Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-02-01 / 2. szám
2012. február 15 mym paksi atomerőmű Szakmák az atomerőműben A karbantartási főosztály villamos karbantartó osztálya megszakító karbantartó csoportjának munkájába Wolf Ferenc vezető szerelő segítségével nyerhetünk betekintést. Ferenc 1976- ban végezett a szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki és Finommechanikai | Szakközépiskor! Iában. Finomre | mechanikai műszerészként a paksi konzervgyárnál helyezkedett el, ahol két évig dolgozott. Ezt követően a 26. Állami Építőipari Vállalatnál kapott munkát. Nem sokkal később egy barátjával történt beszélgetés hatására jelentkezett a paksi atomerőműbe. Elmondása szerint jól döntött, a jó tanácsért azóta is hálás barátjának. 1982. április 22-én nyert felvételt a céghez. A villamos karbantartó osztályra került, ahol jelenleg is dolgozik. 1983-ban két kollégájával együtt három hetes tapasztalatszerzésre küldték a Szovjetunióba, a 37-es sorozatú megszakítók harkovi gyárába, mivel a paksi atomerőműben a 0,4 kV-os megszakítók akkor még kizárólag orosz gyártmányúak voltak. Igen hasznos lehetőség volt szakmai ismereteinek bővítésére a budapesti Transzvill gyárban 1984-ben tett látogatása is, ahol a magyar gyártmányú 6 kV-os megszakítók gyártási technológiáját ismerhette meg testközelből. 1998-ban céggyűrű kitüntetésben részesült, ezzel kapcsolatban kiemelte: számára különösen fontos, hogy e díj a szakmai elismerés mellett a munkatársak elismerését is jelenti. 2007-ben, elődje nyugdíjba vonulását követően a megszakító karbantartó csoport vezetője lett. A csoportban jelenleg tízen dolgoznak. Ferencék fő feladata a 0,4 kV-os és a 6 kV-os megszakítók karbantartása, javítása. Az erőműben található főelosztók, alelosztók megszakítói biztosítják többek között az erőmű olyan fő és segédberendezéseinek villamos betáplálását, mint például a főkeringető-szivattyú, vagy a biztonsági rendszerek szivattyúi. Jelenleg orosz, magyar, francia és olasz gyártmányú megszakítók is használatosak a különböző technológiai rendszereken. A karbantartások során a 0,4 kV-os megszakítók elektronikus és termikus védelmeinek beállítását egy számítógép-vezérelt próbapadon végzik. A védelmeket a próbapad mintanyomatain pontosan be tudják szabályozni a hozzájuk tartozó tervezési paramétereknek megfelelően. Meghibásodás esetén az RTZO és a 06F típusú alelosztókban lévő 25 ampernél magasabb teljesítményű mágneskapcsolók cseréjét is ők végzik, valamint a szünetmentes áramforrásokban /STARO-ETA/ található megszakítók karbantartása is az ő feladatuk. A megszakító karbantartó csoportnál nincs ún. holtszezon, mert a ciklikus karbantartások egész évben folyamatosan zajlanak. Legnagyobb szakmai kihívásnak a hibák feltárását tekinti, ami komoly feladat, mert több ezer kapcsoló készülék üzemel az erőműben. Hozzátette, az erőműben eltöltött harminc év alatt lényeges javulást értek el a karbantartás terén, például az EIB típusú 6 kV-os megszakítóknál korábban rendszeresen jelentkező olaj szivárgást sikerült csökkenteni. Az erőmű blokkelosztóiban nagyrészt 6 kV-os kis olajterű EIB típusú megszakítók üzemelnek, a biztonsági rendszeri megszakítókat Siemens típusú vákuum megszakítókra cserélték a nagyobb biztonság érdekében. 1992-ben nagyon komoly előrelépés volt a 12 BOTO típusú 6 kV-os elosztó cellák csatlakozóinak az egységesítése, egy etalon kocsi segítségével. Ezt megelőzően sok olyan hiba történt, amely a dugós csatlakozók nem megfelelő érintkezésére volt visszavezethető, és rendszeresen elgörbültek a megszakítók szakaszoló érintkezői. Mióta egységesítve lett az összes cella, azóta szinte 100%-ban megszűntek az ilyen jellegű hibák. Ferenc elmondta, jó a munkahelyi kollektíva, nincs rivalizálás, megpróbálják a lehető legtöbb tapasztalatot, tudást átadni a fiatal kollégáiknak, hogy a későbbiekben is gördülékenyen mehessen a munka. Wolf Ferenc családjával Pakson él, neje a Plakésznél dolgozik, idősebbik fia asztalos, a fiatalabbik tűzoltó, lánya a középiskola után közgazdasági pályára készül. Szabadidejében szeret minden, a családi ház körül adódó munkát maga elvégezni, a lakatosmunkától kezdve a házhoz tartozó nagy kerttel, szőlővel való foglalatoskodásig. Kárpáti Viktor A Makai család minden tagjának az erőmű adott munkalehetőséget. A szülők már nyugdíjasok, gyermekeik aktív dolgozók. A paksi atomerőmű történetét a kezdetektől végigkísérő családdal, id. Makai Jánossal, Makai Jánosáéval, és gyermekeikkel, Makai Jánossal és Makai Róberttel beszélgettünk. Id. Makai János 1969-ben, a gyöngyösi Gagarin Erőműben kezdett a villamos energia iparban dolgozni. János felesége is ugyanitt kapott munkát, az akkori villamos osztályvezető titkárnőjeként. Amikor az osztályvezető Pakson vállalt új feladatot, János segített a költözködésben, s ekkor találkozott először Pakssal. Megtetszett neki a csendes, nyugodt környezet, és vonzották az új lehetőségek, amit az atomerőmű tartogatott az energiaiparban dolgozó szakemberek számára. Az akkori Paks még egészen más képet mutatott, mint a mai. „Nem volt még lakótelep, az utakon mindenütt sár, még csak a műszaki szálló melletti lakások épültek akkorra fel, és a reaktortartály helyén pedig csak egy nagy gödröt lehetett látni” - emlékezett vissza János. A baráti körükből akkor mát többen is Pakson dolgoztak, és János nejének korábbi főnöke is igyekezett meggyőzni őket arról, hogy megéri váltani. János 1977-ben kezdett Pakson, a villamos osztályon. „A gyöngyösi szenes erőműhöz képest az atomerőmű szakmailag óriási fejlődés volt számomra, annak ellenére, hogy a generátor technológia mindkét telephelyen nagyon hasonló volt egymáshoz" - tette hozzá. Később generátoros csoportvezető lett, majd az előkészítési osztályon technikus, ami ismét egy új szakmai kihívást jelentett. Felesége szintén a villamos osztályon kezdett, adminisztrátorként, később a munkaügyi osztályhoz került. Munkája elismeréseként többszörös kiváló dolgozó címben részesítették, és miniszteri kitüntetést is kapott. Elmondta, szeretnek Pakson élni, az itt eltöltött több mint három évtized alatt kialakult az itteni baráti körük, fiaik is itt nőttek fel, Paksot teljes mértékben az otthonuknak érzik. Gyermekeik, János és Róbert pályaválasztásánál magától értetődő volt az erőműves pálya. „7. osztályos voltam, amikor a fizikatanárom felkért, hogy egy osztálytársammal együtt szerepeljek a nyolcvanas évek népszerű ifjúsági tévéműsorában, a Tízen Túliak Társaságában, és paksi gyerekekként mutassuk be az atomerőművet. Generációk az atomerőműben Édesapámtól kértem szakmai segítséget, ezt követően a TTT stábjával forgattunk, többek közt a blokkvezénylőben is. Gyerekként ez meghatározó élményt jelentett nekem" - mesélte ifi. Makai János. Atomerőművi gépész képesítést Pécsett, a nehézipari gépészeti szakközépiskolában szerzett. 1986-ban vették fel az erőműbe, a felvételt követően azonban szinte azonnal megérkezett a katonai behívója, így 1988 februárjáig a budapesti díszzászlóaljnál töltött be szolgálatot. 1988-tól primerköri gépészként dolgozott a reaktorosztályon, majd a karbantartás irányításra került, de 2005-ben visszatért az üzemvitelre, ahol azóta is a 2. blokk B műszakjában, reaktoroperátorként dolgozik. „A kollégákkal már szinte egymás gondolatát is ismerjük, ez szimulátoros képzéseken is nagyon érződik. Szeretek az üzemvitelen dolgozni, mert az erőmű iránti elkötelezettség a cégen belül talán itt a legmagasabb, minden feladatot igyekszünk a lehető legjobban megoldani. A szabadidőnkben munkatársaimmal gyakran járunk el együtt különböző rendezvényekre, illetve a Duna túlpartjára strandolni, főzni, focizni. Ez az összetartás - pozitív értelemben - a munkára is rányomja a bélyegét"- tette hozzá János. Makai Róbert Szekszárdon hegesztőként végzett az 505. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Ezt követően 1993-ban az erőműben, egy külső cégnél helyezkedett el. Közben leérettségizett, Pécsett gépésztechnikusi képesítést szerzett. Később a vagyonőrökhöz került, négy év után, reaktorszerelőként felvételt nyert a reaktor karbantartó osztályra, ahol most is dolgozik. „Mi műszakosok egy külön kis családot alkotunk, a kollektíva nagyon jó, ami fontos, mert a munka során több szempontból is egymásra vagyunk utalva. Kollégáimmal már pillantásokból is megértjük egymást, az évek során nagyon összeszokott a csapat. Minden műszak más világ, mert a munka hatékonysága szempontjából fontos ismerni a közvetlen munkatársak szokásait, munkatempóját. 10 év alatt nálunk is nagyon kicserélődött az állomány, én 35 évesen már nem számítok fiatalnak" - mondta Róbert. A munka mellett id. Makai János 32 évig labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett, jelenleg labdarúgó-játékvezető ellenőr, hétvégenként Tolna megyei mérkőzéseken segíti sporttársai munkáját, a meccsekre neje is elkíséri. „Az én hobbim a család. Sűrűn találkozunk, mert nálunk ünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, illetve havonta egyszer-kétszer az egész család összegyűlik, és nagy sütés-főzés mellett sokat beszélgetünk" - mesélte Makai Jánosné. Szabadidejében 25 éven át 2006-ig, ifi. Makai János is játékvezető volt. 2004-től íjászattal kezdett foglalkozni, barátaival megalapították a Celőke (jász Egyesületet, amelyhez 2008-ban Róbert is csatlakozott. Azóta országos és nemzetközi versenyeken komoly sikereket értek el. „Az íjászat egy életreszóló sport, sőt, életvitel. Párjaink is csatlakoztak az egyesülethez, és már lányaink is hódolnak a sportnak, szüléink is mindig kijönnek a versenyeinkre - tette hozzá János, majd kiemelte: hálásak, hogy az atomerőmű, és a város is jelentős mértékben támogatja a sportegyesületet. A cikk bővebb terjedelemben olvasható a portálrendszeren a Közérdekű információk/Belső tájékoztatás/Atomerőmű újság bővebben menüpontban. Kárpáti Viktor
