Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-04-01 / 4. szám

12 myíh paksi atomerőmű 2012. április Megkezdődött a főjavítási időszak Körkép a karbantartás-tervezésről A főjavítások hatékony és kellő határ­időre történő végrehajtásának alapfel­tétele az elvégzendő munkák megfelelő előkészítése, gondos tervezése. Ebbe a kevésbé látványos, többnyire a háttér­ben zajló, ám je­lentőségét tekint­ve meghatározó folyamatba nyújt betekintést az itt következő tudó­sítás, amely a fe­lelős szervezetek vezetői - Tóth Pál, a műszaki főosz­tály (mfo), Hevesi Antal, a villamos műszaki osztály (vimo), Kiszli Fe­renc, az irányítás­­technikai műsza­ki osztály (imo) és Tóth Ferenc, a gépész műszaki osztály (gmo) vezetője - által adott tájékozta­tást foglalja össze. Az mfo felelős valamennyi főjavítási mun­ka betervezéséért. Ez közelebbről a kar­bantartási és az átalakítások végrehajtásá­hoz szükséges munkák tervezését jelenti. Az utóbbiak esetében azonban az előké­szítési tevékenység kapcsán már két terü­let illetékes: a rendszertechnikai szintű át­alakításokat a projekt főosztály (pfo), míg a berendezés szintű átalakításokat az mfo koordinálja. A rendszerszintű átalakítások főjavítás alatti munkáinak betervezését az mfo a pfo megrendelésére és adatszolgál­tatása alapján végzi, a karbantartási-javí­tási, illetve berendezés szintű átalakítási munkák komplett előkészítéséért viszont már teljes egészében az mfo felel (termé­szetesen nem ide értve a karbantartó kol­légák saját felkészülési feladatait és a kar­bantartó eszközök rendelkezésre állását). A „hagyományos” karbantartási fel­adatok feltételeinek biztosítását tekintve is sokféle teendő létezik - szerződések meg­kötése, anyagok megrendelése, karban­tartási technológiák elkészítése és szin­ten tartása -, de a javítások, berendezés szintű átalakítások esetében ehhez még hozzáadódnak a műszaki és kiviteli ter­vek elkészítésének és engedélyeztetésének feladatai is. Emellett fontos követelmény, hogy mindezt adott költségkeretek között kell végrehajtani, így a gazdálkodás is ki­emelt feladat. A betervezett munkák koordinálását, végrehajtását már a karbantartási igaz­gatóság (káig) végzi, számos vállalkozó közreműködésével. A munkatervezők azonban ez alatt sem dőlhetnek kényel­mesen hátra a székeikben: A főjavítások során gyakran előfordulnak műszaki jelle­gű problémák. Ezek megoldása, a lehetsé­ges alternatívák közötti optimális változat meghatározása és a feltételek biztosítása szintén az mfo feladata. Az 1. blokki főjavítási feladatok előké­szítése március végére rendben lezajlott, és gyakorlatilag a 4. blokki munkák tervezése is a vége felé közeledik. A további blokkok munkáinak tervezése később történik. Ál­talános követelmény, hogy a munkák be­tervezésre készüljön el az adott blokk le­állása előtt három hónappal. Mindazonáltal akadnak még megol­dandó problémák az 1. és a 4. blokk kap­csán is, elsősorban néhány rekonstrukció előkészítéséhez szükséges engedélyeztetés tekintetében. Az új Nukleáris Biztonsá­gi Szabályzatok az engedélyeztetés te­rén is új kihívásokat hoztak: az eddi­gieknél is mélyre­hatóbb megalapo­zó tevékenységet és dokumentálást igényelnek. Ezt a „leckét” lassan már megtanulják a kol­légák, néhány enge­dély azonban még hiányzik (talán a leginkább sürgető az 1. blokki tápvíz rendszeri szabály­zók cseréje, ahol a szállító kései adatszol­gáltatása miatt most rohammunkában folyik az engedélykérelem dokumentáció­jának véglegesítése). Az idei év betervezett munkavolumenét tekintve