Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-10-01 / 10. szám
24 2012. október V*-f <0> mym paksi atomerőmű L Babahírek Bana Lilla vagyok, 2012. szeptember 13-án 1 óra 14 perckor láttam meg a holdvilágot. 4300 grammal és 59 centiméterrel születtem, szóval szép nagy baba lettem. Azóta is szépen eszem, alszom, nagyon jó kisbaba vagyok. Testvéreim Zéti, Anett és János, meg az egész család nagyon várták az érkezésem, és az óta is kényeztetnek. Most már az esti fürdést, meg az őszi sétákat is nagyon szeretem! Édesapám Bana János, a biztonsági igazgatóság balesetelhárítás osztályvezetője, édesanyám Enyedi Bernadett, a Tájékoztató és Látogatóközpont kommunikációs csoportjának vezetője. Hernádi Zalánnak hívnak. A család első gyermeke vagyok, Budapesten születtem 2012. augusztus 28-án. A születési súlyom 3200 gramm volt, a magasságom 55 centiméter. Nyugodt kisbaba vagyok, szeretek nagyokat aludni, különösen kint, a friss levegőn. Kedvenc időtöltésem a feketefehér képek, ábrák nézegetése. Édesapám, Hernádi András, a karbantartási igazgatóság építészeti osztályán építészeti állapot felügyelő, édesanyám, Hernádi-Szabó Szilvia, az MVM Erbe mérnökirodán gazdasági elemzőként dolgozott, mielőtt én megszülettem. Prókai Máténak hívnak, 2012. szeptember 4-én 11 óra 26 perckor születtem Szekszárdon, 3250 grammal és 56 centiméterrel. Szüleim és két nővérem már érdeklődve várta az első kisfiú megérkezését a családba. Nagyon jó étvágyam van, éjszaka is szeretek enni (ezért a pocim néha fáj), 2 hetesen már majdnem 4 kg vagyok. Nővéreim: Bogi, öt éves, Panni, három éves. Szeretnének velem játszani, de én még egész nap alszom. Apukám, Prókai Gábor, mérnök a biztonsági igazgatóság minőségfelügyeleti osztályán. Anyukám, Prókainé O. Katalin, az OTP Bank munkatársaként dolgozik, de jelenleg velünk van itthon. Nevem Bán Botond, Szekszárdon születtem 2012. június 29-én, születési súlyom 3450 gramm, a magasságom 55 centiméter. Bár sokat fáj a pocakom, nagyon keveset sírok, inkább forgolódom és nyögdécselek. Sokat vagyok ébren, nagyon jó az étvágyam, szépen gyarapodom. Szeretem, ha szüleim felvesznek és dajkálnak. Harmadik gyermekként jöttem a családba, a nővérem, Enikő, öt éves, a bátyám, Hunor, 18 hónapos. Mindketten nagyon szeretnek engem. Apukám Bán Péter István, az üffo biztonsági rendszerek osztályon műszerész, anyukám Almási Adrienn, környezetgazdálkodási agrármérnök, jelenleg gyesen van. Engert Jázmin vagyok, a szekszárdi kórházban születtem 2012. augusztus 23-án. Ekkor a súlyom 3510 gramm, a magasságom 56 centiméter volt. A család első gyermekeként jöttem a világra, és nagyon jó kisbaba vagyok. Éjszaka alszom (aminek szüleim nagyon örülnek), nappal viszont szeretek sokat kézben lenni. Ilyenkor mosolyogni szoktam és - a magam nyelvén - beszélgetek. Édesapám, Engert Zoltán, a karbantartási igazgatóság turbina és forgógép karbantartó osztályán karbantartó lakatos, édesanyám, Engertné Márkus Tekla, titkárnő a Tolna Megyei Kormányhivatalnál. Nevem Kalmár-Appelt Áron. Budapesten, 2012. augusztus 24-én, 13 óra 18 perckor születtem. Ekkor 3330 gramm és 52 centiméter voltam. Nagyon szeretek babakocsizni, sétálgatni a jó levegőn. Szeretem a meleget, ami lehet napfény, melegvíz-fürdetés, hajszárító. Ha nyűgös vagyok, akkor jöhet a cumi (csőrike). Ha nincs csend, akkor csőrike mehet a „csőribe”, és egyből minden szép, és jó lesz! Apukám, Kalmár Andor, a műszaki igazgatóság gazdálkodást támogató csoportjában gazdasági elemző, anyukám, Appelt Orsolya, nfü szabálytalanság-kezelési referens. Kirschner Dorka vagyok, a pécsi kórházban születtem 2012. augusztus 4-én. Születési súlyom 2820 gramm, magasságom 49 centiméter volt. Második gyermek vagyok a családban. Bátyám, Dávid, 2 éves, és nagyon kedvesen fogadott. Gyakran szeretget, puszilgat, énekel és mondókázik nekem. Nagyon jó baba vagyok, sokat alszom, ritkán, de sokat eszem, a súlyom szépen gyarapszik. Apukám, Kirschner Zoltán, a turbina és forgó gép karbantartó osztályon dolgozik mint turbina karbantartó. Anyukám, Kirschnerné Katona Anett, gyógytornász Szekszárdon, a Balassa János Kórházban, jelenleg gyeden van. Nevem Rózsa Panna, Szekszárdon láttam meg a napvilágot, 2012. augusztus 9-én. Amikor megszülettem a súlyom 4210 gramm volt, a mafasságom 61 centiméter. Soat alszom és sokat eszem, keveset sírok. Nagyon szeretem, amikor kézben vagyok, viszont nem szeretek egyedül lenni. Két és fél éves testvérem, Bence, nagyon szeret engem, amit azzal is ki szokott fejezni, hogy sokat énekel nekem. Édesapám, Rózsa Péter, a karbantartási igazgatóság biztonsági rendszerek osztályán művezető, édesanyám, Gál Edit, a testvérem születése előtt adminisztrátorként dolgozott egy mérnökirodában. Szentkirályi Nóra vagyok, Budapesten születtem, 2012. augusztus 14-én. Születésemkor a súlyom 2850 gramm, a magasságom 54 centiméter volt. Első gyermekként érkeztem a családba. Nagyon jó kisbaba vagyok, jó az étvágyam, imádok fürdeni, és az éjszakákat általában végig szoktam aludni. Rengeteget mosolygok, amivel mindenkit sikerül levennem a lábáról. Az egész család rajong értem! Édesapám, Szentkirályi Gábor, a karbantartási igazgatóság turbina és forgógép karbantartási osztályán turbina karbantartó lakatosként dolgozik, édesanyám, Szentkirályi Bea, primerköri előkészítő laboráns. LILI Bor Barna-azolimpiáról Az Atomerőmű Sportegyesület dzsúdósa, Bor Barna július 31-én érkezett ki Londonba, az olimpiára, éppen azon a napon, amelyen Csoknyai László versenyzett. Élményeit az alábbiakban osztja meg olvasóinkkal.- Az olimpiai falu hangulata nekem sokkal jobban tetszett, mint négy esztendeje Pekingben. Nem voltak akkora nagy távolságok a falun belül, mindent meg lehetett közelíteni gyalog, míg Pekingben néha buszra kellett szállni, ha például a falu egyik végéből a másikba el akartunk jutni. A verseny előtti napokban volt lehetőség az átmozgató edzésekre a verseny helyszínén lévő bemelegítő teremben. így mire a versenyhez értünk már számomra nem volt újdonság. Az én versenynapom augusztus 3-ra esett. Sajnos nem fogtam ki életem legnagyobb napját, de nyugodtan mondhatom, hogy a felkészülésem jól sikerült, amit mesteremmel Hangyási Laci bácsival elvégeztünk. A sorsolásom kedvező volt. Az első mérkőzésemen a holland Verbij Luk jött, akit általában meg tudtam verni. Ez most sem történt máshogy, a taktikai utasításokat betartva két intéssel jobbnak bizonyultam riválisomnál. A második mécsesemen az afrikai bajnok marokkói jött, akin egy szép válldobást hajtottam végre, ami ippont ért. A harmadik meccsemen a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok német Andreas Tölczert kaptam, akitől 2-1 intés arányában kaptam ki. Nem éreztem jogosnak a második intésemet. Úgy éreztem, hogy a bírók elhamarkodottan döntöttek. így sajnos nem jutottam be a legjobb 4 közé, de a vigaszágon még volt lehetőségem a javításra. A vigaszágon a brazilok 165 kg-os kiválóságával kellett megküzdenem, de sajnos bírói döntéssel alulmaradtam. Úgy érzem, ezt a meccset hoznom kellett volna, és akkor a bronzéremért küzdhetek. így az előkelő hetedik helyet szereztem meg. Ez az eredmény, ha mondhatom, egy picit csalódás volt számomra, mert a tudásom alapján éremre számítottam, és az előző évek eredményei is azt mutatták, hogy nem lehetetlen ez az elvárás magammal szemben, de a dzsúdó egy ilyen sportág, és néha kiszámíthatatlan tud lenni. Bor Barna jelenleg edz, készül a jövő évi Európa bajnokságra, amit Budapest rendez meg. Nagyon szeretne ezen a versenyen jól szerepelni, és felállni a dobogó valamelyik fokára. Gáti Norbert Fogathajtó emléknap Szeptember 23-án tartották meg Pakson, az Ürgemezőn az I. Aradi István Fogathajtó Emléknapot, amelynek fő eseménye az egy évvel ezelőtt elhunyt paksi lovas emlékére rendezett fogathajtó verseny volt. A fogathajtást két fordulóban, délelőtt és délután bonyolították le. Ezen kívül sor került még csikósbemutatóra, lovak ügyességi versenyére és western bemutatóra is. Wollner Pál V____________________________________________________________ Szeptember 21-én nyílt meg a Paksi Képtárban az I. Paksi Képző- és Iparművészeti Tárlat. A kiállítást Hajdú János polgármester nyitotta meg. Elmondta, hogy a kiállítást hagyományteremtő szándékkal rendezték, amelyre negyven, Paks és környékbeli hivatásos és nem hivatásos (autodidakta, rajztanár és naiv alkotó) képző- és iparművész jelentkezett. Közel kilencven műalkotást állítottak ki. Ebből az alkalomból avatták fel ez az új kiállítási csarnokot is, amelyet a város vásárolt meg. Wollner Pál Paksi tárlat
