Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-11-01 / 11. szám
HaMBBMEBHi 2012. november & HflSM ■■■■■ mym paksi atomerőmű KENTON-HAGYATÉK IDŐUTAZÁS AZ ENERGIAPOLITIKÁBA Bár közel négy évtizedet kell visszaugranunk, hogy megérkezzünk John E. Gray „Energy policy: industry perspectives" című könyvének megjelenési évéhez (1975, kiadó: Ballinger Publishing Company), rögtön el is indulhatunk vissza a jövőbe, hiszen az akkori ismeretanyag birtokában írt a szerző az akkor még elkövetkezőnek számító évtizedekről, illetve az energetika akkor várható jövőjéről. A nagyjából 130 oldalas mű, akárcsak sok hasonló témájú kötet, nem kizárólag az atomenergetikával foglalkozik, de a fejezetek során többször is kitér a témára, a végén pedig külön melléklet vizsgálja az atomerőműveket. Egy-egy fejezet tekinti át az olaj, a szén, és a gáz energetikai hasznosíthatóságát, egy rövid fejezet pedig az áramszolgáltatókat veszi szemügyre. A kötet fontos kutatás eredményeképpen született: a Ford Alapítvány 1971-ben elindította az Energiapolitkai Projektet, melynek keretein belül több tanulmányt is megrendeltek. Az egyik ilyen tanulmány konklúzióit foglalta aztán össze a szerző az Energy policy-ban. Elmondása szerint a fő fókusz olyan olaj-, elektromos szolgáltató-, szén-, gáz- és nukleáris iparági esettanulmányokon volt, melyek segítségével meghatározhatóak lesznek a menedzsmentet motiváló különféle érdekek, illetve a kormánypolitika, a törvények és a regulációk közötti interakciók (esetleg azok hiánya), valamint az iparági döntéshozatali mechanizmusok, különös tekintettel egy olyan nemzeti energiapolitikára, melynek végrehajtásában a versenyszféra képes és motivált is részt venni. Ami az atomenergetikát illeti, szó esik arról az aggodalomról, amely a nukleárisüzemanyag-igényekre és azok kielégíthetőségére fókuszál. A szerző próbálja modellezni a különféle igény-szcenáriók alapján, hogy mekkora termelési kapacitást kellene hadrendbe állítani. És míg üzemanyagból adott esetben túl kevés van, állami regulációból, szabályozásból túl sok. elegendő volna. Ilyen és ehhez hasonló problémákat boncolgat tehát az „Energy policy" - egy kötet, melyet a Kenton-hagyaték őriz. Simon Zoltán Visszatérő motívum a könyvben, hogy hátráltatják az iparágat és a dinamikus fejlődést az intruzív szabályozások. Természtesen a környezetvédelmi regulációkról sem feledkezhetünk meg. A szerző elmondása szerint mi sem természetesebb, mint hogy az elektromos szolgáltatói iparág úgy tekint ezekre a szabályozásokra, mint egy kialakulóban lévő országos környezetvédelmi elvárásra, melynek az iparág szívesen meg is felelne. A problémák akkor jönnek, amikor a regulációkat úgy hozzák meg az illetékesek, hogy nincsenek tekintettel sem a megvalósíthatóságra, sem a költség-haszon elvre - egyszerűen fogalmazva többe kerülhet egy adott reguláció betartása, mint amennyi előny származik belőle. Csak tetőzi a problémát, hogy a kormány még az árak alakításába is beleszól - ezt az iparág több szegmense is megszenvedte már, legyen szó akár az olajról, akár a szénről. Konkrétan a nukleáris szegmenst véve szemügyre láthatjuk, hogy az engedélyeztetési procedúra is bürokratikus akadályokat görget az erőműépítők útjába: 9-10 éves intervallummal kell számolni a helyszín kiválasztásától az üzemeltetés beindításáig, holott minderre 7 év is Energy policy. industry perspectives :.Gray Az idei Nobel-díj ások Nobel Alfréd svéd kémikus, többek között a dinamit feltalálója, 1895-ben úgy rendelkezett, hogy vagyonának kamatai minden évben egyenlő arányban felosztassanak azok között, akik a fizika, a kémia, az orvos-élettan területén felfedezésükkel, az irodalom esetében a legkiválóbb ideával a legtöbbet használtak az emberiségnek. A békedíjat azok számára adják, akik legtöbbet tettek a népek közti barátság ügyéért. A Közgazdasági emlékdíjat kiegészítésként egy svéd bank alapította 1968-ban. • Fizikai Nobel-díj: Serge Harcoche (1944), francia és David J. Wineland (1944), amerikai fizikusok egymástól függetlenül demonstrálták az egyedi kvantumrészecskék közvetlen megfigyelhetőségét, azok tönkretétele nélkül. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció, ami kijelölte korábban a fizikai kísérletek határát, megdőlni látszik. Kvantum lehet egy atom, vagy annak egy elemi része, de lehet egy bonyolult molekula is. Két kvantumrendszer képes összekapcsolódni egymással akár kilométeres távolságból is - kvantum alapú információtovábbítás, új számítógép fejleszthető. • Kémiai Nobel-díj: Brian K. Kobilka (1955) és Robert J. Lefkowitz (1943) amerikai orvosok áttörést jelentő felfedezésért, a G-fehérjekapcsolt receptorok belső működésének leírásáért kapták a díjat. Korábban is sejtették, hogy a sejtek külső felületén a hormonok számára valamilyen receptorok találhatók, hogy szükség esetén emelkedjen a vérnyomás, felgyorsuljon a szívverés. Kobilka 2011- ben képalkotó eljárással elkapta azt a pillanatot, mikor a hormon aktiválja az adrenalin receptort és az jelet küld a sejtnek. • Orvosi Nobel-díj: Az őssejtkutatásért John B. Gudron (1933), brit és Jamanaka Sinja (1962), japán tudóst díjazták, akik kimutatták, hogy az érett sejteket vissza lehet programozni, s ezekből a test valamennyi szövete kialakítható. A sejtfejlődés folyamatát korábban visszafordíthatatlannak tartották. Betegségmodellek létrehozása segít majd a betegségek kialakulásának megértésében, a megelőzésben és az eredményesebb gyógyításban, a gyógyszerkutatásban. Felfedezésük jelentős lépés a személyre szabott gyógymódok kifejlesztésében. Munkásságukat már számos rangos díjjal jutalmazták. Irodalmi Nobel-díj: Mo Jen (1955), szókimondó kínai író gazdálkodók gyermekeként megélte az éhezést, a nehéz mezőgazdasági munkákat. Hírnevét a Vörös cirokmező c. regénye (1987) alapozta meg. Az ez alapján készült film Arany Medve díjat nyert Berlinben. Üldözött kollégái „állami bérírónak” tartják, ennek ellenére hazájában többször betiltották műveit. Számos kötetét fordították le angol és német nyelvre. írói világa a „hallucinációs realizmus”, mivel a népmesét, a történelmet és a jelen valóságát ötvözi műveiben. • Nobel-békedíj: A norvég parlament egyhangú szavazással az Európai Uniónak juttatta a díjat, mert hatvan éven keresztül őrizte a békét, járult hozzá a demokráciához, az emberi jogok előmozdításához, 1968 óta a kelet-európai államok stabilizálását elősegítette. Jósé Manuel Barroso kijelentette, hogy ez óriási megtiszteltetés. A díj az Unió összes tagállamának, polgárának szól. Az Európai Unió nagyon értékes dolog, amelyet az európaiak és az egész világ érdekében meg kell becsülni. • Közgazdasági emlékdíj: Alvi E. Roth (1951) és Lloyds S. Shapley (1923) amerikai közgazdászok a mechanizmustervezés módszerével, inverz játékelméleti eszközökkel összehozták a kereslet és a kínálat legjobb kombinációját. gyulai KISHIKIÜK A NAGYVILÁGBÓL EGYESÜLT KIRÁLYSÁG: TÖBB ATOMERŐMŰVET! Az Egyesült Királyságban megkérdezett emberek nagy része támogatja a nukleáris energia növelését az energiamixben. A felmérést a YouGov és a Sunday Times végezte közösen, összesen 1734 embert meginterjúvolva. Az atomerőművek számára biztatóak az eredmények: 40% szerint több atomerőmű kellene a jelenleginél, de 21% is úgy véli, hogy a jelenlegi szinten kellene tartani a számukat. Mindössze 20% gondolja úgy, hogy kevesebb atomerőművet kellene üzemeltetni. Általános tendencia, hogy a férfiak jelentősen támogatóbbak, mint a nők: a férfiak 54%-a szeretne több atomerőművet, de a nőknek csak 26%-a. Elmondható, hogy a nők teljesen megosztottak: az imént említett 26%-uk több erőművet szeretne, 23% ugyanannyit, mint most, 25% kevesebbet, 25% pedig döntésképtelen a kérdésben. A nukleáris energetika mellett a megújulok is népszerűek - még mindig. Az emberek 72%-a szeretne több napenergiát hasznosító projektet, 55% pedig több szélfarmot. A szénerőművek számának csökkentése mellett voksolt 45%, de ugyanígy redukálná az olajerőművek szerepét 43%, illetve a gázerőművekét 36%. KANADA: ÚJRA MEGY AZ ÖSSZES REAKTOR A cikkírás pillanatára minden a helyére került, hogy hosszú kihagyás után újra egyszerre üzemeljen az összes kanadai reaktor. Az utolsó láncszem a Point Lepreau-i blokk volt, melyet hosszú főjavítás után kapcsoltak rá ismét a hálózatra. A reaktor 1983-ban kezdte meg működését, és 2008 márciusában állították le, a főjavítást elvégzendő. A tervek szerint 16 hónapos lett volna a karbantartási intervallum. Tömítetlenségi problémák azonban ahhoz vezettek, hogy a munkálatokat ki kellett terjeszteni mind a tevékenységi körök tekintetében, mind az idő vonatkozásában: időben 38 hónappal hosszabbodtak meg a feladatok. A jó hír, hogy a munka elvégeztével most 2035-ig üzemelhet majd a reaktor. Kanada jelenleg 14 169 MW-nyi atomerőművi kapacitással rendelkezik, beleértve a Point Lepreau-i blokkot is. A TOSHIBA NÖVELI RÉSZESEDÉSÉT A WESTINGHOUSE-BAN A Toshiba részesedése a - többek között - reaktortervezéssel és eladással foglalkozó Westinghouse-ban 87%-ra nő majd 2013 januárjában. Ez az után következhet be, hogy a cég végrehajtja a Shaw Group 20%-os részesedésének megvásárlását. Ez a részesedés egyébiránt 1,6 milliárd dollárba kerül majd. További tulajdonosok között van a Kazatomprom 10%-kal és az IHI (Japán) 3%-kal. A Toshiba a tervek szerint eladja majd részesedésének egy bizonyos hányadát, de csak akkorát, hogy még többségi részesedéssel rendelkezzen a tranzakciók után is. (Forrás: World Nuclear News) Simon Zoltán