hetvenezren felüli munkautasítás várható, ami kissé meghaladja a korábbi évek számait. Ezek többsége karbantartási munka, de a javítások, rendszer- és beren­dezésszintű átalakítások munkautasításai­nak száma is ezres nagyságrendű. Az idei év legkiemelkedőbb feladatai között említhetők egyebek mellett a 2. blokki főjavítás munkái - teljes egészé­ben. Ezen a blokkon egyrészt - a tavalyi 1. blokkihoz hasonlóan - nagy átrakás lesz. Másrészt itt ez az üzemidő-hosszabbítási engedélykérelmet megelőző utolsó nagy­javítás, tehát sok munkát kell előkészíteni és közösen végrehajtani: nemcsak karban­tartási és átalakítási, hanem az engedély­­kérelemhez kapcsolódó feladatokat is. Ez utóbbiak összefoglalóan a hátralévő állapotfelmérések, vizsgálatok, speciális öregedéskezelési programok betervezését takarják, valamint a visszajövő adatok fel­dolgozását. Az egyes szakterületek (gépész, villa­mos, irányítástechnika) tekintetében, a négy blokk viszonylatában, az alábbi fel­adatok emelhetők ki a teljesség igénye nélkül: Megkezdődik a főberendezések eredeti fém tömítéseinek grafit tömítésre történő kiváltása a főkeringtető-szivaty­­tyúkban illetve a térfogat-kompenzáto­rokban, ami fontos feltétele annak, hogy az erőmű biztonságosan üzemelhessen további húsz évig. Több nagy, a koráb­biakban már megkezdett rekonstrukció is folytatódik, így a turbina diagnosztika, a generátor védelmi rekonstrukció és a ki­emelt daruk villamos és irányítástechnikai rendszereinek, valamint a generátorok gerjesztő rendszereinek korszerűsítése. Az 1. blokkon, a járókerekek után a főke­­ringtető-szivattyúk tengelyeinek cseréje is a befejezéshez érkezett. Folytatódik a fő­transzformátorok cseréje, a modernizált SZBV hajtások beépítése, a súlyos baleset kezeléshez kapcsolódó hermetikus kábel­­átvezetők felújítása. Az idén kezdődnek a 3-4. blokki dízelgenerátorok soron követ­kező tízéves nagykarbantartási munkái, folytatódik a gőzfejlesztő tápvízelosztó kollektorainak kötőelem cseréjére is. Meg­valósul a Sempell nyomáskapcsolók kivál­tása és vezérlő szekrényeinek rekonstruk­ciója, valamint a pneumatikus gyorszáró vezérlőegységek és végállás kapcsolók cse­réje. A három szakterület közös feladata az elhasználódásból, a gyártó megszűnéséből vagy egyszerűen a konstrukció idejét­­múltságából fakadó armatúra-kiváltások. Egyfajta szakmai kuriózumként említhe­tő a 11-22RL08S401 alfanumerikájú sza­bályzószelepek cseréje, amelyek méretük, tömegük és elhelyezkedésük miatt eddig még sosem végzett feladat elé állítják a szakembereket. Mindezeken túlmenően, már 2013-ra előretekintve, tervezés alatt van a földrengés-monitorozó rendszer, il­letve a technológiai számítástechnikai há­lózat felújítása és a főgőz tolózárak hajtó­műveinek kiváltása is. Az mfo mellett ugyanakkor a pfo is nagy feladatok előtt áll, most kerül sorra például a balesetkezelési rendszerek egy részének létesítése. A karbantartási munkák tervezé­se során fontos szempont a korábbi évek karbantartási ta­pasztalatainak hasz­nosítása. Ennek teljesülését a négy fő lépésből - a ter­vezésből, a végre­hajtásból, a doku­mentálásból illetve dokumentáció el­lenőrzésből és a visszacsatolásból- álló karbantartási folyamat negyedik lépése, a karban­tartási információk visszacsatolása biz­tosítja. Ennek révén, ha szükséges, az ille­tékes berendezésfelelős az amortizációnak megfelelően módosítja az adott berende­zés karbantartási technológiáját, vagy ha ez már nem elég, kezdeményezi a beren­dezés cseréjét. Szorosan összefügg ezzel a berendezések