Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-10-01 / 10. szám

22 2012. október mym paksi atomerőmű Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? J Ezen a csodás őszi napon Sztrida Fe­renccel és feleségével, Mártival beszél­gettem az erőműben töltött időszakról és az azt követő nyugdíjas éveikről.- Honnan és mikor kerültetek Paks­­ra?- Ajkáról kerültünk ide 1979 nyarán, némi huzavona után - mondja Feri. Az aj­kai erőműben 21 évet töltöttem el, és nem akartak elengedni. Pakson az építkezés már folyamatban volt, a szerelések kez­dődtek. Az erőműben tenni akaró lelkes fiatalok közé kerültem, egymás után jöt­tek a napi sikerek, úgyhogy nem bántuk meg azóta sem, hogy idejöttünk. Ajkán tanítottam - folytatja Márti -, fa­ipari mérnöki végzettséggel nem tudtam máshol elhelyezkedni, csak a szakmunkás­­képző intézetben. Először asztalosokat ta­nítottam, majd gépipari szakrajzot, ehhez pedagógiai végzettséget kellett szereznem a diplomám mellé.- Milyen területen dolgoztatok az Atomerőműben?- Márti: Az erőműben az oktatási osz­tályon dolgoztam. Főleg a dokumentációk rendszerezését végeztük, majd oktatás­szervezőként, később csoportvezetőként dolgoztam 2002-ig, a nyugdíjba vonulá­somig.- Feri: A turbinaüzem vezetésével bíz­tak meg. 1981 őszén összevonták a reak­tor- és a turbinaüzemet, 1986-ig blokk­üzem vezetőként tevékenykedtem, majd a turbina osztály vezetőjeként. 2002-ben saját elhatározásból jöttem el nyugdíj­ba. Nagyon kedves emlék az elköszönés: Hetzmann Albert, az akkori főnököm és a volt kollégáim együtt búcsúztak el tőlem. Néha írogatok, főleg az unokáknak és ne­vezetes eseményekre, akkor is rímekbe öntöttem az elmúlt éveket és a jövőképet, melyet sikerült betartanom.- Mivel töltitek napjaitokat?- Megadatott az, hogy a nyugdíjas éveket meg tudtuk alapozni anyagilag, és pszichésen is felkészültünk. Alapvetően az unokák töltik ki az életünket. Üdülé­si jogunk van, ennek kapcsán rengeteget utazunk. Zalakarosra évente kétszer, a nyári időszakot Almádiban töltjük, lá­nyunk családi házban lakik, ott is elkel a segítségünk. Külföldre is kirándulunk, Emeséékkel voltunk Spanyolországban, Ákosékkal Skóciában, Ausztriába szinte minden évben megyünk az unokákkal. Nagyon jó baráti társaságunk van Ajká­ról: 5 házaspár, akikkel a legényszállón együtt éltünk, most is tartjuk velük a kapcsolatot, és évente egyszer elmegyünk más-más kirándulóhelyekre (Szeged, Kő­szeg, Zemplén). Legutóbb Bakonybélben voltunk, és alig várjuk a következő ta­lálkozást. Rengeteget olvasok, rejtvényt fejtek, színházbérletünk is van, a téli idő­szakban sokat kötök sapkától a pulóverig mindent. - mondja Márti.- Feri folytatja: A régi 8 mm-es film­felvételeinket a fiam digitalizálta, én meg áttettem számítógépre. Összevágom a fel­vételeket, ahol nincs beszéd, oda zenei aláfestést teszek, igy a családunk életének legfontosabb mozzanatait megőrizzük az utókornak. Szeretem a fotókat kombinál­ni a verseimmel, melyeket kinyomtatok a család örömére. Nincs unalom, naponta taxizom és ho­­zom-viszem az unokákat, balettre, zongo­rára, énekre. Mind a négy iskolás unokánk nagyon jó tanuló.- A családotokról mondjatok pár szót.- Emese lányunk az orvosi szakvizsgát tette le először, majd az akupunktúra és homeopátia képzést is elvégezte. Jelenleg az erőmű orvosi rendelőjében dolgozik, a foglalkozás egészségügyi szakvizsgát is megszerezte. Gyermekei: Zsófi gim­náziumba jár, nagyon vidám lélek, Rá­­kóczi-díjas, végig kitűnő volt, Eszter he­tedikes, humán beállítottságú, szavaló-, mesemondó versenyt nyert. Gyönyörűen énekel, 2010-ben együtt énekelhetett Sze­keres Adriennel. Julcsi 6 éves, óvodás, na­gyon cserfes kislány, sokszor van nálunk. Ákos fiúnk Budapesten él, matemati­ka-fizika szakos tanár, emellett felvette az angol és informatika szakot. Most banknál dolgozik. Lányai a Kodály általános iskolá­ba járnak. Orsolya hatodikos tanuló, tagja a rádió énekkarának, legutolsó fellépése augusztus 20-án volt. Emília másodikos és gyönyörűen énekel. Megváltozott a világ, de szívesen gon­dolunk vissza az erőműben eltöltött évek­re, és éljük a szép korúak életét. Vadai Zsuzsa Nyugállomány.... (Részlet) Forgó, morgó, villanygyártó gőzturbinák elmegyek, úgy gondolom nélkülem is forognak a kerekek... Lássatok majd csodát, nagy átváltozást: hogyan lesz a turbinák szakija az unokák papija? A főzőklubbal az Őrségben Törzsgárdatagsági elismerések 2012. szeptember 10 éves Kiss Péter mig mfo gmo Varga Zsolt mig mfo gmo Kákái Mónika mig mfo vimo Mészáros Miklós mig rtfo dko Béna Gábor mig nufo rfo Beliczai Botond Tamás mig nufo rfo Parkó Tamás mig nufo rfo Wurm Gábor üvig üvfo ro Bukóczkiné Kiss Erika kaiq szfo qszo Jilling István káig szfo észo Kern János Pál káig szfo észo Müller Attila káig szfo észo Marsaiké Judit káig üffo dro Mukli Béláné qiq loqfo bszo Bakó Györgyi qiq loqfo bszo Hollósi Zsolt hűig okfo szimo 20 éves Réhm Miklós mig rtfo rto Szintai Ferencné gig szgfo Itüo 30 éves Kállai László Tiborné üvig vefo vto Csikósné Erdős Judit mig mfo imo Bakó Tibor mig rtfo dko Augusztus 30. és szeptember 2. között a Paksi Reform Főző­klub Egyesület tagjai és hozzátartozói négynapos kirándulá­son vettek részt az Őrségben. Csütörtökön kora reggel indultunk. A délelőtti órákban megálltunk Kaposváron és a megújult városközpontban tettünk sétát. Ezután a Zselicben lévő Szenna skanzen volt az úti cél. A területen lévő kazettamennyezetes református templom 1785- ben épült, népi barokk stílusban. Utunkat foly­tatva, délután rövid sétát tettünk Zalaegerszeg belvárosában. Éppen a vacsora kezdetére értünk a szálláshelyünkre, Őrimagyarósdra, az Őrség ven­dégházba. A második nap reggelén a Vadása tóhoz indul­tunk, ahol friss forrásvizet vettünk magunkhoz. Őriszentpéteren keresztül Szalafő - Pityerszeren az őrségi népi műemlékegyüttest tekintettük meg, idegenvezetővel. Innen elindulva kicsit sé­táltunk a Felsőszeri tanösvényen. Elmentünk egy tökmagolaj sajtóiéhoz, ahol Gergócs Miklós mu­tatta meg, hogyan készül a híres tökmagolaj házi­lag. Őriszentpéteren a római katolikus templomot néztük meg. Az erődített román stílusú templom 1230 körül épülhetett, a gótikus bővítést pedig a XIV-XV. században kapta. A belső festése XVII. századi kora barokk munka. Velemérben, a Cipó fogadó teraszán fogyasztottuk el a babgulyás ebédünket, majd felsétáltunk a Vele­­méri Árpádkori templomba. Lefelé jövet a záporeső jól elkapott bennünket. Ezen a délutánon még Magyarszombatfán a Vadászati Nagy fogás Kiállítást, majd a Fazekas Múzeumot, és több fazekas műhelyt te­kintettünk meg. Hazafelé menet megálltunk Pankaszon az 1755- ben épült szoknyás haranglábnál. A bőséges vacsora után még egy kis táncra is sor került a vendégházban. Pénteken reggel, a kicsit hűvös időben először Szentgotthárd­­ra érkeztünk, ahol az 1748-64-ben épült templomot tekintettük Pető József, az Atomerőmű horgászegyesületének nyugdíjas tagja, ismét nagy ha­lat fogott. Augusztus 28-án kedden este tíz órakor akadt a horogra az atomerőmű horgásztavaknál a 180 cm hosszú, 52 kg-os, kapitális méretű harcsa. Pető József elmondta, hogy éppen elaludt, amikor jelzett a kapásjelző. Tíz perces fárasztás után kézzel emelte ki a nagy halat a tóból. Csalinak dévérkeszeget használt. Az idén már többen fogtak ki a Füzesi tavakból hasonló nagy halakat. WollnerPál meg. Innen a hármas határhoz mentünk Szlovénia felöl. Gyalog közelítettük meg a hármas határkőt - szakadó esőben. A szlovák, osztrák, magyar hármas határ ma már szabadon járható. Szlovénia csodálatos tájain keresztülhaladva Lentibe vezetett utunk, ahol a Márton pincében vártak bennünket borkóstolóra. Vacsora után jól esett a pihenés. Vasárnap reggel összepakoltunk és elbúcsúztunk a ven­dégház tulajdonosától. A jáki apátsági templomba éppen a mise végére értünk. Innen Kőszegre mentünk, és ott töl­töttünk el pár szép őszi napsütéses órát. Kora délután in­dultunk hazafelé. Útközben körbeautóbuszoztuk a Szent György-hegyet. Kellemesen elfáradva, sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk meg Paksra. Wollner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents