Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-10-01 / 10. szám
18 2012. október KENTON-HAGYATÉK Együtt élni az atommal mym paksi atomerőmű „Egy nukleáris meghajtású repülőgéppel, amely szuperszonikus sebességgel halad, lehetséges lenne körberepülni a bolygót napi egyszer, és aztán tankolás nélkül megismételni ezt" - így kezdődik Ritchie Calder Living With The Atom című kötetének egyik fejezete. A könyvet a The University of Chicago Press adta ki 1962- ben, és - akárcsak a sorozatunkban bemutatott többi mű - megtalálható az Atomenergetikai Múzeum Kenton-hagyatékában. A fent említett repülővel kapcsolatban a korlátozó faktor nem is annyira a nukleáris mérnöki oldal, mint az, hogy férfiak egy csoportja meddig tudja elviselni egymás társaságát a fedélzet által biztosított kis helyen bezárva, mindezt fent a sztratoszférában. A repülőgépek személyzete sugárterhelésének csökkentése érdekében akkor még remélték, hogy egy sugárzásellenes pirulát is sikerülhet kifejleszteni. Ezt sugáresemény előtt kellene bevenni, utána fejtené ki védő hatását. Ha már repülőknél tartunk: egészen konkrét elképzelések voltak magukra a légi járművekre vonatkozóan is. Becslések szerint körülbelül 500 ezer fontnyi tömegű aeroplánokkal számolhatnánk, és ahhoz, hogy 35 ezer láb magasan repülhessenek, egy 300 megawattos reaktorra lenne szükség. Azonban nem csak atomrepülőgépekről szól a Living With The Atom. Minden fejezet más-más témát dolgoz fel: van szó a közvélemény félelmeiről nukleáris téren, a média magatartásáról, atomerőművekről, a lehetséges nukleáris veszélyekről, az atomkérdést övező vitákról, a radioaktív hulladékokról és elhelyezésükről, uránbányászatról, és még atommeghajtású vízi járművekről is. A megértést és a szemléletességet fekete-fehér fényképek és rajzok, ábrák segítik. A sok érdekesség közül mindet nem tudjuk bemutatni, de néhány példán keresztül remélhetőleg láthatóvá válik majd a kedves olvasó számára, hogy érdekes kötettel állunk szemben. Szó esik arról az egyik fejezetben, hogy nem mindig könnyű eldönteni, mi a helyes tájékoztatási mód egy nukleáris jellegű témában, hogyan célszerű a hatóságoknak kommunikálniuk. Nem ment könnyen a kommunikáció a tudósokkal sem: a média nem mindig értett szót velük, ők pedig nem mindig értettek szót a médiával. A médiának nehéz eldöntenie, hogy mi az igazán fontos tudományos hír, a tudósoknak nehéz az újdonságokat olyan formában tálalniuk, hogy az érthető legyen az újságíró, pláne az átlagember számára. Megint egy másik fejezetben az atommeghajtású hajókról kapunk kicsit részletesebb információt, méghozzá a Savannah nevű tengerjáró révén. A nevezett jármű közel 595 láb hosszú, és alapvetően 60 utas és 124 főnyi személyzet szállítására volt alkalmas. A reaktora 69 megawattos, ez hajtotta maximum 20 csomó sebességgel. A reaktorban egyébként sima víz (H20) töltötte be a hűtőközeg, a moderátor és a höátadó közeg szerepét is. Óránként 8,6 millió fontnyi víz ment keresztül a rendszeren, a folyamatban részt vevő víz hőmérséklete pedig 496° Fahreinheitről 560°-ra emelkedett. Ami az üzemanyagot illeti, 4,4%-os dúsításúval dolgoztak. Amint az az előzőekből kiderült, a szerző próbált a rendelkezésre álló kevesebb mint 300 oldalon áttekintést adni az atomenergiáról és atomenergetikáról, annak tudományos, műszaki és társadalmi vetületeiről. Érdekes olvasmány, melyet a Kenton-hagyaték őriz. Simon Zoltán LIVING WITH THE ATOM ISACA Az ipari-, a pénzügyi- és a szolgáltató vállalatok informatikai vezetői, üzemeltetői, biztonsági szakemberei és ellenőrei 