Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-05-01 / 5. szám

Fotó: Orbán Ottilia 2015. május <■> mym paksi atomerőmű 15 Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan mo­mentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segít­ségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Sóthy András neve hallatán a régebbiek közül biztosan felkapják a fejüket és bólo­gatnak - „igen, őt nagyon jól ismerem...”. A Villamos Karbantartási Osztály művezetője a legnagyobb főja­vítási munkák közepette idézi fel pályafutását.- Mióta dolgozol az erőműben? Hogy alakult a pályafutásod az iskolák befejezését követően?- 1981. március 10-e óta dolgozom itt, előtte a budapesti Üteg utcai kö­zépiskola elvégzése után 1980 szeptemberétől fél évig a Dél-dunántúli Áramszolgáltató (DÉDÁSZ) paksi kirendeltségén dolgoztam szerelőként.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit je­lentett számodra itt dolgozni ebben az időben?- Mint mindenki abban az időben (a Paks környé­kiek), én is szerettem volna előbb bekerülni az erőműbe, de „létszámstop” volt abban az időszakban. Az akkori Vil­lamos TMK vezetéséből sokat köszönhetek Jámbor Gézá­nak, aki biztatott, hogy legyek türelemmel, és ha alkalom adódik, alkalmazni fognak. Ne féljek, DÉDÁSZ-os munka is építi az embert. Ebben teljesen igaza volt, mert azóta is sokszor emlegetem, és jó kapcsolatban vagyok az akko­ri munkatársaimmal. Miután bekerültem a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz, a VTMK beosztott villanyszerelője lettem. A mostani szivattyús műhely volt a rezidenciánk. Jámbor Géza azt a vezetőt testesítette meg akkor, aki kö­vetel, szigorú, de emberséges. Két év múlva technikus­minősítő vizsgát tettem több kollégámmal együtt, Haaz Ferenccel, Hirt Józseffel, Jankovics Lajossal és másokkal. Később a mostani 163. sz. épületet kaptuk meg, beren­deztük magunknak, építettünk hozzá még műhelyeket. Sajnos ekkor hunyt el egyik kollégánk, Tari János. Töreki Győző, Domonkos József, Nagy Pál László, Hüffner Fe­renc, Szabó József, később Kiss Károly, Kiss Sándor, Ber­kes Ferenc, Makai János, Auerveczk Ádám, Sautek Géza, Haaz Ferenc, Túri Ferenc voltak a munkatársak, elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Kern Sándor, Riczkó Jó­zsef lettek még vezetőim ebben az időszakban. Nagyon szívesen emlékszem vissza erre az időre, mert a napi gon­dok mellett az összetartás, családias jelleg, egymás segí­tése dominált. A munkát azonban megkövetelték, és meg is csináltuk. Akkoriban még kézzel írt munkautasítások voltak, majd jött a Commodor 64, a számítógépes időszak kezdete, MIR rendszer és a többi. Megalakult a villamos karbantartás területét érintő Méréstechnikai Csoport Sze­­ip Attila, Körmöczi Zsolt, jómagam részvételével, később ehhez csatlakoztak mások is. Ez a csapat a 400 kV-os alál­­lomás épületében volt a megszakító-karbantartó csapattal együtt. Feladatunk a villamos vizsgálatok, kábelek, trafók és sok egyéb mérési feladat volt, még rezgést is mértünk. Járművünk egy régi UAZ volt, azzal jártuk a kábelhibahe­lyeket keresni az erőmű területén régi NDK-s műszerek­kel. Szép volt. Azóta két bátyám is az erőműben dolgozik.- Hogyan alakult a pályád a későbbiekben?- Horváth Miklós osztályvezetősége alatt elindult a generátormegszakítók teljes cseréje, sínhídcsere. Miho­­lics János akkori mérnököt bízta meg a projekt vezeté­sével, és én mellé kerültem teljes munkaidőmmel mű­szaki ellenőrként 1993-tól. Végig részt vettem a nyolc megszakító kiváltásában, ami nagy munka volt több éven keresztül, nemcsak nekünk, de a Villamos Labornak és a Vertesznek mint fővállalkozónak is. 1994-ben a meg­szakító- és elosztó-karbantartó csapatnak lettem a mű­vezetője Szabó Antal nyugdíjazása után. Feladatunk a 6 Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak és 0,4 kV-os megszakítók karbantartása, javítása. Szakály Árpád csoportvezető, Kozma Sándor, Wolf Ferenc, Tóth József, Halasi László, illetve Király István csoportveze­tő, Kovács István, Suplicz Sándor, Felső László és mások voltak a beosztottak. Ekkor már a megszakítókiváltások is elkezdődtek az ABB által gyártott SACE különböző tí­pusaira. A csapatnak itt is komoly részt kellett vállalnia. Most már közülük csak Wolf Feri, Pataki Levente, Halasi Laci és külsősként Wiedemann Sanyi van velünk, a töb­biek nyugdíjba mentek vagy más beosztásban dolgoznak. Az ezt követő időszakban a jelenlegi helyünkre, a 172. épületbe költöztünk, és megkezdődött a megszakító nyo­­matópad rekonstrukciója, ami a mai napon már komoly, számítógép által vezérelt primer nyomatást tesz lehetővé, nagy pontossággal. A korábbi beosztottak közül többen előléptek műszaki ellenőrnek, berendezésfelelősnek, Sup­licz Sándor, Gaál Zoltán, Mármarosi Józsi, Szeip Attila pedig művezető lett. Ez jó érzéssel tölt el, mert ez arra bi­zonyosság, hogy jól végezték korábban a munkájukat, és megérdemelték a kiemelést. Amire büszke vagyok még, hogy bizonyítandó a kiváló munkát, a csapatomból töb­ben Céggyűrű kitüntetést is vehettek már át.- Közösség, család, szabadidő, hobbi? Mit jelentenek számodra?- Összetartó csapatunk volt anno, és mai napig is az. Többször találkoztunk évente közös rendezvényeken, ma­jálison (ami ma is tart), ahová mindig meghívjuk nyug­díjasainkat is. Családszerető ember vagyok, pedig a hobbim miatt so­kat vagyok távol. A foci „szerelmese” vagyok. 18 éves ko­romtól labdarúgó-játékvezető voltam, NB I.-ig eljutottam, sok jó kollegára tettem szert ott is. Elmondhatom, hogy az ország bármely szegletében van ismerősöm, és nemcsak én ismerem meg őket, hanem viszont. Jelenleg ellenőrként segítem a fiatalokat NB Il.-ben és alacsonyabb osztályban. Egy kicsit még focizom is. A tényleges szabadidőm a csa­ládé, szeretek futni és egyáltalán mozogni. Jelenleg is heti 3 alkalommal edzeni járok óvónő párommal, akivel 1987 óta vagyunk házasok. A nagy pihenéseink helyszíne a Ba­laton, és síelni is nagyon szeretünk. Egy lányunk van, aki hálás gyerek. Hálás, mert felismerte a tanulás fontosságát, ezért meg is tesz mindent. Gyakorta jár haza, és fontos számára az otthon, a családi fészek. A Corvinus Egyetem hallgatója, nemzetközi gazdálkodásból van alapdiplomá­ja, mesterszakon jelenleg pénzügyet hallgat Norvégiában, Bergenben Erasmus-ösztöndíjjal. Angolul, németül na­gyon jól beszél, oroszul bontogatja szárnyait, és most a „vikingek” nyelvét tanulja.- Mik a terveid a jövőre nézve?- A munkahelyen a jó légkör fenntartása folyamato­san. Egészségen élni és dolgozni, hobbijainkat művelni. A távoli jövőben pedig az unokákkal foglalkozni.- Sok erőműves év és sok tapasztalat van mögötted. Mégis, ha röviden kellene megfogalmaznod azt, hogy mi a legfontosabb dolog az életedben, mit válaszolnál?- A családom, és talán még fontosnak érzem a jó em­beri kapcsolatokat, egymás megbecsülését. Orbán O atomenergetikai múzeum PAV-os voltam... Régi fényképeket várunk Az Atomenergetikai Múzeum (AEM) az atomerőmű épí­tésével és üzemeltetésével kapcsolatos tárgyi emlékek gyűjtése mellett gyűjteni kívánja a volt PAV-os dolgozók munkaidő utáni közösségi életével kapcsolatos fotóit is. Célja, hogy ezzel értékként őrizze a munkahelyi közösség munkaidőn túli összetartozásának élményeit, emlékét, feltérképezze a dolgozók társadalmi életét, a munkahe­lyi kollektívák és családok közös rendezvényeit. Olyan fekete-fehér papírképek (negatívok) gyűjté­sét kezdtük el, amelyeken az atomerőmű dolgozóinak „PAV-os" időszakából baráti, brigádi köreinek minden­napjai örökítődtek meg családi vagy közösségi körben. Olyan fényképeket várunk, amelyekről tudható, hogy kit ábrázol, hol, mikor, milyen esemény kapcsán. A fotókat szeretnénk személyesen, a múzeumban át­venni, vagy az alábbi címre kérjük beküldeni: Atomener­getikai Múzeum, 7031 Paks, Pf.: 71. Bővebb információt a 75/50-74-31-es telefonszámon nyújtunk. AEM Szakmák az atomerőműben A Karbantartási Igazgatóság Üzemfenntartási Főosztá­lyán (ÜFFO), a Metrológiai Üzem Méréstechnikai La­boratóriumában Lengyel György kalibráló technikussal beszélgettünk. György 1961-ben született Sztálinvárosban (ma: Dunaúj­város). Elektronikai műszerészként érettségizett a székes­­fehérvári Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Szakközép­­iskolában. A középiskolát követően, 1979-ben nyert felvételt a Paksi Atomerőműhöz, ahol a Folyamatirányítási Osztály Analóg Csoportjának (a mai ÜFFO Biztonsági Rendszer Osztály Elektronikai Csoportja) alapító tagja lett. Itt laborműszerek, irányítástechnikai mérőeszközök, vezérlőegységek, emelő­gépek elektronikájának javítását, karbantartását végezte. 1981-82-ben híradástechnikai készülék-karbantartó technikus képesítést szerzett. 1987-ben az akkor megalakí­tott Rezgésdiagnosztikai Csoportba került, ahol a forgógép- és reaktor-rezgésdiagnosztika számítógépes mérőrend­szerének üzemeltetésével, karbantartásával foglalkozott, valamint új mérőberendezések fejlesztésében is részt vett. 1993-ban az említett két csoportot és feladatait össze­vonták, amely Elektronikai Csoport néven üzemelt tovább. A Metrológiai Üzem Méréstechnikai Laboratóriumának ka­libráló technikusaként tevékeny­kedett 2000-től, majd 2002-ben metrológustechnikusi minősítést szerzett. Két fő szakterülete van: a tech­nológiai hőmérséklet-érzékelők (reaktor, hurok, tápvíz, turbina, generátor, integrális tömörség­­vizsgálat, RVR-, SBK-rendszer, hőmérők), valamint a javítás-ellenőrzéshez használt elekt­ronikus labor- és kézi műszerek kalibrálása. Munkája során éves szinten hozzávetőlegesen 500 db mérőeszköz fordul meg a kezei között. Szakterületi érde­kesség, hogy a 0-360 °C-os méréstartományban üzemelő hőmérők kalibrálását a Méréstechnikai Labor 0,06 °C alatti mérési bizonytalansággal végzi. György munkája elismeréseként 1987-ben „Kiváló dol­gozó”, 2010-ben pedig az „Atomerőmű Kiváló Karbantartó­ja” díjban részesült. Szabadidejében a ház körüli munkák mellett három le­ánygyermekét segíti, valamint a hegyekben szeret túrázni. Kárpáti Viktor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents