Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-06-01 / 6. szám

04.—■■■..................................... <Q> mym paksi atomerőmű 2015. június Szakmák az atomerőműben Sorozatunkban az elmúlt években a Karbantartási Igazgatóság szervezetei­nél dolgozó munkatársakat mutattuk be. A következő hónapokban a Műszaki Igazgatóságon, a Műszaki Főosztály Gépész Műszaki Osztályán dolgozó kol­légákkal ismerkedhetünk meg. Ez alkalommal a Reaktor Csoportból Kugli József vezető berendezésmérnökkel beszélgettünk. József 1971-ben, Szekszárdon született. A gyerekkorát Faddon töltötte. A tol­nai Földvári Mihály Gimnáziumban érettségizett, ezt követően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­tem Gépészmérnöki Karán, energetikai üzemmérnök szakon folytatta tanul­mányait. A diploma átvétele után, 1993 októ­berében került a Reaktor Karbantartó Osztályra mint reaktorszerelő mér­nök. A „C” műszakban kezdett, majd a sorkatonai szolgálat után, 1998-tól szerelésirányító mérnökként, egy mű­szakos munkarendben dolgozott to­vább. 2005-ben, a társaság átszervezése során került jelenlegi munkahelyére, a Gépész Műszaki Osztályra. A Reaktor Csoportban kezdetben berendezésfele­lősi feladatokat látott el, 2009-től vezető berendezésmérnökként tevékenykedik. József az évek során különböző szak­mai képzésekkel bővítette ismereteit, a minőségellenőri képzéstől kezdve, az SAP diszponensi feladatokhoz kap­csolódó képzéseken át részt vett az AS6 különböző moduljainak oktatásain, értékelemző szaktanfolyamon, illetve hatósági jogosító vizsgával (berende­zésfelelős) és Atomerőművi Minősített Oktató képesítéssel is rendelkezik. A Reaktor Csoportban jelenleg egy berendezésmérnök és egy berendezés­felelős kolléga dolgozik, József remé­nyei szerint a négyfős csoport hama­rosan ismét teljes létszámmal tud majd működni. A csoport feladata a reak­tor-karbantartás műszaki hátterének biztosítása, a főjavítások előkészítése, tervezése, a reaktorberendezés meg­felelő műszaki állapotához szükséges átalakítások, javítások koordinálá­sa, a biztonsági tartalék alkatrészek rendelkezésre állásának felügyelete, valamint a reaktor-karbantartáshoz szükséges műszaki dokumentáció lét­rehozása. József elmondta, a főjavítás megtervezése, és az ahhoz szükséges dokumentációk megfelelő időben és minőségben való elkészítése komoly feladatot jelent. A reaktorberendezés túlnyomó része nem cse­rélhető elem, ezért nagy fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy ezek a részegységek az erőmű élettartama végéig megfelelő műszaki állapotban legye­nek. A szükséges átalakítási, javítási munkákat a reaktorberendezés ABOS1 besorolása miatt is kiemelt körültekin­téssel kell végezni, ehhez kapcsolódóan folyamatosan figyelemmel kell kísérni­ük a nukleáris biztonság szempontjá­ból fontos biztonsági tartalék alkatré­szek rendelkezésre állását is. A csoport feladatai közé tartozik a rendszeres Nemzetközi Atomenergia Ügynökség EURATOM-ellenőrzések feltételeinek megteremtése is. József elmondta, az erőmű szívé­nek tekinthető (reaktor-)berendezés­­együttes különleges figyelmet kap mindenkitől: „A kollégákkal és a társ­­szervezeteinkkel kialakított jó munkakapcsolatokat fenntartva, felelősségün­ket átérezve, megfontoltan végezzük a munkánkat.” I Munkakörével kapcsolat­ban megjegyezte, a főjaví­­j tások alatt, a műszaki fő­­£ osztályvezető készenlétesi feladatainak ellátása komoly pluszter­helést jelent. József 1994 óta Pakson lakik, nős, fe­lesége az OVIT-nál dolgozik. Két gyer­mekük van, a tizenhat éves Ákos és a hétéves Flóra. Szabadidejében pénte­kenként az ASE öregfiúkcsapatában focizik. Kárpáti Viktor Generációk Turbucz család Rovatunkban ismételten egy olyan családot szeretnénk bemutatni, ahol látható, hogy az atomerőmű indulási éveiben fiatal munkavállalóként Pakson letelepedett család életében hogyan volt, illetve van jelen az atomerőmű, mit jelent számukra az atomerőmű iránti elkötelezettség, és hogyan sikerült munkahelyük szeretetét átadni a családban felnövekvő gyermek(ek) számára. A Turbucz családból László, az édesapa és fia - aki szintén László - a beszélgetőtársunk. Az idősebb Turbucz László 1962-ben Miskolcon szü­letett. A boldog gyermekéveket követően a 3-as számú Miskolci Szakközépiskolában általános gépész szakon végzett. Két év katonai szolgálatot követően a Miskol­ci Távhőszolgáltató Vállalatnál helyezkedett el, de már a katonaévek alatt figyelmes lett egy álláshirdetésre, melyben gépész végzettséggel munkavállalókat ke­resett az atomerőmű, ráadásul lakás biztosítása mel­lett. így 1983-ban pályázatának beadását, majd sike­res felvételét követően turbinagépész munkakörben kezdte meg munkáját az atomerőműben. Szakmai betanulását, tapasztalatszerzését követően közel egy évig turbinaoperátorként dolgozott a 2. blokkon, majd 1987-2009 között főgépész volt a 4. blokkon. Immár 6 éve pedig szekunder köri művezető a ll-es kiépítésen. Fiatalként, teli tervekkel, egy alföldi lány kezét kérte meg. Önálló életük a barátságos Kurcsatov úti lakó­­környezetben indult el, ahol lakásuk nagyon otthonos és élhető volt. Véleménye szerint az erőművet a kolle­giális munkakapcsolat jellemezte, illetve jellemzi; igaz a régmúltban másként jelent meg mindez a minden­napokban. A közös akarat, célok ma is hasonlóak, de az atomerőmű üzemeltetési feltételei, szabályzói sokat módosultak. Az akkori atomvárosba érkezők közül az­óta többen elköltöztek, Paks város arculata megújult és letisztult. Családapaként rendkívül nagyra értékeli a biztos munkahelyet. Az a tény, hogy valaki az atom­erőműben dolgozhat presztízsértékű, ezért fia pályavá­lasztásakor - háttérből támogatva - igyekezett László figyelmét felhívni ezekre az értékekre. Pályájának első éveire visszagondolva úgy látja, hogy komoly előnyt jelentett számukra az a körülmény, hogy szinte vala­mennyien pályakezdőként kezdtek el dolgozni az akko­ri PAV-nál. A most erőműbe érkező fiatalokat ők szintén segítőkészen fogadják, felkarolják, támogatják a beil­leszkedésüket, persze ez már más helyzet az akkorihoz képest. László rendszeresen sportol, fontos számára az egészséges életmód, szabadidejének egy részében pe­dig parasztházuk korhű felújításával foglalkozik. A Turbucz család gyermeke László, 1985-ben szüle­tett Szekszárdon. Kisgyerekkorát a paksi lakótelepen töltötte, majd a család 1996-ban az óvárosba, családi házas környezetbe költözött. Az általános iskolai évek után az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumba ke­rült, ahol az érettségi vizsgát követően 1 év továbbtanu­lással technikusi végzettséget szerzett. Életét döntően meghatározta a sport szeretete. 8 éves korától hosszú időre a kajak töltötte ki mindennapjait, napi rendsze­rességgel edzésekre, sportversenyekre (megyei verse­nyek, diákolimpia stb.) járt, így a tinédzserkori bulizások elmaradtak ezekben az években. 17-18 éves korában részben igyekezett pótolni a kimaradt bulikat, a kötet­len beszélgetéseket a haverokkal. Édesapján keresztül látta azt az egzisztenciális biztonságot, amit saját maga számára is el akart érni. Ezért 2004-ben pályázott az atomerőműbe, de 2006. évi felvételéig a köztes idő­ben a kereskedelemben dolgozott. Irányítástechnikai műszerész munkakörbe nyert atomixes felvételét köve­tően a betanulás, az erőműves gyakorlat, szakmai rutin megszerzése után 2008 áprilisától erőműves állomány­ba került, az Irányítástechnikai Üzemviteli Osztályra. Anno édesapja a kollégáiról sok történetet mesélt, így bekerülve közéjük sokkal könnyebb volt a beilleszkedés számára. László esetében a munkakapcsolatok kialakí­tását nagyban segítette, hogy jelenlegi munkatársai kö­zül sokat már gyerekkorában megismerhetett. Számára I ők „többek, mint munkatársak". A munkahelyen kívül a is számos esetben találkozhatnak egymással. így ami- 1 kor a blokkokon végzett sűrű munkák közepette pár 1 perc lazításként válthat kötetlenül néhány mondatot, az hozzájárul a szoros kollegiális viszony, a jó hangulat kialakításához. Tervei között szerepel a felsőfokú tanul­mányok elvégzése, az önálló lakhatás megteremtése és a családalapítás. Az egészséges életmód, sportolás, testmozgás napi szinten jelen van az életében, csakúgy, mint az édesapja esetében. Beszélgetésünk végén mindketten megerősítik, hogy az atomerőmű speciális jellegéből adódóan fon­tos, hogy a dolgozói nyitottak, egymással szemben el­­fogadóak legyenek. Az atomerőmű pedig megteremti a folyamatos tanulás, szakmai tapasztalatszerzés lehető­ségét. BRóber

Next

/
Thumbnails
Contents