1969-ben létrehoztak egy szervezetet. Hamarosan nemzetközivé bővülve Information Systems Audit and Control Association (Isaca) néven nonprofit szervezetként működve kerültek be a köztudatba. Ennek a szervezetnek Magyarország 1991-től tagja. A szervezet célja, hogy a témában a legjobb gyakorlatra alapozott módszereket felkutassa, oktassa és elterjessze a világban. Az Isaca által kidolgozott Cobit kézikönyv az egyik legjelentősebb olyan nemzetközi nyílt szabvány, amely alapján az informatikai rendszerek menedzselését, üzemeltetését, fejlesztését, biztonságosabbá tételét és ellenőrzését meg lehet valósítani. A Cobit alapelvein az Isaca számos nemzetközileg elfogadott minősítést alakított ki, egy teljes képzési és vizsgáztatási folyamattal. Ez évben konferenciát rendeztek Budapesten, az Aréna Plaza mozitermében. Részben a Cobit 5 megjelenésére időzítették, melyről Ramsés Gallego, biztonsági stratéga tartott előadást. Az összes előadás az informatikai biztonságról szólt: a hiteles dokumentumok, adattárolás a felhőben, okos telefonos alkalmazások aggasztó biztonsága. Az etikus hackerek rendkívül meggyőző élő demót mutattak be, utalva rá, hogy milyen trehányak, felkészületlenek vagyunk. A kockázatelemzés témában Rakonczay Gábor, az Atlanti-óceánt egyedül átszelő kenus mesélte el röviden azt a részt, hogyan történt a majdnem végzetes borulása (előtte is már többször borult), minek következtében tönkrement több létfontosságú berendezése, és nem tudott többé kapcsolatot teremteni. Bár tudatában volt a veszélynek, az egyik légkamrán lévő nyílást nem zárta le azonnal, így a boruláskor az gyorsan megtelt vízzel, és a hajó majdnem elsüllyedt. Bár nagyon sok tanácsot megfogadott, nem gondolta például, hogy a tengervíz, a sós pára még a konzerveket is kikezdi, amik azután megromlanak, és az út végére éhen halhat. gyulai http://konferencia.isacahu.com/galeria Big Data Az adattárolásra szinte mindig volt igény. Ehhez különböző anyagokat választottak: sírkövet, kőtáblát, cserepet, majd a papír nagyon sokáig elegendőnek bizonyult, előbb kézzel, majd Gutenberg óta nyomdai úton megírva. Már az ókorban kialakultak a könyvtárak. Az emberiség tudása azóta meghaladja ezeket a kereteket. Ma már, a számítógépek megjelenésével az adatokat a nagyon gyors elérés, feldolgozás érdekében elektronikus formában tárolják. Napjainkban egy fényképezőgépbe is gigabájtos tárolókártyák kerülnek. Hatalmas szerverparkok szolgálják az adatok után kutatókat. Több száz terabájt tárolókapacitással. Az energiaellátásuk, hűtésük egy nagyváros ellátásához is elegendő lenne. Nem véletlen, hogy beindult a „Green IT", a „zöld számítástechnika" mozgalma az energiatakarékosság jegyében. Az adattárolás módszerei is sokat változtak. A nagyobb gazdasági hatékonyságra törekvés megteremtette az adatbányászatot, amikor már különböző adatállományokat egyidejűleg dolgoznak fel bizonyos összefüggések feltárására. A keresések, feldolgozások hatékonyságát növelendő, a szabad kapacitások hálózatokon keresztüli igénybevételével megalkották a felhőt (cloud computing). Amikor már ebben az irdatlan adatmennyiség feldolgozásában akarnak újabb összefüggéseket találni, a korábbi módszerek vagy nem tudnak eredményt szolgáltatni, vagy túl lassan teszik azt. A többféle forrásból érkező, nem feltétlenül strukturált, nagyságrendekkel bővebb mennyiségű, gyors feldolgozást igénylő adatokat illetjük összefoglalóan a Big Data névvel. Ehhez már új algoritmusok kellenek. A nagy informatikai beszállítók is külön e célra fejlesztett technológiai megoldásokat