Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-03-01 / 3. szám
2 mym paksi PIME 2013 Konferencia Huszonötödik - jubileumi tartalommal erősített - kommunikációs konferenciáját tartotta a nukleáris ipar, ezúttal Zürichben. A Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontját Lovászi Zoltánná, dr. Szerbín Pável, Simon Zoltán és Varga József képviselte. A WiN erőműves vonulatát Szucsán Marina, Turánszki Larisza és Varjúné Baracska Ilona részvétele fémjelezte. A nukleáris tájékoztatás hatékonyabbá tételét szorgalmazó rendezvényen sajnos csak 120 szakember jelent meg (26 országból). A korábbi létszám 140 körül mozgott, de volt már 170-hez közeli is (Budapesten). Örvendetes viszont, hogy olyan nemzetek is kapcsolódtak a rendezvényhez, ahol még nincs atomerőmű, de érdeklődnek a létesítés iránt vagy éppen a kommunikációt szeretnék megismerni (Egyesült Arab Emírségek, Malajzia, Szingapúr, Görögország). A konferencia néhány érdekes előadására szeretném felhívni a figyelmet. Dr. Hans Codée, a holland COVRA hulladékkezelő cég ügyvezető igazgatója először a társaságról adott átfogó információkat. Cégük a Borsele atomerőmű kis- és közepes aktivitású hulladékainak kezelésével és átmeneti tárolásával foglalkozik. A technológiai információk után ismerhettük meg a kommunikációs koncepciót. A modern befogadó épület jelenleg erős narancssárga színű. Kb. 10 év múlva enyhítenek ezen a színen, majd újra és újra, végül 35 év múlva fehér lesz az épület színe. A fentiekkel akarják kifejezni a veszélyesség csökkenését. A látogatók bemehetnek a hordók közé, sőt a tárolótérben iskolai előadásokat szoktak tartani. Mivel a létesítmény hőmérsékleti és páraviszonyai nagyon kedvezőek, néhány - helyhiánnyal küszködő - múzeum abban helyezte el faliszőnyegeit és festményeit is (!). Most is voltak munkacsoportok, néhányan a műszaki ismeretek publikálását taglaló szekcióban kötöttünk ki. Ezt a Young Generation Network két fiatal román aktivistája, Andrei Goicea és Dragos Diojdescu vezette. Az alaphelyzet az volt, hogy két erőműves szakember egy feltételezett üzemzavarról levelez. A szöveg tele volt műszaki fogalmakkal, rövidítésekkel, felesleges információkkal, pongyola fogalmazással. Ráadásul az esemény CANDU típusú blokkon következett be, ami Európában igencsak ritka. Ezt a levelet kellett kigyomlálni, közérthetővé tenni és átalakítani sajtóközleménnyé. Sikerrel vettük az akadályt, más asztaloknál picit nehezebben ment az erős és ismeretlen műszaki tartalom miatt. A második napon is sikerült érdekes munkacsoportot választani. Az előadó Hans Mathias Kepplinger, a Mainzi Egyetem professzora volt. Izgalmas témát Párbeszéd a női lakossággal Az atomenergia szektor részvevőinek aktív párbeszédet kell folytatnia az összes érdekelt féllel. A párbeszéd sokrétű: társadalom, hatóságok, kormány, politikusok, tudósok, tulajdonosok és még sorolhatnám. Ha azt akarjuk, hogy érthető legyen az üzenetünk, arra kell törekedni, hogy a beszélgető partnert a saját nyelvén szólítsuk meg. Ahogy nem lehet egyformán beszélgetni a gyerekekkel és a felnőttekkel, úgy nem lehet egyféle módon kommunikálni például a tudósokkal és a háziasszonyokkal. Mi WiN-esek (Nők a Nukleáris Energetikában) nem vagyunk professzionális kommunikátorok, társadalmi munkában, szakmai meggyőződésből végezzük ezt a tevékenységet. Az elsődleges beszélgetőpartnereink a lakosság nőtagjai és az ifjúság. A WiN Magyarország négy delegáltja részt vett a PIME-n Zürichben, hogy tanulhasson a profi kommunikátoroktól, és ezek után a társadalmi munkában folytatott kommunikáció is professzionális szinten történjen. A konferencia alatt megrendezésre került a WiN Global és a WiN Európa által megszervezett kerekasztal beszélgetés, amelynek többek között a nőkkel való kommunikáció szabályai volt a témája. Nagy segítséget nyújtott Katrin Fischer szociológus professzor előadása, aki több éven keresztül tanulmányozta a nők és a férfiak közötti szociális alapon kialakult különbségeket, azon belül a két tábor (női és férfi) viszonyulását a nukleáris energiához. Érdekes dolgok derültek ki az előadásából, például:- A férfiaknál, minél magasabb szinten képzettek, annál magasabb a nukleáris energia elfogadási szintje, de a nőknél ez fordítva alakul.- A nők ritkán kérdeznek műszaki témában, ha férfiak is jelen vannak a társaságban.- A női társaságban lévő nők pedig szeretik feltenni a kérdéseiket. (Ezek szerint mi WiN-es nők eddig is jól csináltuk, ösztönösen megéreztük, hogy a nőket külön kell bevonni a párbeszédbe).- A nőknek és a férfiaknak mást-mást jelent a nukleáris energia által feltételezett kockázat fogalma: a nők elsősorban környezet- és egészségkárosodásra gondolnak, a férfiak pedig a robbanás által keletkezett pusztításra.- A férfiakkal ellentétben a nők többsége úgy véli, hogy képtelen megérteni a műszaki dolgokat. Az elhangzott tények birtokában most már jobban fogunk tudni kommunikálni a nőkkel. Még inkább arra kell törekedni majd, hogy lefordítsuk a műszaki nyelvet egyszerű „konyhainyelvre" (kerülve a műszaki fogalmakat, terminusokat és szakmai zsargont), példákkal, hasonlatokkal illusztráljuk a mondanivalónkat, és ha ezeket a szabályokat betartjuk, az üzenetünk célba ér. Legyünk tárgyilagosak, beszéljünk az atomerőmű előnyeiről és hátrányairól, és ugyanott említsük a más energiatermelési módok előnyeit és hátrányait is. Tárgyilagosan beszéljünk a más energiatermelési mód hátrányairól, többek között a hagyományos hőerőmű káros füstkibocsátásáról. Szóval, sokat tanultunk, most már csak be kell építenünk a gyakorlatba a tanultakat. Szucsán Marina atomerőmű 2013. március kielégítő tájékoztatás. Az azonnali német döntést ismerjük, Svájc sem épít új blokkokat, és 2025-ig le kívánja állítani üzemelő blokkjait. Hogy így lesz-e, pontosabban így gondolják-e az üzemeltetők, az majd következő cikkemből derül ki, ami a Gösgen atomerőműben tett látogatásról szól. Még egy „apróság”: megnyertük a PIME Award for Communications Excellence nemzetközi díjat, erről azonban másik cikk szól. Varga József választott, a fukushimai baleset sajtómegjelenéseit vizsgálta négy régióban (Svájc, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság). Már a balesetet követő napokban is az látszott, hogy az első két országban százas nagyságrendben jelentek meg tudósítások, a másik két ország sajtója higgadtabban kezelte az eseményeket. A svájci és a német reakciók csak hónapok múlva csillapodtak, a francia és brit sajtó akkor már alig foglalkozott az üggyel. Az viszont mindenhol jellemző volt, hogy maga a földrengés és a szökőár, az emberáldozatok eltűntek a hírekből. Mi maradt tehát? Az atombaleset, a robbanások, a hatóságok gyenge reakciója és a nem A győzelem útja A PIME konferencián díjat nyert atomerőműves pályázatról, a Facebook-oldal sikeréhez vezető eseményekről kérdeztem az oldal kezelőjét, a pályázati munka bemutatóját, Simon Zoltánt, a Paksi Atomerőmű kommunikációs csoportjának munkatársát, aki a díjat átvette.- Milyen előzmények után jutott el a pályázat a győzelemhez?- A Facebook-oldal irányítását a tavalyi év nyarán kaptam meg. Néhány hónap eltelte után nagyon szép eredményeket mutattunk, a rajongóink száma jelentősen megemelkedett. Az energetikai szektoron belül Magyarországon első helyet értünk el több közösségi médiát vizsgáló listán is. A Facebook-oldalunk addigi eredményei alapján pályázatot adtunk be a 2013-as PIME konferencia kommunikációs díjára. Január végén megérkezett az értesítés, hogy a legjobb négy közé jutottunk. A pályamunkákat a kreativitás, az újszerűség, a jó ötletek, a költséghatékonyság szempontjából vizsgálták.- Melyek voltak a célok, az iránymutatások?- Mindenekelőtt szerettük volna az oldalunk rajongóinak számát növelni és az aktivitást is magasabb szintre hozni. Fontos volt számunkra azon célcsoportok elérése, akiket a hagyományos kommunikációs eszközökkel nem mindig sikerül elérni. A fiatalok ebbe a kategóriába tartoznak, hiszen ők egyre kevésbé néznek tévéhíreket, kevésbé olvasnak híreket tartalmazó újságokat, viszont egész nap az internet, a Facebook előtt ülnek. A kulcsüzeneteket illetően hangsúlyoztuk, hogy a Paksi Atomerőmű környezetbarát módon és biztonságosan üzemel, Magyarországon mi állítjuk elő legolcsóbban a villamos energiát, és mindemellett társadalmilag felelős vállalatként üzemelünk, azaz támogatjuk a sportot, a kultúrát, a karitatív tevékenységeket.- A konferencián egy előadással és kiállítóstanddal is be kellett mutatni a pályázatot. Mint a konferencia résztvevője, magam is megtapasztalhattam a stand sikerességét, hiszen rendkívül látványos, vonzó, figyelmet felkeltő volt, és számos érdeklődő tolongott előtte. A legnagyobb közönséget vonzotta.- A mi standunk bizonyult a leginteraktívabbnak. Egy Facebook-oldalt modelleztünk a valóságban, ahol lájkoló kéz alakú öntapadós matricával „klikkeltek” a képekre. A fényképek a kulcsüzeneteinket reprezentálták. Miután megtörtént a felvezetés a standon, utána következett az előadás. A visszajelzések alapján itt is a legnagyobb sikert értük el.- A győzelemhez vezető utolsó lépések miként történtek?- A konferencián az előadással és a standdal kellett meggyőzni a résztvevőket. Közel 120 ember szavazólapja alapján dőlt el a verseny, melyből mi kerültünk ki győztesen. Ez nagyszerű érzés volt. A díj komoly nemzetközi szakmai elismerés. Nekünk már az is sokat jelentett, hogy a rajongóink aktívak voltak az oldalunkon, és tőlük ezzel már megkaptuk az első díjat. A konferencián pedig a szakmától kaptuk meg az elismerést. Lovásziné Anna A Paksi Atomerőmű hivatalos Facebook-oldala nemzetközi kommunikációs díjat nyert, hála a lelkes rajongóinak. Lájkolj Te is! Irány a www.facebook.com/paksiatomeromu! facebook * • í »• www.facebook.com/paksiatomeromu mym paksi atomerőmű
