Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-12-01 / 12. szám
tul<'l. U.'lliKT Pal 20 Az atomerőmű vezetése, kollektívája ünnepi nyugdíjas-búcsúztatón köszönt el a 2013-ban nyugdíjba vonult munkatársaitól. Az ünnepségen néhány kolléga nyilatkozott erőműves múltjáról és jövőbeli terveiről. Angyal Zsuzsanna 1986 óta dolgozom az atomerőműben, azt megelőzően a honvédség paksi alakulatánál dolgoztam. Mindvégig a nyugdíjba vonulásomig a pénzügyi osztályon dolgoztam. A nyugdíjba vonulásom után a családomra fordítom a szabadidőmet. Két kis unokám van négyéves és kétéves csodálatos lányok, velük szeretném az életemet folytatni. Ez alatt a néhány év alatta legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a szakszervezeti és üzemi tanácsban végzett munkáim, amikor a közösségért tehettem valamit. Én mindig nagyon büszke voltam, hogy bekerülhettem az atomerőmű dolgozói közé, és a mai napig bármilyen társaságba járok, én a jó hírét viszem az erőműnek. Babolcsai Magdolna Koordinátor voltam. 1977. november 15-én kerültem az erőműbe, madocsai vagyok. Az ERBE volt előbb a munkahelyem, majd 1980-tól a PA Rt. Állandóan a híradástechnikán voltam, telefonközpont-kezelőként kezdtem, majd az ügyfélszolgálaton folytattam, és ott is fejeztem be a munkámat mint koordinátor. Én büszke vagyok rá, hogy ilyen hosszú időn át az erőműben dolgozhattam, sokat és sok mindent adott számomra, én egyedül vagyok a két gyerekemmel, és nekem ez csodálatos volt. Nagyon szerettem csinálni a telefonközpontban a kezelői munkakört, ott csak a hangjukkal találkoztam az emberekkel, később pedig személyesen is, az a váltás, mikor a hang után az embert is megismerhettem, nagyon érdekes és különleges volt számomra. A kisebbik lányom most kezdi a továbbtanulást, őt fogom támogatni és segíteni, a fiam külföldön van, hozzá szeretek menni, voltam is már. Pihenés, séta, utazás is szerepel terveim között. <#> „ _ mym paksi atomerőmű A nyugdíjas évek következnek Barta Károlyné (Rózsi) Raktárosként dolgoztam. Az erőműbe 1978-ban kerültem, a beruházáson kezdtem, és átkerültem a PA Rt.-hoz. Németkéri vagyok. Én a raktározási osztályon dolgoztam végig. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az erőműben dolgozhattam, jó kollektívánk volt, én jó szívvel emlékszem vissza a munkahelyemre. Azt tervezem, amit eddig nem tudtam megcsinálni, most szeretném bepótolni. Egy fiam van, unokám még nincsen, de reméljük, hogy hamarosan lesz. Bedecs Ferencné (Marika) Munka- és személyügyi osztályvezető voltam. Családommal 1980-ban költöztünk Paksra, a férjem az erőműben kezdett dolgozni, én pedig a városi tanácson. Két fiú gyermekünk, Péter és Ferenc mellé 1983-ban megszületett kislányunk, Gabriella. Amikor a lányunk betöltötte a harmadik életévét, akkor kerültem be a Paksi Atomerőmű Vállalathoz a munkaügyi területre, és 2013. augusztus 1-jei nyugdíjba vonulásomig ezen a területen dolgoztam. Végig jártam én is a ranglétrát, voltam előadó, csoportvezető és végül osztályvezető lettem. Én mindig nagyon büszke voltam arra, hogy az erőműben dolgozhatok, nagyon jó munkahelyem volt, jó munkahelyi légkörben, kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt. Nagyon sokat adott nekem az erőmű, kisebb megszakításokkal, szinte folyamatosan tanulhattam, a munkámat nagyon szerettem, időnként sokat kellett dolgozni, de megérte, mert a férjemmel közösen megfelelő anyagi körülmények között, biztonságban nevelhettük fel a gyermekeinket. Ferenc gyermekünk szintén itt él Pakson a családjával, ott két unokánk van, Tamás és Eszterke. Péter és Gabriella Budapesten élnek és dolgoznak. Péter fiunknál is van egy Bencike nevű kis unokánk. Gyermekeink, amikor csak tehetik, itthon töltik a hétvégéket, nagy örömünkre. Bráz Sándorné (Zsuzsa) Gépésztechnikus voltam. 1974-ben 15 évesen kezdtem el dolgozni és 1976-ban kerültem az erőműbe. A korai munkakezdésemnek és a nyári diákmunkáknak köszönhetően van meg a 40 éves munkaviszonyom, ezért sikerült most nyugdíjba mennem. Az erőműves munkaviszonyomat a csámpai vízműben kezdtem, mint vízműkezelő, majd lányom születése után, 1981-ben kerültem be a 103-as épület hőközpontjába. Miközben levelező tagozaton leérettségiztem a műszaki ellenőrök és rendszer felelősök mellett műszaki ügyintéző lettem. Közben elvégeztem a gépész sulit Szekszárdon, majd Pécsen technikusi képesítést szereztem. Az átszervezések kapcsán először a költségtervezési osztályon, majd az igazgatási osztályon dolgoztam lakásügyi előadóként. Innen kerültem vissza a gépész vonalra, ahol is a gépész sémák és az MFT-ék készítése, javítása volt a fő feladatom, amit most a dokumentációkezelési osztály dolgozójaként végeztem. Régi motorosként, itt lehettem szinte a kezdetektől az erőmű építése során. Sok-sok felejthetetlen élmény fűz az erőműhöz, életem nagyon nagy százalékát töltöttem itt. Paksi születésű vagyok, itt élnek a testvéreim és anyukám is. Lányom 2 éve költözött Pestre. Terveim között szerepel, hogy több időt töltök családommal és otthon a családi házamban befejezem azokat a munkákat, amire eddig nem volt elég idő. Mindemellett továbbra is szeretném tartani a kapcsolatot erőműves barátnőimmel és volt kollégákkal. Demeter Károly Üzemviteli osztályvezetői feladatot láttam el. 1979. július másodikától dolgozom az erőműben. Kazincbarcikán házasodtam, és a fiunk négy éves volt, amikor Paksra kerültünk feleségemmel, majd 1983-ban született két lányunk is. Voltam EIK szolgálatvezető, többféle csoportnak 2013. december a vezetője, és voltam tizenkét évig osztályvezető. Nekem azt jelentette atomerőmű dolgozójának lenni, hogy tudtam tanulni, új ismereteket elsajátítani és anyagi biztonságban volt a családom. Ehhez még hozzá tartozik, hogy amikor hazamentünk Borsodba, a rokonok mindig megkérdezték, hogy nincs-e valamilyen probléma az erőműben, nyugodtan alhatnak-e éjszaka. Mi azt válaszoltuk, hogy nincsen semmi probléma, az erőmű biztonságos, és ők ennek örültek. Én szerettem a munkámat és a kollektívát. Most keresem azt a lehetőséget, hogy milyen hasznos munkát tudnék még végezni a nyugdíjas éveimben. Demeter Károlyné (Katalin) Humánpolitikai főszakértőként dolgoztam. 1979. december 27-én kerültem az erőműbe. Kazincbarcikán laktunk, és én a miskolci ingatlanközvetítő vállalattól jöttem Paksra. Végigjártam a ranglétrát, az üzembe helyezési főosztályon kezdtem dolgozni dokumentátorként a beruházás folyamán. 1981-ben átkerültem a munkaügyi osztályra, ott munkaügyi előadó voltam, azután csoportvezető, osztályvezető, humánpolitikai főosztályvezető és legvégül humánpolitikai főszakértő. Nagyon-nagyon sokat jelentett számomra az atomerőmű dolgozójának lenni, rengeteget kaptam. Nem bántunk meg egy pillanatig sem, hogy idejöttünk, habár a szüléink mindig tiltakoztak ellene és nem helyeselték. Nagyon sok jót, szépet, értéket kaptunk itt. Nagyon jó volt a csapat. Szeretném, ha a jelenlegi két unokám mellett lennének még unokáim a két lányunktól is. Most még konkrét terveim nincsenek, annyira sok a dolgom, hogy ezeket sem győzöm. Mayer Józsefné (Marianna) Irattáros voltam. Én Füzesgyarmaton születtem, az édesapám Taszáron volt katona, és ott laktunk. A férjem paksi, azért kerültem ide 1980-ban Paksra, az ORSZAK-hoz. 1981-ben a munkaügyi osztályra, 1982-ben pedig az iratkezelési csoportba kerültem. Akkor kellett a nagy irattárt kialakítani, rendbe tenni. Utána már végig itt dolgoztam. Akkoriban nagyon örültünk, hogy ide kerülhettünk Paksra, az indításnál, a párhuzamos kapcsolásnál egész éjszaka bent voltam, a telexeket kellet intéznem az indításban résztvevő vezetők kérésére. Van unokám,