állapotfelügyelete, ami háromféleképpen valósul meg: 1. a kar­bantartáskor illetve szétszereléskor törté­nő állapotfelvétellel; 2. a diagnosztikának azon típusa által, ami a leálláskori, kar­bantartás előtti vizsgálatot takarja; 3. a folyamatos diagnosztika révén (azoknál a berendezéseknél, amelyeknél az előírások megengedik, hogy ez szolgáljon a karban­tartás alapjául). A diagnosztikai rendszer kapcsán ön­magában is érdemes egy rövid kitekintést tenni. A villamos főberendezéseknél gya­korlatilag a kezdetektől fogva zajlanak diagnosztikai mérések, de az idők folya­mán sok korszerű módszer került be az erőműbe. A forgógép diagnosztikának ugyancsak hosszú története van. Az elmúlt évben sikerült eljutni odáig, hogy ennek nemcsak az az oldala hasznosul, hogy a hibát azonosítva pótlólagos javításokat ha­tároznak meg, hanem - ahol ez lehetséges- megkezdődött a jó műszaki állapotúnak minősített berendezések ciklikus karban­tartásának elhagyása is. Fontos célkitűzés ennek a lehetőségnek a szélesebb körű alkalmazása, mert ezzel komoly költsé­gek takaríthatok meg. Az armatúrák diag­nosztikája korábban csak néhány kiemelt fontosságú berendezésre terjedt ki. Az el­múlt két évben kezdődtek el nagyobb kör­ben ezeknek a berendezéseknek a mérései, referenciaszerzés céljából. A távlati terv itt is az állapotfüggő karbantartás bevezeté­se. Ennek erőforrás, költség és technikai akadályai is vannak még jelenleg, ezeket a problémákat meg kell oldani a jövőben. A karbantartással összefüggő döntési folyamatokban - az SzMSz-ben is rögzí­tett - „a biztonság mint cél, és a minőség mint eszköz” elvnek kell érvényesülnie. Ez azt jelenti, hogy minden döntésben, tevékenységben a biztonságos működést garantáló műszaki állapot elérése a cél. Elsősorban természetesen a nukleáris biz­tonság garantálása a legfontosabb, de az elv kiterjed a termelés üzembiztonságára is, tehát az ebből a szempontból fontos be­rendezések jó műszaki állapotának bizto­sítását szintén magába foglalja. Ezt pedig csak minőségi munkavégzéssel lehet el­érni, legyen szó akár előkészítésről, végre­hajtásról vagy ellenőrzésről. Fontos felhív­ni a figyelmet ennek kapcsán a megújult Alapvető Biztonsági Üzenetekre, amelyek- nevüknek megfelelően - a biztonság­orientált minőségi munkavégzés alapvető normáit közvetítik. Mindez egyaránt vonatkozik az atom­erőmű saját munkavállalóira és a külső vállalkozókra. Ennek kapcsán fontos adat, hogy a tavalyi munkaóra-statisztika alap­ján a főjavítás saját és külső munkaválla­lók által végzett munkáinak aránya körül­belül egy a kettőhöz, míg az üzem közbeni munkáknál ez az arány körülbelül egy a háromhoz. Más jellegű, de ugyancsak fontos kér­dés, amit a szabadságolások vetnek fel. Mivel a főjavítások jelentős része nyárra esik, ez időnként problémát jelent - de nem megoldhatatlant. A megfelelő helyet­tesítési renddel és az osztályokon belüli erőforrás átcsoportosítással kezelhető a nehézség. Emellett az előre dolgozás is cél­ravezető, vagyis az, hogy a szabadság ki­írásának az adott munka olyan színvonalú elkészítése a feltétele, hogy az a vakációzó munkatárs távollétében se okozhasson problémát. Összességében elmondható, hogy nagy kihívást jelent a karbantartási feladatok végrehajtása olymódon, hogy a biztonsá­gi szempontok, az ütemezés, a költségha­tékonyság illetve a tulajdonosi elvárások egyaránt teljesüljenek. Mindez azonban közös érdekünk, amely mindenkitől fe­gyelmezett, lelkiismeretes munkavégzést kíván. Prancz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents