Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-04-01 / 4. szám
ESZI 2013. április 7 j±r <9r mym paksiatomerőmű Az ESZI-s szóbeliről Az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium (ESZ) 302 felvételiző részvételével március elején tartotta a szóbeli meghallgatásokat. A szóbeli pontértékelési szempontjai voltak: megjelenés, kommunikációs készség, olvasottság, továbbtanulási elképzelés, a jövőre vonatkozó tanulmányi tervek, szaktárgyi tudás, az ismeretek alkalmazásának képessége, önálló gondolkodás voltak. A hat szakmacsoportban 22 bizottság állt fel, tagjaik közt a pedagógusokon kívül egy-egy jelenlegi diák is részt vett a Diákönkormányzat megbízásából. A már korábban megírt felvételi vizsgán, a szóbeli meghallgatáson szerzett és a hozott pontok összesítése után kerül nyilvánosságra, hogy ki válhat az iskola tanulójává. A szóbeli vizsga célja volt, hogy a felvételiző számot adjon kreativitásáról, gyors reakcióképességéről, változatos szókincséről, szituációkezeléséről, fejlett kommunikációs képességeiről, szóbeli szövegalkotási tudásáról. A szóbeli vizsgák előtt teljesen természetes dolog, hogy izgulunk, legyen az bármilyen fajta vizsga: érettségi, felvételi, vagy akár állásinterjú. Dobler Bence Szakmárról, egy Kalocsa környéki kis településről érkezett a meghallgatásra. A közgazdaság szakmacsoportot jelölte meg. Elmondta, hogy a beszélgetés bemutatkozással kezdődött, majd azzal folytatódott, honnan érkezett, mi az érdeklődési köre, mely tantárgyakat szereti. Végül megkérték, hogy ő is tegyen fel kérdéseket a bizottságnak. Bence főleg a tanári karról és létszámukról érdeklődött. Véleménye szerint bármüyen kérdést tett fel, teljes és kielégítő választ kapott mindre. A felvételire elkísérte egy ESZI-s barátja is, akitől végig bátorítást kapott, hiszen az egészséges izgalom mindenkiben benne van egy ilyen esetben. Hogy mire számított és mit vár ettől az elbeszélgetéstől, annyit válaszolt, hogy pontosan ilyesmire gondolt, mint a mai délután. Beszélgetés, egymás iránti érdeklődés, könnyed és laza hangvételben. Ha felvételt nyerne, szeretné megismerni a közgazdáság minden területét. A későbbiekben ezen a területen szeretne elhelyezkedni, esetleg továbbtanulni. Reméli, hogy édesapja nyomdokaiba léphet, mivel ő is ezen a területen dolgozik. Ezért választotta ő is ezt a szakmacsoportot. Ő olyasvalaki, akire felnéz, aki inspirálja őt. Orbán Ottilia Tévések a múzeumban A TV2 csatorna Autóguru - Autók és kalandok című műsorának stábját látta vendégül az Atomenergetikai Múzeum, egy speciális forgatási helyszínt biztosítva. A műsor egy autós magazin egyedülálló látvánnyal és tartalommal, fő téma természetesen az autó, de minden más, amivel közlekedni lehet. A múzeumban is különleges gépjárműveket mutattak be, két alpintechnikai emelőkosaras munkagépet, amelyeket a Paksi Atomerőműben is használtak. A televízióban április 6-án mutatták be ezt a részt, aki esetleg lemaradt, az interneten is megtekintheti a csatorna archívumában. Szabó Péter Tavaszi-téli képek az erőműben A képek március 26-án készültek. A váratlan és nagy mennyiségű tavaszi hóesés az atomerőmű zavartalan működését nem befolyásolta. Bábjáték és bábkészítő Akadémia A Családbarát Munkahely pályázat keretében került sor a Bábjáték és bábkészítő Akadémia első foglalkozására március 14-én. A zord időjárás ellenére sorban érkeztek a gyermekek testvérekkel, szülőkkel és nagyszülőkkel. Az ügyes gyerek és felnőtt kezek segítségével a két órás foglalkozás végére összeállt a Három kismalac című mese minden szereplője és díszlete.- Miért fontos a gyerekek számára a bábkészítés? - kérdeztem Bogiári Tamást, a Pécsi Bóbita Bábszínház bábszínészét.- Nehezen tudok elfogultság nélkül beszélni a bábkészítésről. Először is, nekem ez mindig egybefolyik a szórakozással, hiszen kötelességeimen túl, általában szabadidőmben végzem. Másrészt, ha gyerekként, játék közben, szükségem volt valamire, ami nem volt a játékdobozomban (ötödik gyerek voltam, tehát játékaim részben viseltesek, részben hiányosak voltak, kezdve az építőkockáktól a félfülű macikig), édesapám mindig összeeszkábált valamit papírból, szegélylécből, vagy édesanyám öltött össze egy fél pár zokniból, leszakadt gombból, foltnak való kockás anyagból oroszlánt, majmot, kislabdát. Persze, ahogy felnőttem, ezek a tárgyak elvesztek, vagy rögtönzött jellegükből adódóan szétestek. Az emlékek azonban nem múltak el, emlékszem édesapám összevont szemöldökére, amint a ragasztott darabokat szorítja, vagy anyukámra, ahogy az anyagokat válogatja, és arról mesél, kiskorában, falun, milyen színű ruha volt a kedvence. A bábkészítés olyasmi, mint a barkácsolás. Létrehozhatunk gyerekeinknek valami sosem látottat azokból a szilánkokból, amik érték, vagy funkció nélkül hevernek a fiók alján. Fontossága nem is nagyon annak van, mit csinálunk, hiszen lehet, egyik nap babaágyat készítünk, másnap tűzokádó sárkányt. Az a fontos, hogy szülő és gyerek valami közös célért, együtt dolgozik. Sokszor meglepődök, mikor a kis gyerekkezek ügyesebben hajtják be a papírt, díszítik aprólékos türelemmel a szegélyt, mint szüleik, akik akár milliós tenderekről döntenek, vagy tonnás gépek fizikáját oktatják. A gyereknek sikerélményt ad, amikor a papír és filcdarabokból összeáll egy farkas, béka vagy várkastély, amivel utána órákig játszhat. A közös munkában adott szülői példa nevelő hatásáról pedig könyvtárakat tölt meg a szakirodalom. A bábok és díszletek elkészítését követően a bábszínészek előadták a mesét, amely igen nagy sikert aratott a gyerekek körében. Az elkészített bábokat és díszleteket a gyerekek haza vihették magukkal, és a családtagokkal együtt bármikor ismét eljátszhatják a tanulságos történetet. LILI
