Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-11-01 / 11. szám
<#> mym paksi atomerőmű 2012. november Nevem Bihari Kata Boróka, Szekszárdon születtem 2012. szeptember 21-én. Második gyermek vagyok a családban, testvérem Zsombor Péter, aki öt éves múlt. Rengeteget eszem, szépen gömbölyödöm. Felismerem a családtagokat, Zsombit nagyon szeretem, nevetek rá, figyelem minden mozdulatát. Most még sokat alszom, de egyre több időt töltök környezetem vizsgálatával. Nagyon igénylem a szüleim közelségét, megnyugszom, ha ölbe vesznek. Apa Bihari Péter, irányítástechnikai ügyeletes műszerészként dolgozik, anya Bihariné Rezi Annamária, iskolai védőnő a szekszárdi Szent László Szakközépiskolában. Gazdag Csinszka vagyok. A család első gyermekeként születettem Szekszárdon, 2012. október 2-án, 13 óra 35 perckor. Ekkor súlyom 2640 gramm, a magasságom 50 centiméter volt. Szüleim nagyon vártak, és nagyon örülnek az érkezésemnek, még akkor is, ha nem hagyom őket aludni (mert ez az elmúlt hetekben néhányszor már előfordult). Nagyon szeretek enni, fürdeni, viszont nem szeretek öltözködni. Apukám Gazdag Viktor, a karbantartási főosztályon reaktor karbantartó műszakvezetőként dolgozik, anyukám Gazdag-Fejes Margit, aki művészettörténész-muzeológus a Paksi Városi Múzeumban. Október elején Spanyolországban vendégszerepeit az Iker Ibolya által két éve alapított és vezetett Szarkaláb Néptánc Együttes. A csoport művészeti vezetője elmondta, hogy régi személyes kapcsolatnak köszönhető a meghívás, korábban több együttessel megfordult már ezen a fesztiválon. A nemzetközi seregszemlét Barcelona-Calellaban rendezték 27 együttes részvételével. Az idén a 25. jubileumi nemzetközi zene-, tánc- és októberfesztivál három hétig, szeptember 29-től október 20-ig tartott, ebből az együttes az első héten vett részt a rendezvényen. Az Szarkaláb az idén is kitett magáért, és sikeresen szerepelt a nagysátorban, de műsort adott az egyik délután a templom előtti téren is. A menetfelvonuláson sokan fényképezték a szép népviseletbe öltözött lányokat és fiúkat. A fellépések mellett kirándulásra is jutott idő Barcelonába és Monserratba. Wollner Pál Szarkalábbal Spanyolországban Nevem Kánnai Kata, Szekszárdon születtem, 2012. augusztus 31-én. Születési súlyom 3650 gramm volt, a magasságom 55 centiméter. Harmadik gyermek vagyok a családban, testvéreim: Balázs, 8 éves és Anna, aki 3 éves. Mindketten nagyon sokat foglalkoznak velem. Szerencsés a családom, mert sokat alszom, és az étvágyam is jó, nem szeretem, amikor üres a pocakom. Jól érzem magam kint, a szabad levegőn, de szeretek bent lenni a lakásban is. Apa neve Kánnai András, az üzemviteli igazgatóságon karbantartás irányítóként dolgozik, anya Faller Melinda, aki az Ovit Zrt.-nél technológus mérnök. Kőfejü Levente vagyok. Szüleim első gyermekeként a szekszárdi kórházban láttam meg a napvilágot, 2012. szeptember 14-én. Nyugodt kisfiú vagyok, sokat eszem és sokat is alszom. Nagyon szeretem, amikor apa fürdet. Másik kedvencem, hogy nagyon szeretek anyával és apával aludni, ébredés után pedig türelmetlenül várom az etetést. Az apukám Kőfejü Zoltán, aki az üzemviteli igazgatóság vegyészeti technológiai osztályán víztisztító kezelő munkakörben dolgozik, az anyukám Kőfejüné Biró Éva, aki születésem előtt eladóként dolgozott. Nevem Pupp Döme, Szekszárdon születtem 2012. szeptember 14-én reggel 6 óra 6 perckor. Születésemkor a súlyom 3800 gramm volt, és a magasságom 54 centiméter. Szüleimnek első gyermeke vagyok, akit nagyon régen vártak. Szeretek sokat enni, sétálni, kézben lenni. Szeretem a komolyzenét, és szívesen hallgatom, amikor a szüleim énekelnek nekem. A nap nagy részében ébren vagyok, keveset alszom. Édesapám, Pupp József, az üzemviteli igazgatóság vegyészeti technológiai osztályán dekontamináló műszakvezető, édesanyám Kovács Edit, aki szerszámkiadó vezető a gépész szerviz osztályon. LILI Szosznovi-Bori emlékek IX. Nemzetközi Atomenergetikai Futsal Torna Beszámoló az atomerőművekben és a villamos-energia iparban dolgozó munkavállalók részére szervezett nemzetközi futsal tornáról. Ködös szeptember hajnalban indult a futsal csapat immár kilencedik alkalommal, hogy képviselje Magyarországot, Paksot, a Paksi Atomerőművet a rangos futsal tornán. Többen nagy várakozással, hiszen sokan közülünk még nem vettek részt hasonló rendezvényen, és Oroszországban, Szentpéterváron sem jártak. Sok idő nem kellett, hogy összerázódjon a csapat, hiszen mindenki ismerte a másikat, és az utazás alatt a múlt felidézése az anekdotázás igazán összekovácsolta a társaságot. A vendéglátó Oroszország részéről a fogadásunk rendkívül baráti és tiszteletteljes volt. Ugyanez elmondható a tornán résztvevő többi nemzet csapatáról is. Nem is lehetett máshogy, hiszen rengeteg ismerős arccal találkoztunk. Örömteli volt számunkra, hogy a megnyitón említést nyert a 2011. évi paksi rendezés kiemelkedő színvonala. A megnyitó nagyon szépre sikerült, és jó volt látni, hogy a különböző nemzetek nukleáris ipari dolgozói a múlt emlékeinek köszönhetően hamar megtalálták a közös nóta ritmusát. Az is kiderült, hogy nemzeti színű felszerelésünk nagyon népszerű, mert már ekkor sok volt rá a jelentkező. Aztán jöttek a mérkőzések. Rögtön világossá vált: ellenfeleink az elmúlt évekhez hasonlóan, a népükre jellemző erős identitásuknak köszönhetően az eredményességre helyezték a hangsúlyt. Nálunk más alapokon történt a kiválasztás, hiszen fontos szempont volt, hogy a Paksi Atomerőmű dolgozói minél szélesebb körben vehessenek részt a rendezvényeken. így igazán összeszokott és ütőképes csapat néha szerencsés kiválasztás esetén jön csak össze. Bár ötödikek lettünk, de a magyar csapat közösség kovácsoló erejét senki nem vitatta, és a rendezőka záró banketten az eredményhirdetésnél ennek bizonyságát is adták. Balogh Tibor személyében nálunk volt a torna legidősebb játékosa, valamint William a tolmácsunk lett a torna legnépszerűbb embere, akitől ha megkérdezik, hány nyelven beszél, azonnal visszakérdez „európain vagy afrikain". A torna záró bankettje nagyon magas színvonalú volt, ahol a védnökök hangsúlyozták, hogy továbbra is szeretnék a nukleáris iparban dolgozó nemzeteket ily módon összehozni és a résztvevők körét akár kibővíteni. A hazautazásunk előtt lehetőségünk nyílt még Szentpétervárat, az észak Velencéjét megtekinteni. Mindez csodás élményt nyújtott a péterhoffi kirándulásunkkal együtt, ahol a cári kert színpompás szökőkútjai között sétálhattunk. A rezidenciáján Putyin kedvenc borát is kortyolhattuk, amely a tokaji aszú 7 puttonyos eszencia volt. Köszönet mindezért a Paksi Atomerőműnek (és a Padosznak), hogy lehetőséget biztosított a számunkra, hogy a tornán részt vegyünk, és kívánjuk a kollégáknak, akik a jövőben képviselnek minket, hogy hasonló élményekben legyen részük. Búzás Attila, Balogh Tibor
