Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-03-01 / 3. szám
22 2013. március <#> mym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? „Az erőművel a sorsunk össze van kötve” mondta jelenlegi interjúmon Almagambetov Galij.- Mikor, milyen módon kerültél az erőműhöz?- Az egyetemet Odesszában végeztem 1971-ben az „Atomerőművek tervezése, szerelése és üzemeltetése” szakon. Tanulmányaim megkezdésekor már tudtam, hogy atomerőmű építését tervezik Magyarországon. Ebben mindenképpen részt szerettem volna venni. Diplomámmal a kezemben, nagy tervekkel érkeztem Magyarországra. Itt azonban kiderült, hogy „megkérdezésem nélkül” elhalasztották az atomerőmű építését, ahova tulajdonképpen igyekeztem. Átmenetileg a Gagarin Hőerőműbe kerültem, ahol főleg turbinákkal foglalkoztam. Az itt töltött öt év alatt megismertem a magyar embereket és gyakoroltam a nyelvet. Ezen időszak alatt felvettem a kapcsolatot az akkoriban Szabó Benjámin vezetésével megalakult atomerőmű titkársággal. Évente néhányszor jártam hozzájuk, és kaptam tőlük anyagokat a felkészüléshez. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1976. szeptember 16-án nyertem felvételt. A reaktor osztály dolgozója lettem, mint Maróthi László osztályvezető helyettese. Feladatom volt az új dolgozók felvétele és képzése. Fiatalos lendülettel építettük az atomerőmű stabil bástyáját. Rengeteget dolgoztunk, mindenki a legjobb tudását adta a hatalmas feladat megoldásához. Az idő igazolta a dolgozók felvételénél a döntéseimet, hiszen akiket felvettem a vállalathoz, a későbbiekben, kevés kivétellel, mind a Paksi Atomerőmű nagy tudású gerince és büszkesége lett. Az atomerőműben eltöltött 30 év alatt dolgoztam mint főtechnológus, különböző műszaki osztályokon voltam osztályvezető, végeztem üzemeltetői, üzembe helyezői, tervezői és minőségfelügyelői feladatokat is. Nyugdíjba a minőségfelügyeleti osztály vezetőjeként, 2006 december 30-i dátummal vonultam.- Van kapcsolatod az erőművel?- A mostani munkám is az erőművel kapcsolatos. Ott voltam, amikor született az erőmű. Most segédkeztem abban, hogy megvalósuljon az üzemidő-hosszabbítás. Az erőmű számára még 20 év biztosan garantált. Reménykedem, hogy a jövőben is tudok segíteni, mivel a sorsom össze van kötve az erőművel.- Hogyan telnek napjaid? Kikapcsolódásra pihenésre van-e idő?- Hála Istennek, még munkával. Gyakorlatilag csak egy évig voltam igazi nyugdíjas. Ezen időszakot kihasználtam, és szülőföldemen, Kazahsztánban töltöttem négy hónapot. Régi vágyam teljesült, amikor elutaztam Kenyába és felfedeztem Olaszországot. De a pihenést ismét az aktív munka váltotta fel, mivel egyéni vállalkozó lettem. Egyelőre nem tudom elképzelni magamat munka nélkül. Biztos annak is eljön az ideje, de minél később, annál jobb nekem. Feleségemmel, Gálijával nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elkezdtünk építkezni. Családi házunkat és annak környezetét igyekeztük úgy kialakítani, hogy egy igazi pihenési övezetben tudjunk élni. Fás, füves kertünk megadja számunkra a kikapcsolódást, lazítást. Gálijával Magyarország szerte sokat kirándulunk és felfedezzük a szebbnél szebb tájakat. Külföldön is többször nyaraltunk, pihentünk. Ha lehetőség van rá, szívesen üdülünk Balatonfüreden.- Mondanál pár szót a gyerekeitekről?- Három lányunk van, akiket sajnos ritkán látunk. Ágnes lányom Floridában él, reklámgrafikusként dolgozik. Mirtill Bécsben, egy banknál pénzügyi szakember, és Galija lánya Kazahsztánban, egy egyetemen angol nyelvet tanít. A távolság miatt kevesebbet látogatnak bennünket, mint ahogy mi szeretnénk, így sok időnk van magunkra.- Egy maradandó élmény, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?- Sok maradandó élményem van, szerintem mindenki így van vele. De kiragadni egyet a többi rovására, nehéz lenne. Számomra maradandó élmény volt együtt dolgozni Pónya József főmérnökkel és vezérigazgatóval. Boldog vagyok a feleségemmel. A magyarországi és kazahsztáni rokonaim pótolják azt a hiányt, ami az erőmű elhagyásával keletkezett. Vadai Zsuzsa Újra Atomi00, sőt.. A AT# M Sajtótájékoztatót tartottak február 1-jén a paksi Polgármesteri Hivatalban abból az alkalomból, hogy a tavalyi sikerek után idén is meghirdetik a nagy teljesítmények versenyét, az Atom100-at. A régióban az egész év során, négy helyszínen teljesítendő hosszútávfutások össztávja 100 km. Hogy csábítóbbá tegyék a futást, a versenyek útvonalait úgy alakították, hogy érintsék a városok látványos helyeit, nevezetességeit. Ezen felül e városokban, ugyanebben az időben valamilyen fesztivál, kultúrprogram is zajlott - összekötve a kellemeset a hasznossal. Sokan sokfelől jöttek ezekre a sporteseményekre, s jól érezték magukat, jó hírünket vitték. Mivel idén máris többen neveztek, mint tavaly a hasonló időszakig, sokkal több versenyzőre, kísérőre, vendégéjszakára számítanak a rendezők. Csatlakozott a sorozathoz Szekszárd városa is borvidéki félmaratonnal, így már öt helyszínnel számolhatunk. A paksiak is hozzátettek a versenysorozathoz. A hal, kenyér és bor ünnepe alkalmával esedékes 3/4 maraton előtt - valószínűleg a kommandósok versenysikerein felbuzdulva - egy természetes és mesterséges akadályokkal sűrűn tűzdelt pályán (kb. 26 akadály 3,5 km-en) kell két kört teljesíteni a versenyzőknek. Igen látványos, közönségvonzó versenyszám lehet a„brutálATOM". Az Atom 100 versenysorozat díja egy-egy emlékérem. Aki az új helyszíneken is teljesíti a távokat, Atom 100 Plusz feliratú értékes melegítőt kap. A rendezvények nagykövete dr. Kovács Antal, a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója, az ASE elnöke. A versenysorozat folyamatos, éveken átnyúló - akkor értékelik, mikor mindegyik helyszínen teljesítették a kiírt távokat. Az idei sportesemények: • Február 3. Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton, • Április 13. Kikelet Félmaraton, Baja, • Május 11. Borvidék Félmaraton, Szekszárd, • Július 27. ExtremeMan 2/3 maraton, Nagyatád, • Szeptember 14. brutálATOM és a marATOM (2/3 mataton), Paks. A távokat 3 fős csapatok is teljesíthetik váltófutás formában. A futás jó, mert a felpezsdített vérkeringés fokozza a mindennapok teljesítményét, eközben megnő az agy vérellátása is (könnyebben tanulunk), növeli az immunrendszer ellenálló képességét - megtartja az egészséget. Sikeres borászunk Hanuszka Sándor kollégánk 2007 decembere óta nyugdíjas. Előtte a külső technológiai osztályon dolgozott berendezés felelősként. Nemcsak a természetet kedveli, hanem a szőlőművelésben a szőlő oltásában és a borászatban is nagy örömét leli. A borászat iránit érdeklődése sokkal korábbra tehető. Gyakorlatilag, míg felesége édesapja élt, sokat segédkezett mellette, innen van a borászkodás iránti érdeklődés kezdete. 10 éve, amikor már nem volt köztük, megpróbálta az ellesett és megtanult fortélyokat egyedül alkalmazni, illetve Kovács Mihály kollégája kritikus megjegyzései ösztönözték a borral való komolyabb foglalkozásra. Később a Dunakömlődi Borbarátok tagjainak a sorába is felvételt nyert, azóta még komolyabban foglalkozik a borászkodással. Több fajta bort termel, de a nagy kedvenc most a siller és a rozé, de nagyon finom és kellemes ízű a cabernet sauvignon és a fehérboroknál a chardonnay. Sok kisebb-nagyobb elismerésben részesült már. Elég szép számmal jönnek a sikerek, Pakson a Sárgödör téren, Dunakömlődön, Dunaföldváron illetve a nemzetközi borversenyen Temerinben. A januári temerini nemzetközi borversenyen például két arany és egy bronzérem volt az eredmény, rozé, siller és a chardonnay boraival. A rozé és a siller az előző évben is aranyérmes volt. Az idei almásfüzitői borversenyere két borral nevezett, ahol ezüstérmesek lettek, egész magas pontszámmal. Ezek a 2011-es cabernet sauvignon és a 2012-es siller a 100 pontos értékelési módszer alapján 1,7 pont választotta el a borokat az aranytól. Sándornak, mint borásznak igazából mindegyik bora kedvenc. A párja a fehéret és a rozé bort kedveli, míg ő inkább a vöröset, a cabernet sauvignont. Nehéz lenne kiemelni egyet és arra azt mondania, hogy az a favorit. Minden év más és más szőlőket és borokat hoz. Minden év egy újabb kihívás, amiből a lehető legjobbat kell kihozni egy évjáratból. Sok figyelmet és törődést igényel az egész borkészítés folyamata. Termel saját szőlőt is, de minden évben vásárol a fajta jellegű borokhoz a legjobb paksi szőlősgazdáktól. Azt, hogy kinek adja át ezt a tudását, a jó bor készítésének titkát, erre még nincs válasz. Fia szereti a borkészítés folyamatát, a bor ízét, kellemes illatát is, de jelenleg külföldön van és a borkészítésből most nem tudja kivenni a részét. A fiatalemberektől egyébként sem várható el, hogy a borral komolyabban foglalkozzanak. A borászkodáshoz meg kell érni, meg kell „öregedni”. Ennek ellenére bízik benne, hogy majd fiának átadhatja a stafétát. A borok világa gyönyörű világ, mindig új és új meglepetésekkel szolgál, állandóan új ízek, illatok és élmények keresésére ösztönöz. így válhatunk talán a jó borokhoz méltóvá, vallja a borászkodásban még önmagát a jó úton „haladónak” tartó gazda. Orbán Ottilia Törzsgárdatagsági elismerések 2013. február 10 éves Vaszari Csaba mig mfo gmo Zakó Csaba Gábor big skvfo do 20 éves Pásztor István üvig üvfo to 30 éves Vasadi János üvig üvfo to Czakóné Szeli Judit üvig kio Csordás Jenő Péter big mtvo Haag István üvig üvfo to Horváth Lászlóné káig üffo bro Korvin Hedvig Borbála gig gkfo kgo Tiborcz Ferenc Zoltán káig üffo bro Ujtz János káig kafo vko Vajnai Irina festőművész képeiből rendeztek kiállítást a Csengey Dénes Kulturális Központ kiskiállítójában. gyulai fotó: Wollner Pál
