Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-05-01 / 5. szám

22 2015. május <W> mym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? Hernek Tiborné Margó- Kérlek, mesélj az életedről és a nyugdíjas éveidről!- Nagyon el­szaladt az idő. Az idén februárban volt 35 éve, hogy Pét­­fürdőről Paksra költöztünk. Az erőműben a Sugárvédelmi Osztályon, a dozimetriai laborban dolgoztam. Szerettem a munká­mat, mindig igyekeztem a legjobb tudá­som szerint végezni. A dozimetrálás kap­csán rengeteg embert ismerhettem meg. Összetartó kollektívánk volt, a mai napig az összejövetelekre meghívást kapok. A nyugdíjas éveimet 1993. december 31- én kezdtem meg. Az időmet igyekeztem az elmúlt 22 év alatt hasznosan eltölteni. Kezdeti időben az unokám még kicsi volt, és többször elkelt a segítség a szülőknek. Nagyon szerettem ezt az időszakot, és az­óta is nagyon szoros a kapcsolatunk Bálint unokámmal. A nyugdíjasklubba 18 éve já­rok, ahol tartalmasán, egymásra figyelve és segítve, vidáman töltjük az időt. Nagyon jó kimozdulni itthonról és emberek között lenni! Éves szinten szervezett programja­ink vannak, amelyeken részt szoktam ven­ni. Legutóbb Visegrádon és Szentendrén jártunk. Budapesten, az Operettszínház­ban gyönyörű előadásokat láttunk. Pak­son is van színházbérletünk korlátozott számban, akinek kedve van, elmehet az előadásra. A gyógyfürdők is népszerűek a nyugdíjasok körében. Évente egyszer, egy „nyugdíjas” hetet tölthetünk Balatonfüre­­den. Negyedévente az aktuális névnapokat szoktuk köszönteni, a legutóbbin 93-an voltunk, és ha jól emlékszem, 22-en vol­tak az ünnepeltek. Komoly szervezés előzi meg a rendezvényt. Többen szerepelnek műsorral, én általában verssel köszön­tőm az ünnepeiteket. Jó látni, amikor a szemek fényesebben csillognak, és meg­érinti a vers mondanivalója az ünnepeite­ket. A szakácsok és a kukták finom étellel járulnak hozzá a jó hangulathoz. A név­naposok süteményekkel köszönik meg a megemlékezést. Amikor a zene megszólal, táncra perdülnek a vidám nyugdíjasok. Vannak különleges alkalmak, amikor versenyeket szervezünk - biliárd, bocsa, pingpong stb. A „lányszobában” jelenleg kézimunka-kiállítás van, ahol csodás al­kotások tekinthetők meg - gyöngyfűzés, horgolás, hímzés, kötés, szövés. Kedvenc elfoglaltságom a horgolás, térítőimmel szí­nesítem a kiállított anyagot. A paksi tévé és a Tolnatáj TV is eljött a kiállítás meg­nyitójára. Ezzel párhuzamosan a Mozgás­­korlátozottak Tolna Megyei Egyesülete is felkért, hogy az esélyegyenlőség napjára szervezett kiállításra vigyek a kézimun­káimból. A másik legkedvesebb elfoglalt­ságom az olvasás. Imádom a verseket, és nincs olyan nap, hogy valamelyik kötetet ne venném a kezembe. Mostanában szí­vesen olvasom Reviczky Gyula és Dsida Jenő verseit. A polcomon, amit látsz, az mind verseskötet. Sokszor kiülök az er­kélyre, olvasom a szebbnél szebb műveket. Rendezvényeken rendszeresen felkérnek, hogy szavaljak. Az idősek világnapján, ami minden év október l-jén van, boldo­gan köszöntőm a szépkorúakat a kedvenc verseimmel. Készülök az ünnepre, és már kiválasztottam, hogy az idén melyikkel fo­gok kedveskedni a nyugdíjas barátaimnak. Gyerekeim tudják, ha verseskötetet hoz­nak ajándékba, annál jobban nem örülök semminek. Nagyon boldog családban élek, büszke édesanya és nagymama vagyok. Csodálatos gyerekeim vannak, akik min­den lépésemet óvják, vigyáznak rám. Ők is az atomerőmű dolgozói. Az unokám már kicsi kora óta orvos szeretett volna lenni. Családunk örömére sikerült az álmát va­lóra váltani, az idén diplomázik. Nagyon örülök, hogy Paksra költöztünk, és az erő­műben tudtam dolgozni. Mint nyugdíjas, a mai napig megbecsülve érzem magam, és ennyi év után is számíthatunk az erőmű támogatására. Vadai Zsuzsa Nyugdíjba vonult kollégáink 2015. május Május hónapban felmentését megkezdte: Balázs Pálné HŰIG HUFO MSZO humánpolitikai előadó Törzsgárdatagsági elismerések 2015. április — 10 éves — Bachmann Attila ÜVIG ÜVFO TO — 30 éves — Cziczer János Ferenc Mukli István Wolf József Nyirati Zsolt Németh András Ferenc Szabó Attila