Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-11-01 / 11. szám

2013. november 17 <#> i mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Berek Mihály Következő régi mo­torosunk egy újabb „fogaskerék” a nagy gépezetben. Az erő­mű az életében mindig meghatározó és fontos volt. Fiatalként ugyan­úgy, mint most 35 év után. Mihály Bölcskén született 1959. március 7-én, általános isko­láit is itt végezte el. A Szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában érettségizett műszerész szakon. Az iskola elvégzését köve­tően lakóhelyén mint fiatal kezdő műszerész helyezkedett el a helyi varrodában. Ebben az időszakban már az új atomerőmű építése fo­lyamatban volt, és szakembereket kerestek a további munkálatokhoz, üzemeltetéshez. Ek­kor, mérlegelve a lehetőségeket, vállalva a ki­hívásokat úgy gondolta, hogy jelentkezik az atomerőműbe. 1978. március 25-től már az erőmű alkalmazottjaként dolgozott a vegyé­szben. Az akkori létszám csak 15-20 főből állt. Az indító kazánházban, a vízlágyítóban dolgozott Szingerné Kata, Horváthné Rózsi­­ka és Mohácsyné Zsuzsika, ők tanították be a feladatra. Mihály 19 éves fiatalember volt 190 centis magassággal, sokszor úgy érezte magát, mint elefánt a porcelánboltban a sok üveg­lombik és mérőeszköz között. Megtanították titrálni és a lombikot szakszerűen használni. Furcsa emlékezni ezekre az időszakokra, hi­szen most a legidősebb fia húszéves. Vissza­gondolva a körülményekre, amiben akkor dolgoztak és most, nagyon nagy a különbség. Azok az alapeszközök álltak csak rendelke­zésükre, melyek az induláshoz alapvetően kellettek. Mindez 35 éve volt. A műszere­ket és vezetőképesség-mérőket, de bármely szakterületet nézzük, óriási a fejlődés. A ma­napság használatban lévő automatizált mérő­helyek megkönnyítik a munkavégzést. Mégis jól érezték magukat a fiatalok, tettre készek és nagyon lelkesek voltak. Óriás terület tarto­zott hozzájuk, például a vízműtelep, ahova ki kellett járni éjszaka ellenőrizni a szivattyúkat. Ezt követően került három műszakba. Bein­dultak a próbajáratások, szükség volt az üze­meltetéshez még több szakemberre, és nőtt a vegyészet létszáma. Ráadásul be kellett tanul­ni az új pótvíz-előkészítő működtetéséhez az új technológiát is. Ebben az időben alakultak ki azok a csoportok, ahol már viszonylag nor­mál körülmények között tanultak be a szak­emberek. Időközben, hogy Mihály be tudja pótolni a hiányosságait, mivel nem szakirá­nyú volt a végzettsége, jelentkezett a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolába Budapest­re, ami érettségire épített kétéves szakképzés volt. Fantasztikus élményként élte meg, amikor átkerültek a vegyészet jelenlegi épületébe, ak­kor már három műszakban dolgoztak. Akkor épült tőlük nem messze a turbinacsarnok, és éjszaka az egész olyannak tűnt, mint egy ha­talmas méhkas. Lógtak az emberek a kiálló vasrudakon, mint pók a falon, tartották a he­gesztőpálcát a kezükben, és csak a villogó fé­nyeket lehetett látni. Ez a kép még a mai nap is él benne. Fiatalon másképp látták a világot, rácsodálkoztak a technológiára, a hatalmas, monumentális építményekre, berendezések­re. Másfél évig volt katona, és már ez alatt az időszak alatt kezdett a zenével foglalkozni. Főleg a tiszti klubba, majd rendezvényekre is kapták folyamatosan a meghívásokat a zene­karával. Később civilként annyi elfoglaltságot adott a zenélés, hogy már nem lehetett össze­egyeztetni a három műszakos munkarenddel. Szeretett volna olyan munkakörbe kerülni, hogy a munkahely és a szabadidős elfoglalt­sága is kellő mértékben összeegyezethető legyen. Abban az időben alakult meg a kon­­denztisztító csoport a vegyészeten belül Sós József vezetésével. Oda került víztisztító-ke­zelőként. Ez egy húszéves időszak volt. A cso­portvezetője nagyon jó szakember volt, akitől nagyon sokat tanult, szívesen emlékszik erre vissza a mai napig is, nagyon jó munkakap­csolat alakult ki közöttük. Átadta azt a tudást, amit csak lehetett. Nagy munkákban vettek részt, mint például a rendszer gyantával való feltöltése. Nem volt egyszerű feladat, sok kol­légának fejtörést is okozott ez a művelet. Szá­mukra új dolog volt, hiszen tapasztalat még igazán nem volt. Volt egy technológia, amit átvettek az orosz tervezőktől, de ez eddig még csak elvi síkon működött. Végül sikerült kö­zösen megoldani a feladatot, ami ma már egy­szerűen, rutinfeladatként működik. Közben Misi zenei karrierje is felfelé íve­­lődött. Munkahely, család, zenélés, egyre ne­hezebben tudott mindenhol helytállni. Ezért úgy döntött, hogy a zenélést a háttérbe kell szorítania és előtérbe kellet kerülnie a töb­binek. Ezek után került a vízlágyítóba Fejes István művezetőhöz műszakvezetőnek, en­nek már nyolc éve. Nagyon jó a közösség, a társaság. Sok kollégája szinte akkor született, amikor ő az erőműbe került. Furcsa helyzet és nehéz kimondani, de ilyen fiatal a kollégák át­lagéletkora. Ügy gondolja, ennek van jó oldala is, hiszen nem engedik a fiatal kollégák se fi­zikailag, sem szellemileg ellustulni az idősebb kollégákat. Mihály felesége masszőr, három fiuk kö­zül a legnagyobb már dolgozik, a két kisebb pedig 7. és 8. osztályos. A fiúk is örökölték a zene iránti szeretet, mindegyik zongorázott, jelenleg a két kisebb fiúnak saját zenekara van, akik már színpadképesek, és bármikor elő tudnak állni akár egyórás műsorral is. Nagy büszkeség tölti el, ha hallja a fiait zenél­ni, hiszen régi önmagát látja mindháromban. Édesapja 82 éves, aki szintén erőműves volt, 13 éven keresztül. Szőlővel és borászattal fog­lalkozik nyugdíjasként, fia besegít az ottani földmunkákba is, ha szükséges. A három mű­szak mellett nem könnyű egyensúlyt tartania a munkahely-család-szabadidő tekintetében, nagy toleranciát kíván az egész családtól. Szabadidejében sokat olvas és mivel családi házban laknak a ház körül bőven akad tenni­való. Saját kertjüket rendezgeti, ahol rengeteg a gyümölcsfa. Legbüszkébb az életében a családjára, aki­ket össze tud fogni, ha kell. Azt szeretné át­adni, amit ő kapott a szüleitől: úgy bánjunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy bán­janak velünk. Mindig azt tanította a gyerme­keinek, hogy azt kapják vissza az élettől, amit ők adnak. Mindenképp fontosnak tartja segí­teni őket, az élet minden területén, ez tölti ki az egész életét. Szívesen eljátszik a nyugdíja­zás gondolatával, de még fiatalok a gyermekei, továbbtanulás előtt állnak. Még sokáig szeret­ne dolgozni és helytállni a munkahelyen, és támogatni őket. Újabb négy évre akkreditált státuszban a vegyészeti laborok A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) Akkreditáló Bizottsága a vegyészeti ellenőrzési osztály részére - vizsgáló­laboratóriumként - 2013. szeptember 18-tól 2017. szeptember 17-ig érvé­nyesen az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabványnak való megfelelőséget iga­zoló akkreditált státuszt odaítélte. Az eljárás során a vegyészeti el­lenőrzési osztály (veo) mindhárom laboratóriuma: a fémvizsgáló és mi­nőség-ellenőrző, a radiokémiái és analitikai, valamint az üzem-ellenőr­zési laboratórium önálló egységként lett akkreditálva a saját vizsgálati te­rületén. Az akkreditáció megszerzésének szigorú feltételei vannak, hogy csak a legfontosabbakat említsem: a vonat­kozó szabvány szerinti minőségirányí­tási rendszert kell kiépíteniük és mű­ködtetniük, bizonyítaniuk kell, hogy a vizsgálati igénynek és céloknak meg­felelő mintavételi és mérési módsze­reket alkalmaznak, rendelkezésükre állnak-e a szükséges személyi, műsza­ki és gazdasági feltételek. A veo 2002. december 17-től rendelkezik akkredi­tált státusszal, amit 2005-ben és 2008- ban is sikeresen megújítottak még az előző ciklus lejárta előtt. A mostani eljárás kicsit nehézkesebb volt, épp 9 hónappal tartott tovább a tervezett fél évnél, és rengeteget dolgoztak raj­ta, hogy a NAT és a 7 fős minősítői cso­port igényeinek is megfeleljenek. Már a benyújtott dokumentáció átvizsgá­lása is sokkal tovább tartott, majd az eddigi egynapos helyszíni szemlékkel ellentétben 4 napon keresztül vizsgá­lódtak a laboratóriumok területén, és minden tevékenységüket alaposan átvizsgálták. Voltak jogos és előre­mozdító észrevételeik is. A laboratóriumok alapvető fel­adatköre nem változott, csak az akkre­ditálási okiratban most már elkülöní­tetten jelenik meg az egyes egységek vizsgálati területe, bár a gyakorlatban is összekapcsolódnak: például ugyan­azt a primer köri mintát vizsgálja az üzemellenőrzési laboratórium bór­sav- és hidrazintartalomra, amiből a radiokémiái és analitikai laboratórium korróziótermékeket és aktivitáskon­centrációt mér. A többletmunkát a minden területre kiterjedő, naprakész adminisztráció, valamint a felkészült­ségük és alkalmasságuk bizonyítása jelenti: minden vizsgálati területen, a 4 éves ciklus alatt legalább egyszer ún. jártassági vizsgálaton kell részt venniük és megfelelő eredményt elér­niük. Több éve a fémvizsgáló csoport­tal az SPL-Bohumín által szervezett „Proficiency Test"-ben vesznek részt jó eredménnyel, a minőség-ellenőrző csoporttal a QuacoDuna interkalib­­rációs vizsgálatban vízvizsgálatok te­rületén értek el szép eredményeket, amit minden laboratóriumra ki kell terjeszteniük. Ha speciális területeken nincs külső intézetek által szervezett vizsgálat, maguknak kell megszervez­ni, végrehajtani a vizsgálatokat és ki­értékelni az eredményét. így végeztek laboratóriumok közötti összemérést cégen belül a KVO kibocsátás-ellenőr­ző laboratóriumával és környezet-el­lenőrző laboratóriumával, valamint a vértesi erőmű központi laboratóriu­mával is. És persze itt vannak az éves felülvizsgálatok a NAT részéről, ami­ken szintén meg kell felelniük. Ebben a sikerben a veo minden beosztottjának és vezetőjének része van, és szeretném ez úton is megkö­szönni kitartó és precíz munkájukat, elkötelezettségüket a közös cél iránt, hogy megszerezzük és sikeresen meg­tartsuk akkreditált státuszunkat. Nem feledkezhetünk el a felsőbb vezetőink támogatásáról sem, hisz az akkredi­táció megszerzésének és megtartá­sának jelentős anyagi vonzata is van. A veo minőségirányítási megbízottja­ként én fogom össze az akkreditáci­­óval kapcsolatos munkát, feladatom a minőségirányítási dokumentáció kezelése, a NAT-tal való kapcsolattar­tás és ügyintézés, ami rengeteg időt igényel, de a kollégáim támogatása nélkül lehetetlen és értelmetlen lenne ez a munka is - hangsúlyozta Komlósi Éva laborvezető. A további céljuk az, hogy igyekez­zenek lépést tartani az analitikai mód­szerek fejlődésével, az elavult és már nem megbízhatóan teljesítő műszere­iket korszerűbbekre, jobb teljesítmé­­nyűekre cseréljék. Ilyen esetben az új műszerekre és vizsgálati módszerekre is szeretnék megszerezni az akkredi­­tációt. Jelenleg is dolgoznak ezen, és reméljük, a jövőben is lesz ilyen fel­adatuk. Orbán Ottilia Orbán Ottilia

Next

/
Thumbnails
Contents