Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8-9. szám
2013. augusztus-szeptember 24 <Q> mym paksi atomerőmű /"ft' Jb eszed elkö L ese Olvasói javaslat alapján járjuk körbe a beszéd- és viselkedési kultúránk témáját. Elsőként a beszéd erkölcséről, a beszédkultúráról lesz szó, aztán majd rátértünk az udvariasságra, a tiszteletadásra, a viselkedés különböző megnyilvánulásaira. Az erkölcs fogalmán egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. A beszéd olyan képesség, amelyre mindenkinek kivétel nélkül szüksége van, hiszen ez az emberek közötti kapcsolatteremtés mindennapi formája. A mai világban, amikor hangsúlyozottan fontos, hogy idegen nyelven is meg tudjunk szólalni, vallom, hogy minden embernek kötelessége, hogy anyanyelvét választékosán, szépen és természetesen nyelvtanilag helyesen használja, akár szóban, akár írásban! Sajnálatos módon a mai uniformizálódó világunkban az élő szónak, az igényes beszédművelésnek egyre kevesebb tér jut. Mindez kezdődik már az iskolákban a rengeteg tesztfeladattal és folytatódik a felnőttkorban a különböző elektronikus üzenetekkel, SMS-ekkel, szakzsargonokkal, és a ma már természetesnek vett idegen szavak használatával. A mindennapi beszélt nyelv egyre jobban behódol a mostani divatnak. Nagy kár, mert lehet, hogy ezen a módon remek gondolatok, ötletek tűnnek el! A másik, egyre fokozottabban fület sértő tény, hogy hétköznapjainkban egyre jobban terjed a verbális agresszió. A trágárság és a káromkodás természetes része lett mindennapjainknak, bekerült az irodalmi művekbe, mozifilmekbe, de riasztó, hogy már gyermekeknek szánt rajzfilmekbe is. Fültanúi lehetünk az utcán, az oktatási intézményekben és a munkahelyeken egyaránt. Használjuk, ha kell, ha nem; ami a legrosszabb, hogy szinte már megszokásból. Akarva és akaratlanul is megbántva ezzel másokat, és elfeledve azt, hogy a szó olyan, mint a méh, egyaránt van méze, de fullánkja is! Szerencsére az éremnek mindig két oldala van. Sokan vannak, akik odafigyelnek beszédstílusukra, éppúgy tudnak tegeződni, mint magázódni, akik reggelente mosolyogva „jó reggelt" kívánnak, és örömmel hallom tőlük a „varázsigéket": „légy kedves", „kérem", „köszönöm". Ők azok, akik tudják beszédpartnerük nevét, beszélgetés közben a másik szemébe néznek és figyelnek rá. Jó velük találkozni, és pár szót váltani. Ők biztosan tudják, vagy érzik azt, amit a francia természettudós, Georges-Louis Ledere mondott:„A stílus maga az ember". Ezzel utalva arra, hogy különbözőségünk, egyéniségünk, stílusunk egyaránt tetten érhető írásainkban, beszédünkben, gondolatainkban, megjelenésünkben, öltözékünkben, viselkedésünkben és választásainkban. KABé Padoszos látogatás a kecskeméti repülőnapon Az idei évben augusztus 3-4-én került megrendezésre a X. Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató Kecskeméten. A szombati napon a Padosz tagjai, hozzátartozói is ellátogattak a rendezvényre. Igazi családi programnak bizonyult, hiszen minden korosztály számára lenyűgöző volt, amit az égen s földön láthatott. A nagy meleg ellenére igazi csodák történtek a levegőben: legnépszerűbb a kötelékek látványos bemutatója volt. A magyar mellett 22 ország 142 légi járműve vett részt a bemutatón. Természetesen a földön is számos szórakoztató program várta a közönséget, a légi bemutatók mellett gasztronómiai, gyermek- és családi programok színesítették a Kecskeméten töltött időnket. Ugyanakkor megismerhettük a Magyar Honvédség életét is, a 75 éves légierő történetét, továbbá a különböző katonai eszközöket a kézi lőfegyvertől a T72-es harckocsiig. Padosz Anderkó Lotti vagyok, 2013. július 27-én születtem Szekszárdon, 3500 grammal és 55 centiméterrel. Második gyermekként jöttem a családba, testvérem, Bence már nagyon várta az érkezésemet. Napjaim nagy részét alvással töltöm, és persze időnként megszakítom evéssel. Apukám Anderkó László, az üzemviteli igazgatóságon, a 4. blokkon dolgozik reaktoroperátorként, anyukám Anderkó-Tell Veronika, a szekszárdi szülészet újszülött osztályán dolgozott gyermekápolóként. Baksai Dominiknak hívnak, 2013. április 7-én 00.15 órakor jöttem világra a szekszárdi kórházban. Születéskori paramétereim: 3500 gramm és 53 centiméter. Szüleim második kisfia vagyok. Nem szeretek fürdeni, enni viszont annál inkább! Szeretek kézben lenni, és ha a bátyám, Barnabás foglalkozik velem, aki még csak 20 hónapos, de nagyon rendes tesó! Éjszakánként hagyom anyát és apát aludni, cserébe viszont fenntartom a jogot magamnak a napközbeni síráshoz. Szüleim szerint ez már-már hiszti. Pedig nem is... Anyukám, Baksainé Gyenes Linda, a vegyészeten dolgozik, analitikus laboránsként, apukám, Baksai Róbert, a meo-n rendszerfelügyelő mérnök. Császár Eszter vagyok, a pécsi kórházban születtem 2013. július 15-én 2910 grammal és 51 centiméterrel. A vártnál kicsit hamarabb érkeztem, de annál nagyobb örömet hoztam szüleim életébe! Éjszaka szeretek „bulizni" és nappal kipihenni a fáradalmakat. Nagyon mozgékony baba vagyok, de ez nem csoda, hiszen anyukámmal sokat tornáztam a pocakban. Szépen gyarapodik a súlyom, szeretem a hasam. Apukám Császár József, berendezéstechnikus az irányítástechnikai műszaki osztályon, anyukám Császárné Balogh Anasztázia, gyógytornász. A nevem Főglein Bence, Szekszárdon születtem 2013. július 8-án, 3350 gramm súllyal, a magasságom 56 centiméter volt. Második gyermek vagyok a családban, a bátyust Daninak hívják, ő 2 éves, és nagyon jól megértjük egymást. Szeretek nagyokat sétálni, sokat vagyok ébren, és nagyon érdeklődő kisfiú vagyok. Nagyon szeretem a pocakomat! Édesapám Főglein Tamás, az üzemviteli irányítástechnikai osztályon művezető munkakörben dolgozik, édesanyám Főglein Orsolya, aki köztisztviselő, de jelenleg itthon Hargitai Zalánnak hívnak, 2013. június 19-én 3550 grammal és 57centiméterrel csöppentem édesanya és édesapa karjaiba. A mély dörmögő hangokra mosolygok, a gitárszóra és az énekre mindig megnyugszom.Teli pocakkal élvezem az esti fürdőzéseket! Apa, Hargitai András, a gazdasági igazgatóságon a külső szolgáltatási osztály vezetője, anya, Hargitai Nikoletta, aki most velem van, egyébként a reklámszakmában dolgozik, jórészt otthon. Hegedűs Aliz vagyok, 2013. június 21-én születtem. Én vagyok az első baba a családban. Nagyon nyugodt vagyok, éjjel hagyom a szüléimét aludni, de nappal szeretem, ha játszanak velem. Csak akkor sírok, ha fáj a hasam. Apukám Hegedűs Erik László, a karbantartási igazgatóság üzemfenntartási főosztály sugárfizikai laboratóriumában dolgozik mint technológus. Anyukám, Benedeczki Rita, a Paksi Futball Clubnál titkárságvezető. Molnár Benedek vagyok. Szekszárdon születtem 2013. június 11-én 15 óra 20 perckor 2580 grammal és 54centiméterrel, szüleim és testvérem nagy örömére. Nővérkém Angelika, 3 éves és nagyon várta érkezésem, anyának sokat segít a velem kapcsolatos teendőkben. Jó gyerek vagyok, csak néha sírok, de akkor jó hangosan, de tudok mosolyogni is. Nagyon szeretem, amikor nővérkém énekel nekem. Szeretek kézben lenni és onnan szemlélni a rám váró világot. Apukám Molnár Zsolt, a villamos karbantartási osztályon dolgozik mint kábelhálózat-mérő. Anyukám Toldi Erika, aki jelenleg otthon van velem és a testvérkémmel. Nevem Sitkéi András, Szekszárdon születtem 2013. július 12-én 19 órakor, 3500 grammal és 55 centiméterrel. A második gyermek vagyok, nővérem Zsófi 5 éves, és nagyon várt az egész családdal együtt. Sokat segít anyukámnak és apukámnak a fürdetésben. Nagyon szeretem, amikor pelenkázás közben énekel nekem, és szeretget. Éjszaka nem alszom sokat, mert éhes vagyok, de napközben hagyom anyukámat a nővéremmel játszani. A legkedvesebb időtöltéseim a fürdés és a játékaim nézegetése. Anyukám Mező Mónika, korábban egy boltban dolgozott, apukám, Sitkéi András a gépészszerviz osztályon darukarbantartó villanyszerelőként dolgozik. Tamási-Schwarcz Krisztián vagyok, Budapesten születtem, 2013. június 20- án 17.08 perckor, 4140 grammal és 57 centiméterrel. Családom nagyon várta az érkezésemet, szüleim első kisbabája vagyok. Tündéri babának mondanak, mosolyommal bárkit leveszek a lábáról. Szeretek hintázni és fürdeni, de legjobban azt szeretem, ha kézben lehetek. Szívesen heverészek a játszószőnyegemen, ahol sokat magyarázok a méhecskémnek, rugdosom az oroszlános csörgőmet és mindennap új dolgot fedezek föl az egyre izgalmasabb új világból. Apukám Tamási Zoltán, a turbina osztályon technológus mérnökként, anyukám a humán igazgatóságon humánpolitikai főmunkatársként dolgozik, de jelenleg minden percét nekem szenteli. LILI
