Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-05-01 / 5. szám
22 2015. május <W> mym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Hernek Tiborné Margó- Kérlek, mesélj az életedről és a nyugdíjas éveidről!- Nagyon elszaladt az idő. Az idén februárban volt 35 éve, hogy Pétfürdőről Paksra költöztünk. Az erőműben a Sugárvédelmi Osztályon, a dozimetriai laborban dolgoztam. Szerettem a munkámat, mindig igyekeztem a legjobb tudásom szerint végezni. A dozimetrálás kapcsán rengeteg embert ismerhettem meg. Összetartó kollektívánk volt, a mai napig az összejövetelekre meghívást kapok. A nyugdíjas éveimet 1993. december 31- én kezdtem meg. Az időmet igyekeztem az elmúlt 22 év alatt hasznosan eltölteni. Kezdeti időben az unokám még kicsi volt, és többször elkelt a segítség a szülőknek. Nagyon szerettem ezt az időszakot, és azóta is nagyon szoros a kapcsolatunk Bálint unokámmal. A nyugdíjasklubba 18 éve járok, ahol tartalmasán, egymásra figyelve és segítve, vidáman töltjük az időt. Nagyon jó kimozdulni itthonról és emberek között lenni! Éves szinten szervezett programjaink vannak, amelyeken részt szoktam venni. Legutóbb Visegrádon és Szentendrén jártunk. Budapesten, az Operettszínházban gyönyörű előadásokat láttunk. Pakson is van színházbérletünk korlátozott számban, akinek kedve van, elmehet az előadásra. A gyógyfürdők is népszerűek a nyugdíjasok körében. Évente egyszer, egy „nyugdíjas” hetet tölthetünk Balatonfüreden. Negyedévente az aktuális névnapokat szoktuk köszönteni, a legutóbbin 93-an voltunk, és ha jól emlékszem, 22-en voltak az ünnepeltek. Komoly szervezés előzi meg a rendezvényt. Többen szerepelnek műsorral, én általában verssel köszöntőm az ünnepeiteket. Jó látni, amikor a szemek fényesebben csillognak, és megérinti a vers mondanivalója az ünnepeiteket. A szakácsok és a kukták finom étellel járulnak hozzá a jó hangulathoz. A névnaposok süteményekkel köszönik meg a megemlékezést. Amikor a zene megszólal, táncra perdülnek a vidám nyugdíjasok. Vannak különleges alkalmak, amikor versenyeket szervezünk - biliárd, bocsa, pingpong stb. A „lányszobában” jelenleg kézimunka-kiállítás van, ahol csodás alkotások tekinthetők meg - gyöngyfűzés, horgolás, hímzés, kötés, szövés. Kedvenc elfoglaltságom a horgolás, térítőimmel színesítem a kiállított anyagot. A paksi tévé és a Tolnatáj TV is eljött a kiállítás megnyitójára. Ezzel párhuzamosan a Mozgáskorlátozottak Tolna Megyei Egyesülete is felkért, hogy az esélyegyenlőség napjára szervezett kiállításra vigyek a kézimunkáimból. A másik legkedvesebb elfoglaltságom az olvasás. Imádom a verseket, és nincs olyan nap, hogy valamelyik kötetet ne venném a kezembe. Mostanában szívesen olvasom Reviczky Gyula és Dsida Jenő verseit. A polcomon, amit látsz, az mind verseskötet. Sokszor kiülök az erkélyre, olvasom a szebbnél szebb műveket. Rendezvényeken rendszeresen felkérnek, hogy szavaljak. Az idősek világnapján, ami minden év október l-jén van, boldogan köszöntőm a szépkorúakat a kedvenc verseimmel. Készülök az ünnepre, és már kiválasztottam, hogy az idén melyikkel fogok kedveskedni a nyugdíjas barátaimnak. Gyerekeim tudják, ha verseskötetet hoznak ajándékba, annál jobban nem örülök semminek. Nagyon boldog családban élek, büszke édesanya és nagymama vagyok. Csodálatos gyerekeim vannak, akik minden lépésemet óvják, vigyáznak rám. Ők is az atomerőmű dolgozói. Az unokám már kicsi kora óta orvos szeretett volna lenni. Családunk örömére sikerült az álmát valóra váltani, az idén diplomázik. Nagyon örülök, hogy Paksra költöztünk, és az erőműben tudtam dolgozni. Mint nyugdíjas, a mai napig megbecsülve érzem magam, és ennyi év után is számíthatunk az erőmű támogatására. Vadai Zsuzsa Nyugdíjba vonult kollégáink 2015. május Május hónapban felmentését megkezdte: Balázs Pálné HŰIG HUFO MSZO humánpolitikai előadó Törzsgárdatagsági elismerések 2015. április — 10 éves — Bachmann Attila ÜVIG ÜVFO TO — 30 éves — Cziczer János Ferenc Mukli István Wolf József Nyirati Zsolt Németh András Ferenc Szabó Attila Vajda Ferenc Teli Ferenc Léber Antal UVIG ÜVIG ÜVFO TO ÜVIG ÜVFO KTO ÜVIG VEFOVTO MÍG RTFO ÉPO KÁIG KAFO KÁIG KAFO RKO KÁIG KAFO FKO KÁIG SZFO Kovács Gábor HUIGOKFO SZIMO — 40 éves — BajszJózsef BIGMINFO Egy festmény és mögötte egy festő Toulouse-Lautrec képeit tavaly a Szépművészeti Múzeumban láttam, a kiállítás apropóját születésének 150. évfordulója adta. Az itt közölt kép nem szerepelt a kiállításon. Grafikák, plakátok voltak kiállítva, sok-sok litográfia (kőnyomat), főleg a múzeum tulajdonában lévő alkotások. Ahogy néztem a képeit, mindjárt szembeötlött a festő egyéni karikírozott látásmódja, és ahogy mentem, végig kerestem a klasszikus szépséget, és megnyugodtam, amikor az egyik rajzon megtaláltam egy kifejezetten szép női portrét. Lautrec célja nem az élethű ábrázolás volt, nem egyszerűen a szépséget kereste, hanem megpróbálta felfedni az emberek jellemét, a megfestett szituáció valós hangulatát. Lehet, hogy a szépnek ábrázolt hölgy a valóságban nem is volt olyan szép, de a jelleme széppé tette a művész számára? Ezt már soha nem fogjuk megtudni, de a művész élete megmagyarázza egyéni látásmódját. 1864-ben Albiban született, a délnyugat-franciaországi arisztokrácia egyik legjelentősebb családjában. Szülei első unokatestvérek voltak, a rokoni körben való házasodás korábban is előfordult már a családban, és a genetika fellázadt Henri fogantatásánál. Kisgyermekkorában még szépen fejlődött, bár mindig is rendkívül vézna gyermek volt. Élénksége kárpótolta testi hiányosságait, minden csínytevésben részt vett. Azonban egyre jobban lemaradt kortársaitól, amit fokozott, hogy két egymást követő évben eltörte egyik, majd másik combcsontját is, és a lábai ezután már nem nőttek. Törzse még erősödött, de mindössze 152 cm magas lett. A műteremben készült fotón jól látható kicsinysége. Édesapja ezt soha nem tudta elfogadni, feleségével megromlott a kapcsolatuk, és Henrit édesanyja nevelte fel, amikor kellett kúrálta, kezeltette. 1872-től Párizsban tanult, ahol édesanyjával béreltek egy házat. A hosszú gyógykezelések egyik fontos programja lett a rajzolás és festés. Eleinte főleg lovakat festett, amelyek szeretetét édesapjától örökölte. Az érettségi után már csak ez irányban képezte magát, Bonnat úr tanítványa lett, aki kiváló művész, elismert portréfestő volt, majd Cormonnál tanult. Nem kímélve magát, rengeteget festett. Jól érezte magát a Montmartre-on, rabul ejtette a környék, és édesanyja megdöbbenésére bejelentette, hogy odaköltözik. Húszéves volt ekkor. Testi adottságait kiválóan kompenzálta sajátos humorával és öniróniájával. Sajnálatot, szánakozást senkitől sem tűrt el. A Montmartre lett az ő világa, ahol hamarosan nagyon sokan ismerték sétapálcás, kacsázó járású alakját. Mesterei is elismerték már egyéni látásmódját a festészetben. Életmódja azonban önpusztító volt, alkoholizmusa és a bordélyházak életvitelszerű látogatása alaposan kikezdte egészségét. Éjjel a kabarékat, lokálokat, bordélyházakat járta, nappal pedig rengeteget dolgozva festette meg az éjszaka jól és kevésbé ismert alakjait. 1899-ben már alkoholmérgezésben szenvedett, hallucinációk gyötörték, és ekkor szánta el magát, hogy elvonókúrára megy. Utána egy évig tartotta magát, de Párizsba visszatérve, újra el kezdett inni, és részben le is bénult. Édesanyja birtokára vitette magát Mairoméba, ahol már nem tudtak rajta segíteni, 36 évesen halt meg. Susán Janka Az „Együtt a parlagfű ellen" Alapítvány pályázatot hirdet „Virágos Matrica" néven Az alapítvány 2015-ben ismét jutalmazni szeretné azon paksi családi házakat, melyek környezete virágos, tiszta és rendezett. A házak tulajdonosai elismerésül egy „Virágos Matricát" kapnak, amit kiragaszthatnak postaládájukra. A program célja hogy, megtalálják a legszebb emblémát, mely jelképe lehet a „Virágos Matrica" programnak. Pályázhatnak általános iskolák felső tagozatos tanulói és középiskolás tanulók. Pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet: 75/510-413 vagy 75/510-414 telefonszámon.
