Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-03-01 / 3. szám

22 2012. március ■ Boldizsár Mihály és felesége, Éva közel húsz éve nyugdíjasok. Paksi társasházi, földszinti lakásukban jól érzik magukat. Korábban él­tek családi házban is, de elmondásuk szerint jelenlegi, jó elosztású, világos lakásuk min­den szempontból a kényelmüket szolgálja. Amikor napi elfoglaltságaikról kérdeztem őket, mindketten úgy nyilatkoztak, hogy nyugdíjasokként idejükkel szabadon rendel­keznek, mindig azt teszik, amiben örömüket lelik, ami számukra kellemes.- Mikor és hogyan kerültetek a paksi atomerőműbe, s hol dolgoztatok azt meg­előzően?- Misi: 1979 decemberében kezdtem dolgozni az erőműben. Ezt megelőzően a százhalombattai olajfinomítóban, a benzin­­frakcionáló üzemben műszakvezetőként dolgoztam. Az 1972-es olajválság volt az egyik ok, ami miatt úgy gondoltam, hogy biztosabb megélhetést keresek. Egyik kol­légámmal utaztunk Paksra, az erőműbe. A munkaügyről a turbina osztály vezető­jéhez irányítottak bennünket, akivel meg is egyeztünk. Gépésztechnikus szakkép-A Paksi Atomerőmű Zrt. ma már nyugdí­jas munkatársa, dr. Babos Kálmán dolgo­zott a karbantartási igazgatóságon, vezette a Karbantartó és Gyakorlóközpontot, majd tevékenységét éveken keresztül Bécsben, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél folytatta. Sok helyre eljutott. 2003-2005 között többször járt Fukushimában. Útjai­ról élménybeszámolót készített, amit meg­oszt az Atomerőmű újság olvasóival. Atommese Félálmomban apró neszezést hallok a légi utaskísérők főhadiszállása, a konyha felől. Szerencsésnek érzem magam, hogy tud­tam egy kicsit aludni a Bécs és Tokió kö­zötti repülés közben. Nem mindig van ez igy, elég egy izgága utas, és oda a pihenés. No, ez azért nem igazi alvás, inkább bóbis­­kolás, hiába a dönthető ülés. Akárhogy is, hosszú ez a több mint 11 órás repülés. Egy előnye van a hosszú levegőben tartózko­dásnak, a Nemzetközi Atomenergia-ügy­nökség szabályzata szerint nyolc órán túli repülés esetén jár a business ülőhely és ellátás. Kicsit kényelmesebb az ülés, kicsit több a hely, kicsit jobb az étel. <Q> mym paksi atomerőmű tm Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? zettségem van, hőerőműves gyakorlattal is rendelkeztem, turbinagépészként vettek fel. Az 1. blokk indítása előtt háromszor egy hónapot voltam szakmai gyakorlaton a Szovjetunióban. A szükséges tanfolyamok elvégzése után operátor, majd pedig turbi­na főgépész munkakörbe kerültem. Három műszakban, mindvégig az 1. blokkon dol­goztam, jó munkahelyi közösségben. Éva: Én 1981 áprilisában tudtam el­helyezkedni az erőműben. Ekkor kaptunk lakást, és leköltözhettünk a családdal Száz­halombattáról. Korábban én is az olajfino­mítóban dolgoztam, ellenőrző laboránsként vizsgáltuk az olajok, gázok és a benzinek minőségét. Ott tanultam meg a laboráns szakma alapjait. Az erőműbe szintén ellen­őrző laboránsként vettek fel a vegyészeti osztályra, ahol fő feladatunk a rendszer fel­töltéséhez szükséges víz minőségének ellen­őrzése volt. Nem szeretek korán kelni, ezért a munkakörömmel együtt járó műszakozást én kifejezetten szerettem.- Közel húsz éve vagytok nyugdíjasok, mesélnétek a mindennapjaitokról?- Misi és Éva: Amikor még munka­­viszonyban voltunk, a műszakos munka­rendünk lehetővé tette, hogy az otthoni teendőink mellett mással is foglalkozzunk. Volt az ürgemezőn egy telkünk házzal, ahol szívesen töltöttük szabadidőnket. A kony­hakertben megtermeltük a zöldségféléket, gyümölcsfáink is voltak, sőt a telken kis­állatokat is tartottunk. Amikor betegsé­ge miatt egyik szülőnk hozzánk került, a lakás és a telek eladása után családi házba költöztünk, amelynek szintén megvoltak az előnyei. Fiunk közel harminc éve, szin­tén az erőműben dolgozik, elektrikusként. Két lányunokánk van, akik az életünk leg­fontosabb szereplői, életerővel és örömmel töltenek fel bennünket. Büszkék vagyunk rájuk, egyebek mellett kiváló képességűek táncban, illetve éneklésben.- Legkedveltebb időtöltésetek?- Misi: Korábban jártam horgászni, de az utóbbi időben jobban szeretek itthon lenni. Egyik hobbim a repülőmodellezés. A repülőket és a távirányítót is magam készí­­tem, napi szinten több órában. Szere­tek szintetizátoron játszani, a könnyű- és komolyzenét egyaránt kedvelem. Jó időben gyakran kerékpározom. Éva: A férjemmel ellentétben én nagyon szeretem a társaságot. Gyak­ran látogatom az erőműves és a városi nyugdíjas klubot, ahol nyugdíjas munka­társakkal beszélgetek. Szívesen veszek részt a klubok által szervezett programokban is, legyen színházlátogatás, kézimunka kiállí­tás, vagy kirándulás. Nekem egy jó séta is remek kikapcsolódást jelent, de a lakásban is találok kedvemre való elfoglaltságot. A házimunka mellett olvasok, internetezem, rejtvényt fejtek.- Milyen munkahelyetek volt az atom­erőmű?- Misi és Éva: Életünk legjobb dönté­se volt, hogy idejöttünk. Mindketten olyan munkakörben dolgozhattunk, amihez ér­tettünk, és amit szerettünk. Az erőműtől lakást, biztonságot, munkahelyi vezetőink­től pedig megbecsülést és magánéletünk pozitív alakulásához nagyon sok segítséget kaptunk. Őszintén gondoljuk és mondjuk, ha létezik boldog, nyugodt nyugdíjas kor, akkor a miénk az. Kzné Még az ablakok sötétítői a helyükön vannak, a repülőn belül csak a helyzetjelző kékes fények világítanak. A Japánhoz kö­zeledés biztos jele, mikor a csinos és szinte mindig jókedvű utaskísérők felkapcsolják a világítást és a sötétítőket visszatolják a helyükre. Ekkor kapja belső biológiai órám az első pofont, hiszen otthon még aludni kellene, itt fönn pedig 10.000 méter magasban csak úgy zúdul be a napfény a repülő belsejébe. A hosszú repülőút arra is nagyon alkal­mas, hogy lépésről-lépésre végigmenjek az elkövetkező közel egy hónapos idő­szak programján. Ezúttal elég összetett tevékenység vár rám Japánban: nukleáris üzemanyaggyártó létesítmény, kutató re­aktor, energiatermelő nukleáris létesítmé­nyek ellenőrzése van tervbe véve. Persze ez csak terv, az élet néha átírja. Ezért is na­gyon fontos a megérkezés után ellátogatni a tokiói főhadiszállásra és leellenőrizni az éppen aktuális programot. Néha éri meglepetés az embert. így kerültem először kapcsolatba Fukushimá­­val is. Megváltozott a személyre szabott ellenőrzési programom és az első heti vál­tozatlan tevékenység után egy hétre a két hatalmas fukushimai létesítménybe irá­nyítottak. Ez nem egyszerű dolog, hiszen minden feladatra fel kell készülni, techni­kai eszközöket kell biztosítani. És az idő véges, hiszen az első heti ellenőrzésben részt kell venni, távol Tokiótól. És ráadá­sul még sosem voltam ott korábban. Így az első heti munka mellett csak a fukushimai felkészüléssel foglalkoztam. Sok mindent megtanultam. Fukushima Daichi - ez az egyes kiépí­tés. Itt különböző teljesítményű blokkok működnek, a legrégebbi 460 MW, négy további blokk 780 MW és egy 1100 MW villamos teljesítménnyel. Az első blokk 1971-ben került üzembe, majd fokozato­san lépett be az energiatermelésbe a többi is. Fukushima Daini - ez a kettes kiépítés. Az egyes kiépítéstől délre 11,5 km távol­ságban terül el. Itt négy egyforma 1100 MW villamos teljesítményű blokk üzemel. Valamennyi reaktort a General Electric cég tervezte. Minden reaktor a forralóvizes típushoz tartozik. Az energia komplexum üzemeltetője a tokiói központú TEPCO (Tokyo Electric Company - Tokiói Elekt­romos Társaság). Hogy a feladat egy kicsit még bonyo­lultabb legyen, a közeljövőben tervezik a MOX (Mix-Oxide) uranium-plutónium üzemanyag alkalmazását is. Ezért az egyes kiépítésen az egyik pihentető medencében ez az újfajta, kiemelt ellenőrzési fokoza­tú üzemanyag is jelen van. Érdekesség, hogy míg az uránium alapú friss, tehát új üzemanyag minden különösebb probléma nélkül szárazon is tárolható, addig a plu­tóniumot is tartalmazó friss üzemanyagot víz alatt kell tárolni és hűteni, a benne levő plutónium veszélyes radioaktív sugárzása és hőtermelése miatt. A NAÜ előírásai sze­rint ez kiemelt ellenőrzést igényel, a figyelő kamerák nagyon rövid időszakokként ké­szítenek felvételeket. A kamerákban levő felvételeket (ezeket a gép speciális memó­ria kártyán tárolja) kell majd kimentenem és elemeznem. És természetesen biztosí­tani kell a kamerák további működését is. Dr. Babos Kálmán (következő számunkban folytatjuk) Törzsgárdatagsági elismerések 2012. február 10 éves Kocsis Csaba hűig hufojlo 2002.02.25. Csötönyi Tamás káig üffo bro 2002.02.01. Véha Edit üvig üvfo to 30 éves 1982.02.06. Szendrei István káig 1982.02.17. Hargas László káig szfo észo 1982.02.22. Szalai Zsófia gig lofo rakó 1982.02.09. Delelő hírek > 2012. február elején tartottuk a Delelő Nyugdíjas Egyesület rendes évi közgyűlését. Be­számoló hangzott el az előző évi gazdag tevé­kenységeinkről és meghatároztuk 2012. év főbb programjait. > Február 16-án délután a Csengey Dénes Kulturális Központ nagyklubjában tartottuk meg farsangi mulatságunkat. A jelmezes, élőzenés, táncos összejövetelnek nem akart vége szakadni, mindenki jól érezte magát. > Januárban megkezdődött Lacza-Brázay Ber­nadett pszichológus előadássorozata, amelyet minden hónap harmadik szerdáján tartunk. Első alkalommal a nyugdíjba vonulással kapcsolatos személyes problémákat beszéltük meg, február­ban a stressz volt a téma. Az előadások mellett érdekes gyakorlati feladatokat is megoldunk. Rendezvényeink nyitottak, minden szerdán 14 órától várjuk az érdeklődőket a Csengey Dénes Kulturális Központba. WollnerPál Emlékezés

Next

/
Thumbnails
Contents