kínálnak Big Data platform néven. Versenyelőnyt jelent annak mielőbbi kimutatása, hogy egy hirdetési kampány által megcélzott réteghez megfelelően jut-e el az információ, és ezt úgy értékelik-e, ahogyan a kezdeményezők elgondolták. Ez például nyilvános közösségi hálózatok üzeneteinek válogatásával és feldolgozásával érhetik el. Természetesen ma már nemcsak olyan keresőmotorok léteznek, melyek adatbázisokban, strukturálatlan szövegekben kutatnak használható adatok, összefüggések után, hanem például képek alapján. Például okos telefonnal készített fénykép alapján megmondja, hogy az hol készült, vagy egy lefotózott kismadárról, hogy milyen fajta, még számos lehetőség adódik a felhasználásra. gyulai KISIIÍRLK A NAGYVILÁGBÓL USA: ÚJRA MAGASAN AZ ATOM TÁMOGATOTTSÁGA Fukushima után szép lassan újra emelkedik az atomenergetika támogatottsága - idővel a japán események előtti szintre érhetnek vissza az adatok. A Nuclear Energy Institute megbízásából két cég, a Bisconti Research és a GfK Roper kérdezett meg 1000 amerikait egy telefonos felmérés keretében. Most 65%-on áll a nukleáris energetikai ipar támogatottsága, míg Fukushima előtt ez 71% volt. A trend azonban javulást mutat: 2012. februárban 64%-on, hat hónappal Fukushima után (2011. szeptember) pedig még 62%-on állt. Az ellentábor is csökken: most 29% mond nemet az atomra, februárban 33% tette ezt, tavaly szeptemberben pedig 35%. Jó hír az atomiparnak, hogy most 81% szerint az összes olyan atomerőmű engedélyét meg kellene hosszabbítani, amely teljesíti az országos hatósági követelményeket. 60% szerint az USA-nak mindenképpen kell még új atomerőműveket építeni, a meglevő telephelyeken történő kapacitásbővítést pedig 68% támogatja. Már csak hab a tortán, hogy 76% szerint a jelenlegi erőművek biztonságosan üzemelnek. ÚJ EDF-ES LÁTOGATÓKÖZPONTOK BRITANNIÁBAN Az Egyesült Királyságban régebben jó pár látogatóközpont várta az érdeklődőket az ottani atomerőműveknél, aztán az utóbbi néhány évtizedben egyiket a másik után zárták be. Most azonban az új tulajdonos EDF Energy úgy döntött, hogy megnyitnak nem egy, hanem egyenesen hét látogatóközpontot. Ezek közül az első a skóciai Hunterston B lesz, üzemlátogatással és interaktív eszközökkel. Éves szinten 3500 látogatóra számítanak, főként iskoláscsoportok és „oktatási csoportok” révén, bár a nagyközönség is jöhet majd előzetes bejelentkezést követően. Skócia egyébiránt nem könnyű terep az atomipar számára. Ahogy az energetikáért felelős miniszter fogalmazott: „Bár a skót kormány határozottan az új atomerőművek építése ellen foglalt állást, elismerjük, hogy az EDF Energy egy nagyra értékelt helyi munkáltató, és támogatja azt a közösséget, amely otthont ad neki.” URÁN AUSZTRÁLIÁBÓL KÍNÁBA Jelentős ausztrál sikerként könyveli el az Energy Metals cég, hogy NT Energy nevű leányvállalatának első uránszállítmánya elindulhat Kínába. Kínában a China Guangdong Nuclear Power Co. (CGNPC) cég CGNPC-URC leányvállalata veszi majd meg az uránkoncentrátum-szállítmányt. Hogy még szövevényesebb legyen az üzleti oldal, az Energy Metals 60,6%-ban a CGNPC tulajdonában áll. Az Energy Metals most úgy véli, hogy a jelenlegi megállapodás és a többségi tulajdonossal való egyedi viszony jelentős lehetőséget biztosít majd az ausztrál termelőknek a kínai piac kiaknázására. Bár Ausztrália a nagy urántermelők közé tartozik, az eddigi exportjaik csekély hányada (2009-ben mindössze 3% az Energy szerint) jutott el Kínába. Reményeik szerint ez hamarosan megváltozik. (Forrás: mindhárom World Nuclear News) Simon Zoltán
