Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-03-01 / 3. szám

24 2012. március A bajnokságban száz százalékosan teljesített a csapat Remekül sikerült az új edző, Gutierrez Garda Enrique bemutatkozása az Atomerőmű SE kosárlabdacsapatának kispadján. Míg a bajnokságban 100%-osan teljesített a csapat, addig a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutott. A pi­ros-kékek ugyanis hazai pályán 85:64-re legyőzték a listaveze­tő Körmendet, majd a Magyar Kupa ne­gyeddöntőjének első mérkőzésén 107:64- re a Falco-Szova KC együttesét. MGy mym paksi atomerőmű Vereséggel kezdődött a tavaszi szezon l:0-ra kikapott 2012 első tétmérkő­zésén az MVM Paks labdarúgó csa­pata a Ligakupában, a negyeddöntő első összecsapásán, hazai pályán a DVSC-Teva együttesétől. A találko­zón az első 45 percben Kis Károly gárdájának akarata érvényesült, de több lehetőséget is elpuskázott a zöld fehér klub, így gólt nem si­került lőni. A fordulás után Spitz­­müller találatával megszerezte a ve­zetést a Debrecen, majd kapuja elé tömörülve próbálta megfékezni az egyre gyengülő paksi rohamokat. A szakadó hóesésben az egyenlítés elmaradt, így hátrányból kell ki­harcolnia a továbbjutást az MVM Paksnak a harmadik számú soro­zatban. „Sajnos az első mérkőzésen hát­rányba kerültünk, hiszen l:0-ás vereséget szenvedtünk a Debrecentől. Az első félidőben 3-4 óriási helyze­tet hibáztunk el. Eldönthettük vol­na, ha nem is a továbbjutást, de a mérkőzést mindenképpen. Ezt nem tettük meg, és a második félidőben már nem ugyanabban a ritmusban játszottunk. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a Debrecen jóval zártabb voit, nem tudtuk őket feltörni. Ahogy lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulják önmagukat, és el­lenfelünk rúgott gólt. A másik, hogy- főleg a bekapott gólt követően nem tudtunk ötletes játékkal kiruk­kolni, és így nem is adódtak nagy lehetőségeink a gólszerzésre. Ter­mészetesen nem adjuk fel, de ahhoz hogy sikerüljön továbbjutni, bravúrra lesz szükség.” - nyilatkozta a lefújást követően Kis Károly. Az egylet felké­szülése a tavaszi szezonra csendesen telt, benne számos edzőmérkőzés és Ajánljuk hazánk tájait 1848. szeptember 29-e, Pákozd. A dombtetőn ágyúk sorakoznak, mintha nehézkes termetükkel csak arra várná­nak, hogy egy-egy golyó olyan egy­kedvűen, ámde határozottan essen az ellenség nyakába és azok riadt lovainak lába elé (itt-ott persze agyonütve a sze­rencsétlen jószágot), amilyen egyked­vűen és nehézkesen ők állnak a szeles pákozdi határban. A településtől északra fekvő magas­laton daliás vitézek, délceg huszárok sorakoznak fel, ki-ki kardját csörgetve, puskáját ropogtatva a lombhullatós kora őszi fák alatt, hangos kiabálások, vaskos, öles megjegyzések közepette. „Most majd meglátja az osztrák, ki is a magyar!" „Jöhet ide a pokol minden bugyrából egy-egy vörös oroszlán, mi kardélre hányjuk!" (Az arany alapon el­helyezett koronát viselő vörös oroszlán a Habsburgok címerállata.) Majd bekö­vetkezett az elkerülhetetlen. A huszárok összecsaptak, és az avar sárgás-barnás színe vérvörössé változott. Az ütközet sok jajszó és kiáltás közt mégis a magyar hadseregnek kedvezett. A magyar hon­védek a brockói születésű Móga János vezetése alatt megfutamították Jellasics horvát bán seregeit, és egyes feljegyzé­sek szerint egészen az osztrák határig követték azokat. Ennek az ütközetnek az emlékére 1950-1992 között minden év e napján, szeptember 29-én tartották a magyar honvédelem napját. Mi köthető még a település nevé­hez, Pákozdhoz? Pákozd az őskortól lakott település, ami elsősorban a Velencei-tó közelsé­gének volt köszönhető. Földjére léptek aztán kelták, majd rómaiak is, de végső honát a magyar lelte meg benne. Harcolt itt török a 16. században, vármegyei nemesi közgyűlésre készü­lődtek a szatmári békét követően 1711. május 5-én, és hosszú idők óta dolgoz­tak itt jobbágyok és munkálták meg földjeiket a parasztok. Látogassunk el a Velencei-hegység­ben található érdekes gránitképződ­törökországi edzőtábor is szerepelt. Az átigazolási hírek jószerivel elke­rülték a csapatot, a távozók listájára egyedül ifjabb Haraszti Zsolt neve került, a középpályás a Video­ton FC-hez távozott. A klub fiatal labdarúgói közül többet kölcsön­adott más együttesnek, így Heffler Norbert és Nagy István a tavaszt a szintén élvonalbeli Siófokon tölti, míg Vári Barnabás továbbra is a másodosztályú Szolnokon pallé­­rozódik. A Fehérvári útra egye­dül Éppel Márton érkezett. A 20 éves U21-es válogatott labdarúgó az MTK-ban lett NB I-es játékos, majd az elmúlt félévet a holland első vonalban töltötte. „Két és fél éves szerződést kötöttem a Paks­­sal, amely remek társaság. Tavalyi eredményei imponálóak, játékle­hetőséghez jutni nem lesz könnyű fel­adat, de szeretem a kihívásokat. Belső védő posztra érkeztem, remélem, se­gíteni tudom majd új csapatomat, és én is fejlődni fogok.” - fogalmazott a futballista. A Ligakupa visszavágó mérkőzését március 6-án Debrecen­ben (lapzártánk után) rendezték, míg a bajnokság március 3-án Pápán foly­tatódott. Faller Gábor Pákozd Babahírek Bajnai Lelle Hajnal vagyok, a szekszárdi kórházban szület­tem 2012. február 1-jén, 2520 grammal és 51 centiméterrel. Pici, de erős kislánynak szü­lettem, akit negyedik, tervezett gyermekként nagyon vártak szüleim és három nővérem, Emese, Zselyke és Csepke. Folyton éhes va­gyok, ebben édesapámra hasonlítok, és sokat szeretek aludni, ezt viszont édesanyámtól örököltem. Nagyon szeretem a nyüzsgést kö­rülöttem, amit egy ilyen nagy család biztosí­tani is tud számomra. Édesapám Bajnai Péter Krisztián, közel húsz éve dolgozik három mű­szakban az üzemviteli igazgatóságon, jelen­leg blokkügyeletes az „A” műszakban. Édes­anyám a család ügyeit intézi, ezért neki van a legnehezebb munkája. Nevem Csorba Amira, Szek­­szárdon születtem 2011. nov­ember 6-án. Születéskori súlyom 2950 gramm volt, a magasságom 51 centiméter. Nagyon jó kislány vagyok, nappalokat többnyire ébren töltöm, és minden érdekel, ami körülöttem történik. Az éjszakákat szépen át­alszom. Van egy három éves testvérem Lara, aki nagyon szeret engem. Apukám Csorba Ervin, az irányítástechnikai üzemviteli osz­tályon számítógép ügyeletes munkakörben dolgozik, az anyukám a nővéremmel és ve­lem itthon van. Kollár Tamásnak hívnak, első fyermekként és első unoka­ént érkeztem a családba. 2012. január 27-én születtem a pécsi kórházban. A születési súlyom 3510 gramm, a magas­ságom 51 centiméter volt. Jó ét­vágyú kisfiú vagyok, ezért a súlyom szépen gyarapszik. Jó kisbaba va­gyok, kiegyensúlyozott, sokat alszom és keve­set sírok. Szüléimét hagyom pihenni éjsza­kánként, esténként pedig szeretek nagyokat fürdeni. Édesapám Kollár Tamás, a karban­tartási igazgatóság biztonsági rendszerek osztályán dolgozik műszerészként, édes­anyám jelenleg itthon van velem. Molnár Vivien Anna vagyok, a szekszárdi kórházban jöt­tem a világra 2012. február 7-én, 4190 grammal és 56 cen­timéterrel. Első gyermekként és első unokaként születtem a családba, így most körülöttem forog a világ. Nyugodt, mosoly­gós kislány vagyok. Kedvenc időtöltésem az édesanyám karjában pihenni. Nagyon sze­retek fürdeni, de az öltözködés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Édesanyám Molnáráé Bán Adrienn, a gazdasági igazga­tóság szolgáltatási főosztályán dolgozik ko­ordinátorként, édesapám anyagbeszerző a Gépkar Kft.-nél. LILI ményekhez, az ún. Pákozdi­­ingókövekhez, amelyek 1951 óta a Duna-lpoly Nemzeti Park részei és napjainkban is kedvelt kirándulóhelyet je­lentenek. Gazdag történelem és csodás tájak, amit e környék kínál az arra tévedőnek. És hogy ne csak átutazói legyünk e Gárdonyi kistér­ségnek, javaslom, lépjünk a huszárok lábnyomába, ves­sük tekintetünket a szikrázó látványú emlékműre, amely a csodás Velencei-tóra is enged kilátást. Lehmann Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents