Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-07-01 / 7. szám
24 <9r ríiym paksi atomerőmű ■■■ 2013. július Habahirch Nevem Bognár Nóra, a pécsi kórházban születtem 2013. május 27-én, 13 óra 24 perckor. Születésemkor 3340 gramm és 51 centiméter magas voltam. A családban a második gyermek vagyok, a testvérem Blanka, aki 9 és fél éves. Nagyon várta már az érkezésemet, és sokat segít anyukámnak a velem kapcsolatos teendők ellátásában. Kiegyensúlyozott, vidám kisbaba vagyok, jól eszem, sokat alszom, szeretek fürödni, és hagyom a családot pihenni éjszaka. Apukám Bognár István, a létesítményüzemeltetési osztályon előkészítő mérnök, anyukám Frigyer Erika, az Energetikai Szakközépiskolában gazdasági ügyintéző. Kerti Ármin vagyok, Szekszárdon születtem 2013. június 4-én, 3580 grammal és 55 centiméterrel. A család második gyermeke vagyok. Bátyám, a 3 éves Noel alig várta az érkezésemet és mindig szeretget, figyeli minden mozdulatomat. Nagyon jó kisbaba vagyok, sokat eszem és alszom, ritkán sírok, és éjszaka is hagyom aludni a családot. Apukám Kerti János, a műszaki igazgatóság automatika-technológia csoportjában berendezés mérnök, anyukám, Kertiné Dávid Edina gazdasági ügyintézőként dolgozik az MVM Erbe Zrt.-nél, de jelenleg itthon van velem . Nevem Kiss-Fodor Dániel, Szekszárdon születtem 2013. május 27-én 19 óra 5 perckor. Születéskori súlyom 3260 gramm, a magasságom 56 centiméter. Van egy testvérem, a 3 éves Ákos, aki nagyon várta már, hogy „kibújjon" az öcsike. Mosolygós, nyugodt baba vagyok, nappal jókat eszem és alszom, éjszaka azonban gyakran „riasztom" a családot. Szeretem, ha énekelnek nekem. Nagytestvéremre már most felnézek, figyelem minden mozdulatát. Apukám Kiss Gábor, aki a műszaki igazgatóságon berendezés technológia vezető, anyukám Kiss-Fodor Melinda, foglalkozása művelődésszervező. Plesz Hanga vagyok, a szekszárdi kórházban születtem 2013. június 11 -én. Ekkor 3730 gramm volt a súlyom, és 55 centiméter a magasságom. A családban a második gyermek vagyok, van egy 2 és fél éves nővérem, a neve Boglárka, aki nagyon várta az az új jövevény érkezését, vagyis az én születésemet, és egyelőre nagyon megértő velem. Nyugodt baba vagyok, érdeklődőén szemlélem a környezetemet, szeretem, amikor ringatnak. Apa, Plesz Teofil, a gazdasági igazgatóságon szerződéskötő; anya, Plesz-Janovics Dóra, banki tanácsadó, jelenleg GYED-en van otthon. Runyai Lili vagyok, 2013. május 16-án 4030 grammal és 57 centiméterrel születtem Szekszárdon, a család első gyermekeként. Már nagyon várta a család az érkezésemet, mivel én vagyok az első unoka és dédunoka is egyben. Kedvenc időtöltésem az evés és alvás, a köztes időben pedig próbálom felfedezni a világot. Nagyon vidám, mosolygós vagyok, aki szeret fürdeni, és hallatja a hangját, ha anya nem tud elég gyorsan enni adni. Születésem előtt anyukám az MVMI Informatika Zrt.-nél dolgozott, de most én kötöm le a mindennapjait. Apukám délelőtt a karbantartási igazgatóság automatika osztályán dolgozik, mint rendszermérnök, délután és este mint főállású dajkáiét várom haza. Nevem Tóth Vivien, 2013. június 4-én 23 óra 50 perckor születtem a dunaújvárosi kórházban, 3200 gramm súlylyal és 51 centiméterrel. Első gyermek, a nagyszüleim első unokája, a dédszüleim első dédunokája vagyok, ezért már az egész család nagyon várta, hogy kibújjak az anyukám pocijából. A napjaim nagy részét most még evéssel és alvással töltöm. Édesapám Tóth György, a karbantartási igazgatóság építészeti és szakipari szerviz osztályán dolgozik karbantartási műszaki ellenőrként, édesanyám 2013 januárjáig Dunaföldváron egy könyvelőirodában dolgozott könyvelőként. LILI / r J\ dohányzás etiketth Oly sok szó esett az elmúlt időben a dohányzásról, az egészségre gyakorolt káros hatásairól, a vele kapcsolatos új jogszabályokról, a tiltásról, a dohányzásra kijelölt helyekről, arról, hogy hol megengedett és hol tilos. Most nézzük más oldalról! Először egy kis történelmi visszatekintés: Jean Nicot lisszaboni francia nagykövetnek köszönhető a dohány behozatala Dél-Amerikából Európába, és egyúttal a növény hatóanyagának (nicotiana tabacum) elnevezése az ő nevéből ered. A dohányt eleinte fájdalomcsillapítóként alkalmazták, de hamar felismerték élvezeti hatását is. A XVII. században kialakultak élvezetének ma is ismert szokásai, úgy mint a dohánylevél rágása, illetve az orrba szippantása, amelyek szerencsére kimentek a divatból. Azonban megmaradtak a dohányfüst szívásának különböző módjai, a cigaretta, a szivar, a pipa és mára egyre jobban divatba jövő vízipipa. 1884 után vált világszerte egyre elterjedtebbé, ugyanis ekkor kezdték meg az Amerikai Egyesült Államokban nagyüzemi gyártását. És most nézzük az illem oldaláról: A dohányzás egyrészt magánügy, másrészt pedig nagyon is közügy. A legfontosabb, amit hangsúlyozottan kiemelnék: az egymás iránti tolerancia. Mind a két oldalnak egyformán kell alkalmazkodnia! Manapság már egyre kevesebb szabad tér nyílik a nyugodt pöfékelésre: a buszmegállók, zárt éttermek és szórakozóhelyek, sőt közintézmények is füstmentes hellyé váltak. Ha valahol nincs hamutartó, nem azt jelenti, hogy hamuzzunk a földre, hanem azt, hogy ott a kulturált dohányos meg sem kísérli, hogy rágyújtson. Ahol viszont ki van téve, ott a nemdohányzónak kell alkalmazkodnia, hangos megjegyzéseket nem téve a füstölőkre. Társaságban mindig kérdezzünk rá, zavar-e valakit a füst, hiszen a családi ebédnél is lehet olyan vendég, aki nincsen hozzászokva. Ekkor, ha lehet, vonuljunk félre. Nem illik cigarettával a szánkban bemutatkozni, fogadni valakit, illetve belépni bárhova, és ebből adódóan kilépni sem. Az pedig mindenképpen igaz, hogy illetlen dolog a füstöt más arcába fújni, így a rohanás közben néhány nagy slukkot szívó személy különösen bárdolatlan, ha a mögötte igyekvő, a szájából kiömlő füstöt kénytelen beszívni. Étkezés közben nem illik dohányozni. Cigarettára csak a főétel után lehet rágyújtani, és csak akkor, ha van az asztalon hamutartó, és ha már senki nem eszik, a szivart pedig csak a kávéhoz illik, míg pipát egyáltalán nem lehet meggyújtani. Még ekkor is meg kell kérdezni, hogy rágyújthatunk-e. A szivarozás és a pipázás sajátosságaiban más, mint a cigarettázás. A szivar füstje nem mindenkinek tetszik, sőt többnyire zavaró, míg a pipa illata kifejezetten kellemes lehet. A szivar és a pipa meggyújtása külön ceremónia, általában mindkettőt érdeklődéssel figyelik. Végezetül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk el arról sem, hogy a dohányosoknak nemcsak másokra, hanem önmagukra is fokozottabban kell figyelniük, szem előtt tartva saját higiéniájukat, megjelenésüket. Ezért a gyakoribb fogmosás mellett ajánlott mentolos cukorkát tartaniuk a zsebükben a kellemesebb leheletért. KABé IV. Női Sportnap Mi szükséges egy jó sportrendezvényhez? Felkészült szervezők a rendezvény megfelelő előkészítéséhez, lelkes résztvevők, akik élni tudnak a lehetőségekkel, és szabadtéri rendezvénynél az időjárásnak is támogatnia kell a programot. Június 9-én a IV. Női Sportnapon mindhárom szempont hozzájárult a rendezvény sikeréhez. A program az ASE és a PSE Szabadidősport szakosztályai közös szervezésében került megrendezésre. Horváthné Szeip Ildikó és Sánta István mindent megtettek az előkészítésben, hogy pörgős, jó hangulatú programot állítsanak öszsze. Az ASE telepen az eszközök és a pályák készen álltak, hogy a közel 20 sportág kipróbálása zökkenőmentes legyen. Választani lehetett egyéni (futás, nordic walking, leg magic, telefonhajítás, ugrókötelezés, TRX, meridián torna) és csapatsportok között (röplabda, kosárlabda, floorball, tollaslabda, kötélhúzás). Az időjárás ezen a napon vetett véget az esős, árvizes napoknak, így 11 óra felé már örültünk volna néhány felhőnek, de a napsütés mindent legyőzött. A programra 8 fős csapatok nevezhettek, és a csapatokban minden korosztálynak képviseltetnie kellett magát. így együtt sportoltunk tizenévesektől hatvanévesekig. A közös bemelegítés után megkezdődhetett a pontgyűjtés, amelynek tétjét az adta, hogy tudtuk: az első három helyezett jutalomban fog részesülni. Idén négy csapat nevezett a tavalyi hattal szemben, így mindenki nagy eséllyel indult a nyereményekért. A nap során sokszor együtt sportolt anya és lánya, és azt kell mondanom, hogy az anyák lelkesedése, sokszor pótolta a korkülönbségből adódó fizikai képességek alacsonyabb szintjét. Izgalmas volt kipróbálni a floorballt, és röplabdázni, kosárlabdázni a küzdelmes meccsek során. 12 óráig volt lehetőség a pontgyűjtésre, majd a pontok összeszámlálása után következett az eredményhirdetés. Az első három csapat díjazásán kívül még értékes ajándékokat is kisorsoltak a résztvevők között. Aztán következett a másnap, amikor is már az izomláz emlékeztetett - szerintem nem csak engem - az előző napi intenzív délelőttre. Jövőre talán még több csapat részvételével kerülhet megrendezésre az V. Női Sportnap. SJ