Vajda Ferenc Teli Ferenc Léber Antal UVIG ÜVIG ÜVFO TO ÜVIG ÜVFO KTO ÜVIG VEFOVTO MÍG RTFO ÉPO KÁIG KAFO KÁIG KAFO RKO KÁIG KAFO FKO KÁIG SZFO Kovács Gábor HUIGOKFO SZIMO — 40 éves — BajszJózsef BIGMINFO Egy festmény és mögötte egy festő Toulouse-Lautrec képeit tavaly a Szépművészeti Múzeum­ban láttam, a kiállítás apropóját születésének 150. évfordulója adta. Az itt közölt kép nem szerepelt a kiállításon. Grafikák, plakátok voltak kiállítva, sok-sok litográfia (kőnyomat), főleg a múzeum tulajdonában lévő alkotások. Ahogy néztem a ké­peit, mindjárt szembeötlött a festő egyéni karikírozott látás­módja, és ahogy mentem, végig kerestem a klasszikus szépsé­get, és megnyugodtam, amikor az egyik rajzon megtaláltam egy kifejezetten szép női portrét. Lautrec célja nem az élethű ábrázolás volt, nem egyszerűen a szépséget kereste, hanem megpróbálta felfedni az emberek jellemét, a megfestett szi­tuáció valós hangulatát. Lehet, hogy a szépnek ábrázolt hölgy a valóságban nem is volt olyan szép, de a jelleme széppé tette a művész számára? Ezt már soha nem fogjuk megtudni, de a művész élete megmagyarázza egyéni látásmódját. 1864-ben Albiban született, a délnyugat-franciaországi arisztokrácia egyik legjelentősebb családjában. Szülei első unokatestvérek voltak, a rokoni körben való házasodás ko­rábban is előfordult már a családban, és a genetika fellázadt Henri fogantatásánál. Kisgyermekkorában még szépen fejlő­dött, bár mindig is rendkívül vézna gyermek volt. Élénksége kárpótolta testi hiányosságait, minden csínytevésben részt vett. Azonban egyre jobban lemaradt kortársaitól, amit fo­kozott, hogy két egymást követő évben eltörte egyik, majd másik combcsontját is, és a lábai ezután már nem nőttek. Törzse még erősödött, de mindössze 152 cm magas lett. A műteremben készült fotón jól látható kicsinysége. Édes­apja ezt soha nem tudta elfogadni, feleségével megromlott a kapcsolatuk, és Henrit édesanyja nevelte fel, amikor kellett kúrálta, kezeltette. 1872-től Párizsban tanult, ahol édesanyjával béreltek egy házat. A hosszú gyógykezelések egyik fontos programja lett a rajzolás és festés. Eleinte főleg lovakat festett, amelyek sze­­retetét édesapjától örökölte. Az érettségi után már csak ez irányban képezte magát, Bonnat úr tanítványa lett, aki ki­váló művész, elismert portréfestő volt, majd Cormonnál ta­nult. Nem kímélve magát, rengeteget festett. Jól érezte ma­gát a Montmartre-on, rabul ejtette a környék, és édesanyja megdöbbenésére bejelentette, hogy odaköltözik. Húszéves volt ekkor. Testi adottságait kiválóan kompenzálta sajátos humorával és öniróniájával. Sajnálatot, szánakozást senkitől sem tűrt el. A Montmartre lett az ő világa, ahol hamarosan nagyon so­kan ismerték sétapálcás, kacsázó járású alakját. Mesterei is elismerték már egyéni látásmódját a festészetben. Életmódja azonban önpusztító volt, alkoholizmusa és a bordélyházak életvitelszerű látogatása alaposan kikezdte egészségét. Éjjel a kabarékat, lokálokat, bordélyházakat járta, nappal pedig ren­geteget dolgozva festette meg az éjszaka jól és kevésbé ismert alakjait. 1899-ben már alkoholmérgezésben szenvedett, halluciná­­ciók gyötörték, és ekkor szánta el magát, hogy elvonókúrára megy. Utána egy évig tartotta magát, de Párizsba visszatérve, újra el kezdett inni, és részben le is bénult. Édesanyja birtoká­ra vitette magát Mairoméba, ahol már nem tudtak rajta segí­teni, 36 évesen halt meg. Susán Janka Az „Együtt a parlagfű ellen" Alapítvány pályázatot hirdet „Virágos Matrica" néven Az alapítvány 2015-ben ismét jutalmazni szeretné azon paksi családi házakat, melyek környezete virágos, tiszta és rendezett. A házak tulajdonosai elismerésül egy „Virágos Matricát" kap­nak, amit kiragaszthatnak postaládájukra. A program célja hogy, megtalálják a legszebb emblémát, mely jelképe lehet a „Virágos Matrica" programnak. Pályázhatnak általános iskolák felső tagozatos tanulói és kö­zépiskolás tanulók. Pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet: 75/510-413 vagy 75/510-414 telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents