Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-08-01 / 8-9. szám
16 2013. augusztus-szeptember Generációs örökség az ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítványnál ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ mym paksi atomerőmű 1986 szeptemberében kezdte meg működését a Paksi Atomerőmű Vállalat fenntartásában a hazai gyakorlatban egyedülálló vállalati iskolaként - mai nevén - az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium. Az iskolák működtetésének és finanszírozásának jogszabályi környezete 2000-től jelentősen megváltozott. A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Igazgatósága 2001 nyarán a szakközépiskolai fenntartói jogok gyakorlására létrehozta, megalapította az ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítványt. Az átalakulás, a pénzügyekkel és ingatlanokkal való önálló gazdálkodásra áttérés, a szakközépiskola irányítási rendszerének kialakítása kiemelt feladat volt. Az alapítvány feladatainak elvégzésére végrehajtó - ügyvezető - szervezetet kellett létrehozni, az akkori vállalatvezetés a legtapasztaltabb munkatársakat jelölte ki a feladatra. így kerültek kinevezésre - Kissné Hegyi Ilona irányítása mellett - Csonkáné Kiss Judit intézménygazdálkodási vezető, Hangyási Sándor létesítményüzemeltetési vezető és Nepp Györgyné Marcsi gazdasági főmunkatárs, akik évtizedeken át dolgoztak kezdetben atomerőművi dolgozóként az iskolában, majd alapítványi munkatársként az iskoláért. Napjainkban már mindhárman nyugdíjas napjaikat élik. Elmondásuk szerint az alapítvány elsődleges feladata az iskola működési feltételeinek biztosítása, a pénzügyi háttér megteremtése, az alapítvány gazdálkodásával, a létesítmények fenntartásával és az iskolafenntartás, -irányítás, -gazdálkodás operatív tevékenységével kapcsolatos teendők ellátása. Az alapítvány a szakközépiskola és a részvénytársaság között közvetlen finanszírozási és érdekérvényesítési feladatokat lát el. Csonkáné Judit az erőműben 1977-ben kezdett dolgozni, és 1986-tól, az iskola alapításától az akkori gazdasági vezérigazgató-helyettes javaslatára ő vezette a szakközépiskola gazdasági szervezetét. 2001-től nyugdíjazásáig az alapítvány intézménygazdálkodási vezetőjeként dolgozott. Elmondása szerint nem volt könnyű alapítvánnyá alakulni, rengeteg elemzés készült a leghatékonyabb megvalósítás céljából. Az alapítványi működtetésre való áttérés mindenképpen pozitívan értékelhető, hiszen ettől kezdve az állami normatív támogatások igénylésére - az önkormányzati intézményekhez hasonlóan - jogosulttá vált az alapítvány. A szakképzés rendszere ebben a formában költséghatékonyabban működtethető, és kibővültek a lehetőségek különböző pályázatokon való részvételre is. 2001-ben gyakorlatilag teljesen fel kellett építeni az alapítvány és a szakközépiskola gazdasági rendszerét úgy, hogy a tágabb környezetünkben mindössze egy hasonló, de mégis más intézmény működött. Önálló gazdálkodó szervezet lett az alapítvány és a szakközépiskola egyaránt. Az indulás is szép volt, a későbbi évek is hoztak folyamatosan emlékezetes és rendkívüli feladatokat. Judit a mai napig is még szívesen visszajár, és az ala-Conkáné Kiss Judit, Nepp Györgyné, Hangyási Sándor pítvány munkáját segíti, ha szükséges. Ezen felül a Jövőnk Energiájáért Térségfejlesztési Alapítvány felügyelőbizottságában is tagságot vállalt. Fiának három kisfia van, akik közül kettő már iskolás. Most a legkisebbel tölt nagyon sok időt Harkányban, besegítve így a családjának. Életében most már a család az elsődleges. Mindig nagyon szeretett dolgozni és munkája kiemelten fontos volt számára. Ügy érzi, hogy mindig becsülettel látta el a feladatát. Sanyival és Marcsival nagyon jó volt dolgozni, szép éveket éltek meg együtt a kezdetektől. Nagyon egymásra voltak utalva, és mindig a maximumot próbálták kihozni magukból. Szereti őket emberként, kollégaként is. Azóta is telefonon tartják a kapcsolatot, ha tehetik személyesen is találkoznak. Neppné Marcsi ez év tavaszától nyugdíjas, számára még egy kicsit furcsa ez a nagy szabadság. A családi ház és a ház körüli teendők nagyrészt lefoglalják az idejét. Négy kisfiú unokája van, a gyerekekkel sok időt tölt. A nyári vakáción kívül is rendszeresen hazajárnak a gyerekek. A legfontosabb dolog az életében a család. De fontos volt számára is a munkája, a kollégák és a szakközépiskola. Szeretettel gondol az eltöltött évekre, jó volt ESZI-snek lenni. Nagydolog volt számára az is, hogy 27 évig egy helyen dolgozhatott. Utódainak is azt kívánja, hogy legalább ők is addig járjanak iskolába, amíg ő járt, hiszen 27 évig dolgozni is iskolába járt. Hangyási Sanyi szerint komoly munkát jelent a létesítmények (szakközépiskola, gokartműhely, hőközpont, sportcsarnok, konyha, kollégium) gondozása, szakszerű üzemeltetése. Sanyinak üzemeltetésvezetőként is legnehezebb dolga az indulás volt, a leválás az atomerőműről, a gazdasági, jogi, műszaki és egyéb háttér biztosítása. Kialakította magának - kolléganőihez hasonlóan - a megfelelő munkamenetet, és ezt követően akadály nélkül, folyamatosan tudta végezni önállóan feladatait. Most pedig átadta a stafétát fiatal kollégájának. Mindig azt tervezgette, hogy ha nyugdíjba vonul, akkor megvalósítja a korábbi álmait, amire eddig nem jutott idő. A dolgos munkás évek alatt rengeteg feladat halmozódott fel a kertes ház körül, és ezek elvégzése tekintélyes időt vesz igénybe. Hobbijának pedig megmaradt a vitorlázás. Ez az, aminek a mai napig is hódol. A gyerekei és a felesége még dolgoznak, így az ő szabadidejük függvényében, ha tehetik, saját vitorlásukon vitorláznak a Balatonon vagy a tengeren, akár versenyszerűen is. Úgy gondolja, hogy nagyon nehéz a mostani világban boldogulni. A saját generációja folyamatában építette ki az életét, és most annyira felgyorsult a körülöttünk lévő világ, hogy nehéz megfelelő tanácsot adni a következő generációnak. Türelem, kitartás, tanulás, de a legfontosabb, nyugodt és biztonságos hátteret adni a családnak. Ez az egyetlen sziget, ahova vissza tud mindenki vonulni a hétköznapok problémái, gondjai elől, megpihenni, regenerálódni. Kicserélődött, megfiatalodott az alapítvány ügyvezető szervezetének kollektívája. Az utódok: Metzger Anita, Aradi Tamás és Feil Mária. Mindhárom nyugdíjas kolléga elismerően nyilatkozott a következő generációról, és biztosak abban, hogy amit ők annak idején generációs örökségként létrehoztak és megvalósítottak, mindannyian elhivatottan és lelkiismeretesen fogják folytatni a szakközépiskola minőségi fenntartásáért és működéséért. Mittler István kuratóriumi elnök és Horváthné Szűcs Marianna az ügyvezető szervezet vezetőjének irányítása mellett kihívás és új feladat még számukra az is, hogy napjainkban - hasonlóan a 2000. évhez - ismét nagy változások következtek be az oktatási, nevelési és szakképzési jogszabályok, valamint a finanszírozás terén. Orbán Ottilia Szakmai gyakorlat az atomerőműben A szakmai tapasztalat alapvető elvárás ma a munkaerőpiacon, még akkor is, ha a friss diplomás oklevelén még meg sem száradt a tinta. Van szerencsére néhány vállalat, amely lehetőséget biztosít a kezdőknek a tapasztalatszerzésre. Az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt a feltűnően fiatal munkatársak jelenléte az erőműbe közlekedő autóbuszjáratokon. Ennek oka, hogy az idei évben mintegy hatvan, felsőfokú oktatási intézményben tanuló nyári szakmai gyakorlatos hallgatót fogadott részvénytársaságunk. A különböző felsőoktatási intézményekből érkezett diákok gyakorlati ideje négy-hat hét volt, és az erőmű minden igazgatósága fogadókészséget mutatott foglalkoztatásukra. A hallgatók közül hárommal beszélgettem az itt töltött időről, a munka világával való ismerkedésről. Beszélgetőtársaimnak több közös jellemzője van. Mindhárman azért választották gyakorlatuk helyszínéül a Paksi Atomerőművet, mert édesapjuk az erőmű munkavállalója, akitől nagyon sok információ jutott el hozzájuk az erőmű életéről, ezért kézenfekvő volt számukra, hogy szakmai gyakorlatukat az atomerőműben töltsék. Közös bennük az is, hogy - bár más szervezetnél töltötték el a gyakorlati időt - mindenütt szeretettel és támogató együttműködéssel fogadták őket, és mindhárman úgy nyilatkoztak, hogy tanulmányaik befejezése után szívesen dolgoznának az erőműben. Nekem ez volt az első munkatapasztalatom, ezért a korai felkelés is új dolog volt számomra, az egyetemi léthez képest - kezdte a beszélgetést Burján Bence, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) gépészmérnöki kar energetikai mérnök szakos hallgatója, aki az üzemviteli osztályon töltötte gyakorlati idejét. A termeléstervezés folyamatával eddig elméletben ismerkedett, most viszont a gyakorlatból is ízelítőt kapott az itt töltött időszak alatt. Kiemelte, hogy jóleső érzés volt számára, amikor az osztályvezető által tartott megbeszéléseken ő is részt vehetett, úgy érezte, teljes jogú munkavállalóként kezelték őt. Nagy élmény volt számára az erőmű területének bejárása, amely során megismerkedett az üzemeltetés, karbantartás egyes színtereivel. Csábi Dávid, a BME villamosmérnöki karának hallgatója: A részvénytársaság ösztöndíjasaként már az előző évben is a Paksi Atomerőműben töltöttem a szakmai gyakorlati időt. Ami az idén különbözik a korábbihoz képest, hogy nemcsak szemlélőként vehetek részt a munkában, hanem tevőlegesen is. A villamos üzemviteli osztályon másik két egyetemi hallgatótársammal együtt konkrét feladatot kaptunk: az üzemviteli kollégák felügyelete mellett egy üzemzavari helyzetre villamos áttáplálási útvonal kialakításához a dokumentáció elkészítése, a kezelési utasítás összeállítása, a kapcsolódó ábrák megrajzolása volt a feladatunk. Érdekes munka volt, amely során hasznos tapasztalatokat szereztünk. A humánpolitikai főosztályon töltötte szakmai gyakorlatát Mérges Alexandra, aki a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán munkaügyi és társadalombiztosítási ismereteket tanul. A munka világával középiskolai szakmai gyakorlata során találkozott először, amit szintén az atomerőmű területén töltött. A mostani gyakorlat alkalmával egy átfogó képet kaptam a cég humánpolitikai tevékenységéről, hiszen a szervezet minden munkafolyamatával megismerkedhettem, sőt lehetőségem volt a munkaügyi kapcsolatokkal, az érdek-képviseleti szervezetekkel való kapcsolattartás területével is megismerkedni. Hosszabb időt töltöttem a jóléti osztályon, ahol konkrét feladatok végzésével is megbíztak. Természetesen ezek a feladatok kisegítő jellegűek, mivel a főosztályon kiépített rendszerekkel dolgoznak, amelyek működtetéséhez több gyakorlati ismeret szükséges. A hallgatókról megkérdeztem a fogadó szervezetek képviselőit is, akik egységes álláspontot képviselve elmondták, hogy a fogadott diákok személyében érdeklődő, szorgalmas, tevékeny fiatalokat ismertek meg. Aktívan bekapcsolódtak és részt vettek a folyamatban lévő feladatok ellátásában. Véleményük szerint képesek az elsajátított elméleti ismereteiket a gyakorlat igényeinek megfelelően továbbgondolni és alkalmazni, és néhány év múlva szívesen látnák őket kollégaként is a Paksi Atomerőműben. Lászlóné Németh Ilona
