­tű, a nárciszokra emlékeztető sárga virágú növény, ami a nevét onnét kapta, hogy a vi­rágai az őszi vetések idején nyílnak. Paks közelében a Vörösmalmi-tó környékén gyakran látható október közepe táján. A zenekar művészi hitvallását Kodály Zoltán megragadó aforizmája foglalja ösz­­sze: „...És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik; a népdal is mennél többekké lesz, annál na­gyobb lesz világító és melegítő ereje.” En­nek szellemében végzik kultúrmisszióju­­kat, hogy a népdal hasonlóképpen kitöltse az emberek mindennapjait és gondolatait, mint egykor. Repertoárjuk igen színes. Ju­bileumi koncertjük programjában például a következő válogatás szerepelt (nem szá­mítva a vendégművészek produkcióit): Tolna megyei népdalcsokor, katonadalok, dél-dunántúli - Baranya megyei népdal­csokor, Kalocsa környéki csokor, alföldi népdalok - kiskunhalasi csokor, sárközi dallamok, szatmári csokor. Az együttest tagjai: Vájer-Nagy Ma­riann, Pados Ferencné, Mach Veronika, Török Krisztina, Madács Györgyné, Varga János (aki nyugdíjas turbina-karbantartó), valamint a három, jelenleg is aktív kollé­gánk. Kovács Lajos alapító tag, a zenekar veze­tője, citerán, tekerőlanton játszik, emellett énekel is. Kiterjedt kapcsolatokkal rendel­kezik a népzene világában, ami egyaránt hasznosnak bizonyult az együttes tagjai­nak toborzásakor és a fellépésekbe bevont vendégművészek felkérésekor. Lajos a Turbina és Forgógép Karbantartó Osztá­lyon dolgozik immár 31 éve, jelenleg kar­bantartási műszaki ellenőrként. Feladata a szivattyú-karbantartással kapcsolatos te­vékenységek koordinálása, műszaki ellen­Kovács Lajos Fink Gábor Vájer Attila őrzése, elsősorban a bedolgozó külső cégek viszonylatá­ban. Részt vesz a szivattyú-karban­tartásnál felmerülő műszaki problé­mák kezelésében, a műszaki megol­dások kidolgozásában és megvalósításuk szervezésében. Végez néhány olyan admi­nisztratív tevékenységet is, amelyek az osz­tály működéséhez feltétlenül szükségesek. Fink Gábor szintén alapító tag, citerás és énekel. „Az örömzenélés - mondja - a hét egy napján a munka szigorú ritmusá­ból, a taposómalomból való kimozdulást jelenti. Amikor összejövünk, mindannyi­unk számára öröm. Előfordul, hogy inkább a beszéd kerül előtérbe. Ez főleg nálam esik meg, és ilyenkor a hangszert kissé mellőz­zük. Jó dolog elbeszélgetni, hiszen baráti közösség vagyunk. Előbb elmeséljük, hogy kivel mi történt, és csak utána csapunk a húrok közé.” Gábor az erőműben környe­zetvédelmi csoportvezető a Környezetvé­delmi Osztályon. Feladata többek között az erőmű vízi létesítményei létesítésének és üzemeltetésének hatósági engedélyezteté­se, a kapcsolódó helyszíni bejárások, terv­zsűrizés, beadványozás; környezetvédelmi ellenőrzések az erőmű területén; részvétel az évenkénti környezetirányítási rendszer auditokon; az erőmű környezetében lévő felszíni és felszín alatti vizek megfigyelése, minőségének ellenőrzése, hatósági adat­szolgáltatások készítése (például ivóvíz-ki­termelésről, légszennyezőanyag-kibocsá­­tásról, locsolóvíz-felhasználásról). Vájer Attila a párjával csatlakozott a ze­nekarhoz. Esetükben tehát családi progra­mot is jelentenek a próbák és a fellépések. Attila énekléssel járul hozzá a csapat sike­réhez. Az atomerőműben három műszakos munkarendben dolgozik a Dozimetriai Osztály szolgálatvezetőjeként. Feladata a szolgálat munkájának operatív irányítása, a sugárvédelmi rendelkezések meghoza­tala. Munkatársaink atomerőműves felada­tait és szabadidős zenélését megismerve méltán mondható el: nagyszerű dolog, hogy a munkahelyi kapcsolatok nem feltét­lenül merülnek ki a kollegiális viszonyban, hanem akár művészi közösséggé is bonta­kozhatnak, és ugyancsak nagyszerű, hogy zenéjükkel sokaknak örömet okoznak. Prancz Zoltán fotók: Bodajki Ákos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents