Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-07-01 / 7. szám
14 2015. július <#> „ „ mym paksi atomerőmű Szakmák az atomerőműben Sorozatunkban ez alkalommal a Műszaki Igazgatóságon, a Műszaki Főosztály Gépész Műszaki Osztályán dolgozó Hamvas Attila berendezéstechnológia-vezetővel beszélgettünk. Attila nyírségi származású. Édesapja 1977-től az atomerőműben dolgozott, családja 1979-ben, Attila születésének évében költözött Paksra. A paksi Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett, majd a Dunaújvárosi Főiskola karbantartás szakirányán szerzett gépészmérnök diplomát. 2001 szeptemberében atomixes kölcsönzött munkavállalóként került az erőmű (akkori nevén) Karbantartás Technológiai Osztályának (KTEO) fővízköri csoportjához. Bár a szervezet neve és feladata többször módosult (jelenleg Gépész Műszaki Osztály), Attila a kezdetektől fogva ugyanannál az asztalnál dolgozott ez év januárjáig. Az MVM PA Zrt. állományába 2005-ben nyert felvételt berendezésmérnökként. A korábbi években elsősorban a reaktor-karbantartás területén tevékenykedett. - Szerencsém volt, mert igen érdekes, szakmai kibontakozásra, fejlődésre lehetőséget biztosító munkákban vehettem részt - mondta. - Ilyen volt például a 2003-as üzemzavar utáni Helyreállítási Projekt és az azt követő Tokozott Üzemanyag Team, illetve a Tokozott Üzemanyag Kiemelt Projekt tevékenységében való közreműködés is. Elmondása szerint hasonlóan érdekes, egyedi munka volt a 3. blokki 1. számú revíziós akna rekonstrukciója és a pihentetőmedence és hűtőköre vizsgálatainak 2013-as munkálatai (még a mostani TG-projekt megalakulása előtt), amelyben jelenleg - elsősorban munkaköri változás miatt - már nem vesz részt. Idén január közepén került jelenlegi (berendezéstechnológia-vezető) munkakörébe főnöke, Tóth Ferenc (Tofe) hirtelen, tragikus halála miatti változások következtében. Egyelőre ismerkedik új feladataival, ami elsősorban az osztályon dolgozó kollégák munkájának segítése, összefogása, az osztályra beérkező és az osztályon képződő, rábízott műszaki feladatok irányítása, nyomon követése, olykor többszakmás feladatok öszszefogása, koordinálása, értékelések, elemzések készítéséből áll. A kollégáival igen jó a kapcsolata, többségükkel közel 15 éve dolgozik együtt, az egymáshoz való viszonyuk jellemzően baráti, magánéleti dolgokban is segítik egymást. Szabadidejével kapcsolatban elmondta: - Az elmúlt időszakban szabadidőből nem sok jutott, lévén, hogy nemrég értünk egy építkezés végére. Igyekszem minél több időt tölteni párommal, Évával és 2,5 éves kisfiámmal, Nimróddal. Üj hobbim (a családi házzal együtt jött) a kertépítés/szépítés, igaz lassan haladok vele. Kerékpározni is szeretek. Igazi, régi, gyerekkorom óta tartó szenvedélyem a motorozás, de erre mostanában kevéske időm jut csak, mindössze évi néhány alkalom, de ennyivel is elégedett vagyok. Kárpáti Viktor Generációk Frast család Rovatunkban ismételten egy olyan családot szeretnénk bemutatni, ahol több generáció életét alapjaiban határozta meg az atomerőmű múltja, jelene. Sikerült munkahelyük szeretetét, az atomerőmű iránti elkötelezettségüket átadni a családban felnövekvő gyermekek számára. Beszélgetőtársunk Frast Etelka és fia, Krizák Milán. Frast Etelka 1967. január 30-án született Szekszárdon. Az általános iskolát és a gimnáziumot Pakson végezte. 1985. november 12-én az atomerőmű Üzembehelyezési Főosztályára nyert felvételt dokumentátor munkakörbe. Édesanyjától, aki az elsők között létesített munkaviszonyt az atomerőművel - 559-es törzsszámmal - sokat hallott a PAV belső világáról. A szülői segítő háttér, a szűkebb kollektíva közvetlensége, segítőkészsége nagyban segítette Etelka beilleszkedését, erőművi betanulását. Fiatal pályakezdőként minden ismeretet munka közben kellett megtanulnia, megértve a technológia egészét, annak főbb részeit, az alfanumerikus azonosítási rendszert. Már az erőmű indulási éveiben is kimagasló, korszerű infrastruktúra segítette a feladatok elvégzését, aminek működtetéséhez szükséges volt Etelka és kollégái kitartó szorgalma. Az elkövetkezendő másfél évtizedben koordinátorként és költséggazdálkodóként dolgozott. A 2000-es évek kezdete óta titkárnőként, szakmai titkárként lát el kiterjedt feladatokat felső vezető mellett. Jelenleg a humán igazgató közvetlen kollégája, ahol bizalmon alapuló felelősségteljes munkát végez. Presztízsnek tartja, hogy az atomerőműben dolgozhat. Édesanyjához hasonlóan ő is biztos hátteret teremtett gyermeke számára, gondoskodó szeretettel támogatta fia önmegvalósítását, kiteljesedését. Soha sem szerette volna korlátok közé szorítani terveit. Etelka szabadidejében könnyűzenei koncertekre jár, szívesen olvas regényeket, egyéb irodalmi műveket, de imádja a színház világát is, szívesen jár előadásokra, ahol kedvenc színészei előadásában egy-egy jó komédiát, zenés vagy drámai darabot megtekintve feltöltődik, kikapcsolódik. Krizák Milán 1989. július 8-án Dunaújvárosban született. Gyermekkorát, majd később iskolás éveit is Pakson töltötte. Társadalomtudományi érdeklődéssel és sikeres gimnáziumi érettségivel a tarsolyában felvételizett a Pécsi Tudományegyetem politológia szakára, ahol az alapszakot sikeresen elvégezte. Mivel élete szerves része az aktív sport, az egészséges életmód, no és a kommunikáció színes világa is felettébb érdekli, ezért sportriporteri képesítést is szerzett Budapesten. Milán úgy látja, hogy az önmegismeréséhez, személyiségének, kommunikációs képességeinek fejlődéséhez hozzásegítették ezek az évek. Véli, hogy a jó munkához elengedhetetlenül szükséges a nyitottság, a közvetlenség, a befogadó készség, amelyek birtokában könnyebb volt az a váltás, amikor az erőmű Külső Technológiai Osztály munkaerő-utánpótlása keretében az Atomix Kft.-nél betanuló gépészként felvételt nyert. Jelenleg a betanulás hónapjaiban jár, nyáron pedig már az elméleti szakmai alapismeretek, sikeres vizsga birtokában megkezdi a műszakosok egyáltalán nem könnyű életét. Vonzó számára, hogy az utánpótlás jegyében számos fiatallal dolgozhat együtt. Az egymás között kialakított intenzív kommunikáció, életkori sajátosságaik egyezősége, a jelenkor technikai vívmányainak aktív használata, elősegítik csapattá válásukat, műszakos közösséggé formálódásukat. Reméli, hogy az oktató kollégáktól, a vezetőktől, a munkatársaktól elsajátított tudással, a náluk tapasztalt hozzáállással és munkakultúrával teljes értékű tagja lehet ennek a mikrotársadalomnak. Az erőművi közösség értéket teremtett és teremt, a vállalat pedig a stabil működésével egzisztenciát és a szakmai karrier lehetőségét biztosítja. Milán első, közvetlen benyomásai igen kedvezőek, visszaigazolva látja édesanyja és nagymamája szavait, akik biztatták, hogy érdemes erőműves műszaki pályára lépnie. Tervei között szerepel, hogy a közeljövőben önállósodik, külön lakásba költözik, később pedig jöhet a családalapítás. BRóbert
